in: Szociálpszichológia, szerk: Hewstone, Stroebe, Codol, Stephenson. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999.

• a történetet meg kell konstruálni à az adott tudomány identitása nagyon fontos
• két különböző irányzat

• igazoló funkció: jelenlegi elméletek összefüggésbe hozása a múlt híres elméleteivel és nagy embereivel

2., A szociálpszichológiai gondolkodás régmúltja

• társadalomközpontúság à Platón: az állam elsőbbrendűsége az egyénnel szemben (aki hogy igazán társadalmi lénnyé váljék, felelős nevelői munkának kell alávetni)
• egyénközpontúságà Arisztotelész: az ember természeténél fogva társadalmi lény, az egyén képes együtt élni, személyes kapcsolatokat kialakítani à ezekből természetes módon alakul ki az állam is
• Hegel: az állam a társadalom végső formája és megtestesülése az objektív társadalmi szellemnek, amelynek az egyéni szellemek aktív részesei (egyének feletti csoportlélek)
• Marx & Engels: a társadalmi és egyéni élet feltételrendszere = gazdasági fejlődési szint, a társadalom ebből fakadó osztályozódása és az osztályok közötti harc

• PSP - individualizmus: egyénközpontú társadalmi világ à a szociálpszichológia az egyéni élmény és viselkedés tanulmányozása
• absztrakt individuum: az emberi lélektani jegyek eleve adottak (ha invariánsak, akkor a csoport = ezen emberi adottságok puszta terméke)
• hedonizmus à örömelv (úgy cselekszünk, hogy élvezeteink megmaradjanak, de kerüljük a gyötrelmeket
• Bentham: az örömelv à hasznossági elv azaz utilitarizmus (a cél a lehető legnagyobb boldogság elérése a lehető legtöbb ember számára)
• utilitarizmus későbbi megjelenései: kondicionálás, motiváció, egyéni kielégülésre utaló háttérfogalmak

• szociológia: Comte (egyben a pozitivizmus atyamestere is) à az emberi tudás evolutív előrehaladása:

• a szociológia betetőzi a tudományokat + társadalmak összehasonlítása evolúciós fejlettség szerint (Comte)
• Durkheim: a társadalmi tények az egyéni tudattól függetlenek, és ahhoz képest külsőségesek à a kollektív reprezentációk egyfajta kényszerként lépnek fel (Durkheim követője később Moscovici)

• Darwin: az ember társas állat, a környezethez képes szociálisan is alkalmazkodni (érzelmek kifejezésének szociális funkciója)

3., a modern szociálpszichológia kezdetei:

• két fő megközelítés:

a., Néplélektan

• összehasonlító történeti-társadalmi és kulturális pszichológia
• német hagyomány: az emberi összefüggések elsődleges formája a kulturális közösség, a nép, amelyben az egyéni személyiség kiképződése és nevelkedése végbemegy
• a nyelv mint közeg amelyben a közösség alakítja a tagjait, de a tagok is aktívan hozzájárulnak a nyelvhez
• a nép szelleme az egységes szellemi elv (Volksgeist)
• Wundt: a néplélektant egyenértékűnek tartja a kísérleti lélektannal
• egyén - közösség viszonyának természete
• összehasonlító és történelmi tanulmányozás: nyelv, mítoszok, szokások
• a legelemibb szokások kivételével semmiféle emberi élmény vagy cselekedet nem választható le a társadalmi-kult. kontextusról.

b., Tömeglélektan

• szuggesztió és hipnózis (páciens tudatának csökkentése) à a tömeg irracionalitása, érzelmi túlsúlya és "primitivizusa"
• lelki fertőzés: a csőcselékszerű felizgatott tömegekben az érzelmek és az anómia terjedése à Le Bon: Tömeglélektan
• A lelki fertőzés újraértelmezései: Allport: cirkuláris reakció; Blumer: kölcsönös stimuláció
• kriminológia: csökkent felelősségtudat
• társadalmi és politikai közeg: magyarázzák a tömeg ilyen felfogását (forradalmak, gyors iparosodás, urbanizáció à a tömeg mint fenyegetés a burzsoáziának (az elmélet a korszellem kifejeződése)
• a normális individuum, aki abnormálissá válik a tömeg társas viszonylatai közepette
• a tömeg (fizikai kontaktus, téri behatároltság), és a nyilvánosság (a modern komm. médiumok szülötte, amin a közvélemény terjed tova) közötti különbség
• a fertőzés és az utánzás később a társas befolyás témakörében kerül elő

4., a modern szociálpszichológia

• 1898: első szociálpszichológiai kísérlet (Triplett: társas facilitáció)

- társadalmi lélektan: egyéni és egyénen belüli folyamatok

• a társadalom lélektana: egyéni folyamatok szociális viszonylatai

a., a szociálpszichológia Amerikában

• F.H. Allport (szociál-behaviourizmus) : individualista felfogás + módszertani irányultság, kísérleti, viselkedésközpontú megközelítés à az egyén viselkedésének tanulmányozása, amennyiben ez a viselkedés másokat stimulál, vagy maga is egy viselkedésre adott reakció
• Binet, Henri: szuggesztibilitásra irányuló kísérletek
• gazdasági és politikai krízisek
• attitűdök tanulmányozása a 30-40-es években (Thurstone: az attitűd mérhető!) à megsziráldul a szocpszi. tudományos státusa
• Lewin (berlini zsidó emigráns) alaklélektani iskola à a mezőelmélet csoportra történő alkalmazása (kölcsönös függőség,
• a csoportok mint erőmezők: akciókutatás
• az amerikai pszichológia Lewin köpönyege alól bújt ki
• elméleti változások a második világháborút követően:

• a kognitív folyamatok felfogása, mint a társas viselkedés mögöttes dinamikája à a megismerés mint információfeldolgozás

b., az európai szociálpszichológia

• a háborúk előtt elszigetelt egyéni kutatók

-Bartlett,

-Piaget,

-Moede - korai kísérleti csoportlélektan,

-Hellpach - az első Szociálpszi. Intézet 1921-ben

• 1960-as évek: Európai Kísérleti Szociálpszichológiai Társaság
• amerikai egyeduralomtól való függetlenedés
• Tajfel és Moscovici: saját identitás az európai szocpszi-nak: "társadalmibb" legyen!

• közvetlen foglalkozás a folyamatokkal, amelyek az egyén működését összekapcsolják a nagy társadalmi folyamatokkal
• társadalmi kontextus:

-Tajfel: sztereotípiák, előítéletek, csoportközi viselkedés

-Moscovici: társas befolyás, kisebbségek, szociális reprezentációk