G.W .Allport : A személyiség alakulása
A SERDÜLŐKOR
Erikson : A serdülés fő sajátossága az én-azonosság kereséséért vívott újabb
küzdelem
A tizenévesek központi kérdése : “tulajdonképpen ki vagyok én ? “ Ezenbelül a fő kétely : “ Gyerek vagyok, vagy felnőtt ? “ A kamasz számos gyerekkori attitűdöt megőriz magában, mégis , mind testileg, mint szexuálisan mindinkább elég érett lesz arra, hogy felnőtt szerepet játsszon.
Nehéz megmondani, mikor kezdődik az érettség. A serdülő maga sem tudja-nem tud
ja azonban a társadalom sem.A serdülő én-képe mások függvénye. Népszerűségre tör, retteg a kiközösítéstől. A serdülő ritkán szegül ellen a tizenévesek szokásainak , erkölcsének. Én képe még nem elég szilárd ahhoz, hogy az ezzel járó megpróbáltatást elvis
elje.A serdülők jól ismert lázadássa lényegileg függ össze az azonosságért vívott küzdelemmel. Ez az autonómiáért vívott harc végső erőfeszítése. A folyamatnak lehet hogy kegyetlen, de gyakran elkerülhetetlen állomása a szülők egészben vagy részben történő elutasítása.
Az azonosság keresése gyakran abban jut kifejezésre, hogy a serdülő különféle álarcokat próbál ki önmagán.
Vágyainak tárgya, a felnőtt személyiség még nem egészen sajátja.
A kamasz igyekszik megbizonyosodni arról, hogy hogy képes másokat magához vonzani és megtartani-ezért is ragazskodik a telefonhoz, ha csak teheti, arról hogy a párválasztás nehéz dolgában jelentékeny szerepet tud játszani. Gyakran még a szerelem is saját énképünk kipróbáléásának eszköze.
Ugyanebben az időben válnak égetővé a nem szükségletekkel kapcsolatos konfliktusok. A fiatal már elsajátította a szigorú tilalmakat, rájön, milyen nehéz a testiséget összeegyeztetnie a konvencióval.
A konfliktusok néha öngyilkossághoz, gyakrabban pedig vallásossághoz vezetnek. A vallásb
an pedig a kamasz tartós megoldást találhat, vagy éppen ellenkezőleg, gyötrelmét ez is csak fokozza.
Az azonosság serdülőkori problémájána
k magva a foglalkozás , vagy más életcél megválasztása. A kamasz tudja, hogy jövőjének tervszerűnek kell lennie , éppen ez az új vonatkozás, a gyermekkorban teljes egészében hiányzó dimenzió,amellyel az én-érzése bővül.
A leglényegesebb az , hogy a hosszú távú célok, a távoli eszményképek a serdülőkorban új dimenzióval gazdagítják az én-ként létezés érzését. I
lyen értelemben beszélhetünk a
7. vonatkozásról : Sajátságos törekvés
Több szerző vallja, hogy az életet összetartó kötelék nem más, mint “irányultságunk” “szándékosságunk “ ( intencionalításunk).
Mindaddig, amíg a fiatal tervezni nem kezd, nem
minősíthetjük teljesnek az én érzését.
A PROPRIUM
A 7 vonatkozás együtt teszi ki azt, amit “ önmagunk”-nak érzünk és tudunk.
Ez a 7 együtt a proprium. A proprium szót tehát az énnek, mint a tudás és érzés “tárgyának” megjelölésére használjuk. Apropriumnak közvetlenül tudatában vagxyunk egy olyan értelemben , amely szerint a “ tudónak” sohasem vagyunk közvetlenül tudatában.
A proprium nem mindenkor tudatos.
Végül is mind a 7 sajátlagos funkció részt vállal , sőt fontos szerepet kap a személyiség “menetében” : néha tudatos , gyakran pedig nem tudatos módon.
A “ TUDÓ” PROBLÉMÁJA
Ki az az én, aki ismeri a testi ént, akinek képe van “önmagamról , aki az
idő múltával az azonosság érzését érzi, aki tudja, hogy sajátlagos törekvésem van. ?Nehezen megoldható problémához, a “tudó” kérdéséhez jutunk. Mindazokat a dolgokat, amikre az előbb rákérdeztünk “én” ismerem, sőt ,ami több, tudom is , hogy tudok ezekről. Ki azonbamn az az én, akinek ez a sokat ígérő képessége van ?2 egymással ellenkező nézetet ismertetünk.
1. Immanuel Kant, a filozófus azt az álláspontot vallotta , hogy a tudó ént sohasem tapasztaljuk ugyanolyan módon, mint a tárgy-ént a propriumot
. A tudó én csupán “ott van”-ez egy transzcendentális vagy “tiszta” ego. A tudó felfog, őt magát azonban nem fogjuk fel.
2. Többek között William James és John Dewey szolgált azzal az ellenkező megoldással,hogy a megismerés folyamatán kívül szubsztanciá
lisan nem létezik “tudó”. tudatunk minden pillanatnyi eseménye átfedi a korábbi pillanatot, a tudó valamiképpen abba van beágyazva, amit tudunk.A “tudó” nem más, mint maga a szervezet.
Olyan nézet is felmerül pl, hogy az én a személyiségen belül egyfajt
a központi hatótényező. Ez az “ami” tud, akar, küzd , szándékozik. Az én a személy energiájának középpontja. Az irányzat, ami ezt vallja, az un. én-pszichológia.Ennek az álláspontnak van egy súlyos veszélye. Ha elismerjük azt, hogy létezik egyfajta én, a
mely ( mint különálló hatótényező) tud, szándékozik , akar stb vajon nem jutunk-e abba a csapdába, hogy a személyiségen belül egy újabb személyiséget konstruálunk? Nem csempészünk-e “ egy apró emberkét e keblünkbe”Allport álláspontja :
Ha megfelelően megértjük a a személyiség szerkezetében fogjuk meglelni mindazt a magyarázatot, amit keresünk. Nem lenne bölcs dolog, ha ha problémáinkat egy olyan belső “ügyjnökra “ ruháznánk, aki a “háttérből húzogatja a bábok zsinórjait “A pszichológiában jobban t
esszük, ha elkerüljük, hogy az ént mint hatótényezőt élesen elválasszuk a személyiségen belül helyet foglaló sajátlagos rendszerek működésétől.ALACSONYABBRENDŰSÉGI ÉRZÉSEK
Mindannyiunkat gyakran érnek kudarcok. Teljesítményünk kisebbnek bizonyul annál, amilyennek képzeltük.Eredményeink alulmaradnak az önértékelési szinten és sértik énképünket. Ha ilyen helyzet áll elő, normális esetben megsokszorozzuk erőfeszítéseinket, vagy módosítjuk a célkitűzést , és ezután már nem bosszank9odunk tovább.
Ha azonban
a kudarcok vissza-visszatérnek , és sajátlagos jelentőségük van, gyakran hnem tudjuk őket így félresöpörni. Lappangó, kísértő emlékek formájában fennmaradnak. Ezen az úton a fogyatékosság mélyen gyökerező érzése fejlődhet ki, ami később súlyosbodhat.Ha a
kudarcok szaporodnak, a komplexus mélyül. Az alacsonyabbrendűségi komplexust olyan tartós és erős feszültségként határozhatjuk meg, amely a személyi adottságainkra vonatkozó fogyatékosság érzésével függ össze, és némileg beteges érzelmi attitűdből származik.A nők körébe magasabb az al.re.komp.-ban szenvedők aránya, mint a férfiakéban.
Általában véve, a kisérletletben résztvevő mindkét nemű egyetemi hallgatók azt állítják, hogy a férfiak élete kedvezőbb a nőkénél, mindkét nem hajlik arra, hogy a férfiaknak több kedvező jellemvonást ítéljen oda.
Ez arra utal, hogy a nők egyenjogúsága, még az USA-ban sem tökéletes.
Az alacsonyabbrendűségi érzést nem tekinthetjük a tényleges alacsonyabbrendűség jelzőjének.
Ez az érzés az énhez tartozó, tisztán szubjektív
természetű jelenség, amelyet egy személy sikeressége és egy adott irányban érzett igényei között fennálló különbséggel mérhetünk.A valódi és elképzelt szervi gyengeség jelentőségének felismerése vezette
Alfred Adlert 1912 körül az “alacsonyabbrendűségi
komplexus” megfogalmazásához.Ha egy személy , életének valamely területén mélyen sikertelennek önmagát, ez általános bizonytalansághoz , az önbizalom hiányához vezethet.
Az alacsonyabbrendűségi érzés gyakran az élet egészével szembeni attitűdöt is érint
i.
MIT TEHET AZ EMBER ALACSONYABBRENDŰSÉGI ÉRZÉSEIVEL AZON KÍVÜL , HOGY SZENVED TŐLÜK ?
Kitartó harcmódozatra van szűkség, ezt nevezte Adler KOMPENZÁCIÓNAK. Több típusát különböztetjük meg.
1.KÖZVETLEN CSELEKVÉS ha a szenvedő alany következetesen a tényleges alacsonyabbrendűség forrását veszi célba , és végül megszünteti azt.
Amennyiben az eredeti gyengeség nem csupán eltűnik , hanem erőforrássá válik, akkor túlkompenzálásról beszélünk. (pl Démoszthenész)
2. HELYETTESÍTŐ KOMPENZÁCIÓ ról beszélü
nk abban az esetben, ha egy személy nem tudja megszüntetni hátrányos helyzetét, de más területen kielégülést talál.3.ELHÁRÍTÓ MECHANIZMUSOK olyan kompenzációk, amelyeket eleve mások megtévesztésére építünk ki. ( pl serdülő bizonytalansága-rendkívűl erős kézrázás., vagy nagyképű ember hetvenkedése vagy szakáll magasabb talpú cipő, behizelgő modor )
4. RACIONALIZÁCIÓ “Ezzel nem annyira másokat, mint önmagunkat tesszük bolonddá “ ( pl sápadt spagettihuszár kritizálja a kisportolt “izomagyú” szépfiúkat
---savanyú a szőlő, vagy halálsápadt ember azt mondja magának, talán éppen ezzel fog kitűnni, mint Dante-----“citromot édesnek mond”, vagy valaki átlagember hangsúlyozza az egyetemista faragatlanságát, bezzeg ő maga a 6 elemijével mennyivel felsőbbrendű, mennyivel felette áll………)4. AUTISZTIKUS GONDOLKODÁS fantázia útján történő kompenzáció. Itt a sikereket vágyálmainkban érjük el.
Ha az autisztikus kompenzálás túl nagy méreteket ölt, a személyiség más tekintetben is erősen introvertálttá , sőt néha szkiz
oiddá válik.
Valamelyik kompenzálási forma minden embernél megtalálható. Kompenzációról mint személyiségvonásról azonban csak akkor beszélhetünk,ha a folyamat szokásszerűk, megrögzött.
A LELKIISMERET
Akárcsak a kisebbségi érzés, a lelkiismer
et is néhány sajátlagos állapot különösképpen az önértékelés, az én-kép és a ssajátlagos törekvés egyfajta elrendeződése.Amikor lelkiismeretünk csendes , illetve nyugodt, akkor továbbra is a normális menet szerint folyik az életünk: a törésmentes pszichikus és erkölcsi egyensúly állapotát élvezzük.
A “ rossz “ vagy “bemocskolt” lelkiismeret viszont azt súgja, hogy valamilyen módon vétettünksaját előnyben részesített életstílusunk ellen.
A lelkiismeret minden ember normális fejlődési vívmánya. Egyfajta mu
tató ez, amely jelzi, hogy valamely általunk elkövetett cselekvés sérti vagy már meg is sértette én-képünk egyik lényeges vonatkozását.A lelkiismeret pszichológiájának 2 központi kérdése van.
A gyermekkor kialakulóban lévő lelkiismerete még erősen függ a külső parancsoktól és tilalmaktól, míg a felnőtt érett lelkiismeret már belső mércéhez igazodik.
Frommaz előbbit AUTOKRATIKUS LELKIISMERETnek az utóbbit HUMANISZTIKUS le
lkiismeretnek nevezi.
Az érett lelkiismeret olyan kötelességérzet, amely arra késztet, hogy az én-képünket a magunk számára elfogadható alakban őrizzük meg, hogy tovább vívjuk a választott irányban a személyiségünk belső lényegéhez tartozó küzdelmet, röviden, hogy építsük életstílusunkat. A lelkiismeret általános útmutató erővé válik. A hangsúly a szülői ellenőrzésről a saját magunik által gyakorolt egyéni ellenőrzésre tevődött át.
Irodalom: Gordon W. Allport : A személyiség alakulása / Gondolat 1980 /