Ranschburg Jenő: A felettes én és mai problémái

 

Felettes én: az identitás, autonómia, önértékelés, értékrend szempontjából közelíti meg

Mahler: korai énfejlődés triásza: szimbiózis- szeparációs időszak- újraközeledés

Ezt egy stabil időszak követi: az egó tartós keretei kialakulnak a szülő-gyerek viszonyban.

Háttér: internalizációs folyamat, ami n. fontos az autonómia kialakulásában

A gyerek önmagát jutalmazza vagy bünteti a szülő helyett, ez függetlenséget jelent, de újfajta

függőség alakul ki: 3-6 év: szuperego megjelenése és erős dominanciája a latencia időszakában.

Szuperego = a gy. csak a szülőn keresztül tudja szeretni magát, úgy értékeli magát, ahogy a szülő őt.

Serdülőkor: ez a függőség nem tartható tovább

Klasszikus analízis ’50-es évekig: serdülőkor = Ödipusz konfliktus újraéledése, a gy.nek el kell

szakadnia a szülőtől, és más szexuális partnert találnia, hogy az incesztus veszélyét elkerülje.

Ranschburg szerint: a lényeg a szuperegótól való megszabadulás folyamata. Az első években a

valós szülőtől kellett autonómiát szereznie (internalizációval), most az internalizációval létrehozott

szuperegótól kell megszabadulnia, hogy önmaga lehessen.

« A mahleri fokozatok felfedezhetők a serdülő életében.

6-12 év (latencia) = szimbiózis - pl. saját élményeiről úgy beszél, mintha a szülők szemén át látná.

10. év : megkezdődik szeparáció igénye, elindul az ego harca a szuperego ellen.

- pl. csavargás mint szülőtlenség élménye

A konfliktusokat nem a mai, valódi szülő okozza, hanem a kisgyerekkori szülőélmény, a szuperego.

Csak mindezt a mai szülőre projiciálja, így megfoghatóbb. (pl. 19 évesek nemi kapcsolata, azt

hiszik, a szülő elborzadna, ha tudná - ez a bűntudat kivetítése, harc a szuperegoval)

A serdülő megpróbál benyomulni azokba a pozíciókba, amit eddig a szuperego tartott birtokában pl. énszeretet, önértékelés - ahogy kezd egy kis dominanciát nyerni, rájön, hogy baj van saját maga szeretetével, mert ezt eddig a szuperego nyújtotta neki

ð megjelenik a grandiózus én, hogy próbálja pótolni az énszeretet elvesztését (Nobel díjas tudós+világbajnok focista+minden egyszerre)

ð ez lassan reális önértékeléssé, ego által vezérelt énszeretetté válik.

14-18 év : újraközeledés fázisa (lsd. 2 éves Mahlernél)

A gy. észreveszi, hogy nagyon egyedül van. Amint megszerzi a szuperego fölötti dominanciát, jön a

magányosság érzés - amire eddig vágyott, most ijesztő.

Ä Nem igaz, hogy a serdülőkor szakítást jelent a szülő-gyerek között. Intrapszichikus küzdelemről van szó

az autonómiáért.

-ha valódi fizikai vagy emocionális szakítás történik, az a belső megszabadulás sikertelenségét

jelzi, és soha nem köv. be a belső autonómia.

A 14-18 éves kor küzdelmét a szakirod. individualizációnak tekinti. Itt a fő kérdés: honnan? (onnan el)

Az autonómia a hová kérdésre felel.

Serdülőkor eleje: individualizáció, később: autonómia a kp.ban.

 

 

 

 

Problémák:

Korai zárás: a s.kor krízis és belső döntés nélkül zajlik le - krízis nélkül nincs egészséges személyiség

-koránzáró alkat: előítéletesség, empátia hiánya, infantilis személyiség, csak jó+rossz kategóriák

Meghosszabbodott adoleszcencia: csökken a szülői protektivitás, túlgondoskodásnak értékeljük, korán

akarunk mindent elérni (bögréből igyon, bili stb). Az önállóságra nevelés tkp. a felelősség

áthárítása a gyerekre. Ezeknek a normáknak nagyon nehéz megfelelni + kevés időt is töltünk a

gyerekekkel ð nem alakul ki a szeretetkapcsolat, ami mint önszeretet van jelen a szuperegóban.

Ha nincs krízis, az veszélyes. Koravén gyerekekből lesznek az éretlen felnőttek.

« Az autonómia + erkölcs fejlődése nem a szuperegóval, hanem az ego- szuperego serdülőkori krízisével

zárul le.

Magyarországon sok alapvető szociális probléma van, ami miatt ez a krízis nem tud létrejönni vagy elakad, ezért sok az éretlen személyiség, akik tartósan küszködnek a kapcsolatteremtéssel, autonómmá válással.