Az anyai depriváció hatásai és következményei.

- Kérdés: A kismajom életének első időszakát (kb.2 év) főként anyjába kapaszkodva tölti. Mi vezérli, motiválja ezt a kapaszkodást, kizárólag a táplálkozás-e (ami megfelel Freud kötődési elméletének, miszerint a csecsemők azokhoz az emberekhez kötődnek, akik táplálékigényüket kielégítik, illetve a drive-redukciós elméletnek, amely Freudhoz hasonlóan azt állítja, hogy a kötődés a szükségletek kielégítése (drive redukciója) mentén alakul) vagy a biztonságot és védelmet jelentő testi kontaktus (amely Bowlby elméletét támasztja alá a kötődési szükséglet önálló motivációs bázisáról)?

Eredmény: A két csoport egyforma mennyiségű tejet szopott. Napi 15 órát töltöttek a szőranyán« kettő órát a fémanyán független attól melyiktől kaptak enni.

Következtetés: A gyerek-anya kapcsolat lényeges vonása a testközelség, és a testi érintkezés nyújtotta vigasz. Ezek az eredmények cáfolják azt a feltételezést, hogy a kötődést a drive-redukció hozza létre. Az eredmények igazolják továbbá Hermann megkapaszkodási elméletét, miszerint az anyához való viszonyt a biztonságigény úgyanúgy meghatározza, mint a táplálékigény.

b./ A pótanyához való kötődés befolyása a felderítő viselkedésre.

- A kutatók váratlanul egy doboló, lépegető játék mackót helyeztek a drótanyából táplált kismajmok ketrecébe. A kicsinyek az első két hónapban rémülten menekültek, rácsimpaszkodtak a szőranyára. A harmadik hónap végén el-elhagyták a szőranyát, közeledtek a játékhoz, megfogták, majd visszafutottakÞ az élettelen szőranya jelenléte is csillapítja a félelmet, alkalmas biztonsági bázist jelent.

- Ha a szőranya nincs jelen, a kismajom dermedten kuporog, ujját szopja, vinnyog, rázza magát, nincs játékos manipuláció. A csak fémanyán nevelkedett rhesusok akkor is mutatják a félelmi reakciókat, ha a fémanya jelen van.Þ A fémanya nem jelent támaszt. A teljesen magányosan nevelt majmok is éppen így viselkednek.

c./ A műanyán nevelt majom társas és anyai viselkedése.

- Hempergő kísérlet: Minden anya-gyerek pár külön ketrecben nevelkedett, volt olyan kismajom csoport amelyik a valódi anyával és volt amelyik szőranyával nevelkedett. A ketrecek közt hempergő volt, ahol a kicsik csoportosan játszattak. Az anyák ide nem tudtak bejönni. Mindkét (valódi, szőr-) anyán nevelkedett majmok játék közben időnként visszamentek anyjukhoz (játéktárgyakat is vittek neki). A különbség a félelmi reakcióban mutatkozott meg. Ha a valódi anyával nevelt csoport tagjait megijesztették, mindegyik a saját anyjához menekült. A szőranyán nevelteknek mindegy volt, melyik műanyához menekülnek.Þ a valódi anyához fűződő viszony egyedi “személyes” és felcserélhetetlen, nem az anya állandó jelenléte a legfontosabb, hanem az, hogy az anya élő, igazi legyen.

- Társaitól elszigetelten, vagy szőranyán nevelkedett majmok később kevésbé tudnak játszani társaikkal (egykorúakkal). A születéstől hat hónapig teljesen izolált kismajmok alig tudnak reagálni szociális és más környezeti ingerekre. Nem tudnak társaikkal kapcsolatot teremteni. A részlegesen elszigetelten neveltek összekerülve megtanulnak játszani, de játékuk egyhangúbb, színvonaltalanabb. A szőranyán nevelkedettek kevésbé érzékenyek társas ingerekre, mimikájuk szegényes, az együttes játékot később kezdik, és a játék színvonala alacsonyabb.

- Elszigetelten, vagy műanyán nevelt majmok felnőtt korukban kerülték a szexuális életet, a nőstény menekült a hím elől, továbbá rossz anyák lettek® rosszul bántak kicsinyükkel, ellökték, gyötörték vagy közömbösek maradtak.

(A kutatók többféle módszerrel próbálták az izoláltan vagy szőranyán nevelt majmok társas viselkedését normalizálni. Áramütéses kondicionálással, a társas éltbe való fokozatos bevezetéssel, de hatékonynak csak az bizonyult, ha a nőstények felneveltek egy kicsit. Eleinte durván bántak vele, ám ha annak sikerült kitartóan felkapaszkodnia, fokozatosan elhagyták a bántalmazást. Másik kölyök születésekor pedig lényegesen javult kapcsolatuk a gyerekkel. Szociálisan elszigetelt, nehezen kapcsolatba lépő óvodás gyerekekkel végzett kísérletek (amelyben hat héten keresztül 20 percig egy fiatalabb gyerekkel játszottak) is azt mutatták, hogy a fiatalabbakkal való interakciók segítenek a szociális beilleszkedésbe. (Ezeknek a gyerekeknek a kortárs interakcióik kétszeresére növekedtek.)

Az állatlélektani tapasztalatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy az anya-gyerek kapcsolat nem szorítkozik a táplálkozásra, és az ehhez tartozó viselkedési mintákra. Vannak olyan funkciók, amelyet a szőranya nem tud betölteni. A nemzés, ivadékgondozás s a majmoknál valószínűleg a játék is, az egész fajtára jellemző ösztönös viselkedésrendszerek. Kibontakozásuknak azonban elengedhetetlen feltétele az élő anyával való kapcsolat.

. a./ Első vizsgálatát 4 csoporttal végezte.

1.) lelencházi csecsemők

2.) börtönbüntetésüket töltő leányanyák gyermekei ® az anyák maguk gondozták és szoptatták a börtönben született gyermeküket.

- Hetzer-Wolf féle bébi teszt felvétele

• a megfigyelőket hetente nem szerint változtatták
• a környezet felderítése: interjú a gondozókkal és a mamákkal

• filmfelvétel
• 4 óra heti megfigyelés
• DQÞ fejlődési quociens kiszámítása

Vizsgálati szempontok: 1, percepció érése fejlődése

Vizsgálat:+Spitz K.Wolf másfél éven át követett nyomon 34 olyan gyereket, aki élete első hat hónapjában jó anyai gondoskodást kapott, majd elszakadt anyjától.

- motoros fejlődés retardációja

Vizsgálat:+Spitz K.Wolf másfél éven át követett nyomon 34 olyan gyereket, aki élete első hat hónapjában jó anyai gondoskodást kapott, majd elszakadt anyjától.

• 3o % az első évben meghalt,
• 7,7 % a második évben halt meg.

merev arccal szoptat® a csecsemők könnyen kerülnek kómába, vagy hánynak.

agresszió rejlik. A csecsemők bőre túlérzékeny, ekcéma alakul ki,

érzülettel viseltetnek a gyerek iránt. A csecsemőn 9-15. hónap között koprofágia (saját széklet evése kis gombócokban) jellemző. Az objektképződés nem tud megindulni, a széklet szekunder nárcizmus megszállása alá kerül. Esetleg a gyermek követi anyját a depresszióba.

1. Az anyához való kapcsolódás teljes hiánya az első 3 életév során
2. Az anya-gyerek kapcsolat időszakos (legalább 3, de valószínű több mint 6 hónapig tartó) megszakadása az első 3-4 esztendőben. ( lásd Spitz vizsgálatait)

anaklitikus depresszió (Spitz): anyától való távolság okozta depresszió Azoknál a gyermekeknél alakul ki, akik jól működő anya-gyerek kapcsolat után szakadtak el anyjuktól, méghozzá az első életévben.

A depresszió a szükségletet kielégítő személy eltűnésének közvetlen következménye. Csak ott lép fel, ahol előzőleg jó anya-gyerek kapcsolat volt. Enyhe depressziónál valószínűleg pszichotokxikus ártalmak is jelen voltak. Nem ugyanaz, mint a felnőttkori depresszió, mert az akkor is kialakulhat, ha a tárgyvesztés nem konkrét, fizikai, sőt, lehet, hogy nem is tudatos. « Az anaklitikus depresszió esetén a gyerek valóban elvesztette az anyját (szeretett személyt). További különbség, hogy gyerekeknél még nem alakult ki teljesen az én és a felettes énÞ nem játszik bele a bűntudat, mint a felnőttek esetében.

Spitz szerint a gyerekeknek az anaklitikus tárgy hiányzik.(Aki kielégíti a szükségleteiket)

%-6 hónapos szeparáció után passzivitás mutatkozik a gyerekek mozgásában és érzelmi életükben is. Lehetetlen velük kapcsolatba lépni, fokozottan megnő náluk az autoerotikus aktivitás. Általában nehezen fejezik ki az érzéseiket, nem fordulnak a felnőtthöz.

Bolwbyt felkérte a WHO a háború következtében családjuktól elszakadt gyerekek mentális felmérésére. 1951-es könyvében az első beszámoló:

1.)Szerinte az anyai gondoskodás megvonása az élet első 3 évében, a környezetéhez kapcsolódni képtelen, szeretet nélküli, pszichopata karakter kialakulásának veszélyét hordozza. (Ma már ezt nem így gondoljuk. A deprivációs tapasztalatok neurózisos tünetek formájában -ágybavizelés, éjszakai fölriadás, átmeneti kontaktuszavarok- megzavarhatják a harmonikus személyiség fejlődést)

3. Ha az anya csak 3-6 hónapig van távol, akkor már meglévő kapcsolatot veszítenek el, ezért megrendül a bizalmuk a kapcsolatokban.Þ Inkább tárgyi orientációt mutatnak, felszínes lesz a társas érdeklődésük.

1960-ban újabb könyv: tartós kórházi kezelés alatt lévő gyermekeket figyelt meg. (0,5-3 éves korig még nem alakul ki a tárgyállandóságÞ amit nem érzékel, az nem létezik számára)

1. sír, tiltakozik
2. a tiltakozást felváltja a kétségbeesés: aktivitása csökken, szinte csak megszokásból kiabál néha. Sírása monotonná válik, passzív lesz és visszahúzódó, egyre reménytelenebb.
3. Érdeklődni kezd a környezete iránt, hangulata javul, gondozóival egyre barátságosabb« a szülő látogatása egyre kevésbé érdekli, határozottan közömbös iránta® elszakadás fázisa: úgy gondolja, hogy ebben az időszakban már irreverzibilisen sérült a gyerek személyisége.

Ma már számos vizsgálat bizonyítja, hogy a deprivációt követő érzelmi megrázkódtatás mértéke több tényezőtől is függ:

1. a szülő és a gyermek viszonya a depriváció előtt: a függőséget erősen növelő, illetve a hideg, elutasító kapcsolat egyaránt fokozza a deprivációt követő érzelmi zavarok súlyosságát.
2. A fiúk általában sebezhetőbbek depriváció által, mint a lányok.

A Robertson házaspár vizsgálata (2 év körüli kislányt lakásukon neveltek pár hónapi, de beszélgettek, filmet néztek a szülőkről stb.) alapján elmondható, hogy a gyerek nem csak a szülő személyét veszíti el a depriváció során (ahogy Bowlby mondta), hanem egy érzelmileg színezett kapcsolatot is, melynek többé-kevésbé sikeres pótlása csökkenti a személy elvesztése felett érzett fájdalom mértékét.Þ fontos a mindennapos kórházi látogatás, sőt ma már általában engedélyezik, hogy a szülő csaknem korlátlanul a gyerek mellett lehessen a kórházi ápolás ideje alatt.

A hospitalizmus az anyai affektusok teljes megvonásának következménye. A gyermekek a fejlődésben elakadnak, súlyosan visszaesnek (Robertson: kórházi tartózkodás esetén hasonló tünetek). A hospitalizmus akkor lép fel, ha egyáltalán nincs anyafigura vagy az elválás 6 hónapnál hosszabb ideig tart. A fenti gyermekeknél 3 hónap után az anaklitikus depressziót felváltotta a hospitalizmus:- teljes passzivitás

4 évesen nem tudnak ülni, állni, járni, beszélni életkoruknak megfelelően. A személyiség-, és a szomatikus fejlődés elakad. A tárgykapcsolatok durva hiánya a személyiség fejlődés minden területén elakadáshoz vezet. A korai tárgykapcsolatok súlyos zavara hegeket hagy vissza a lélekben, amely betegségek kiindulópontjává válhat (pszichózisok, pszichoszomatika).

Az albán gyerekkel végzett vizsgálatok (1 éves korig lekötözött csecsemők) értelmezéséből ugyanazt a következtetést vonhatjuk le, mint az anya nélkül nevelkedett gyermekek vizsgálatából. Az anya jelenlétével létrejött emocionális légkörben még a kedvezőtlen hatásokkal szemben is védettebbek a gyerekek. Ha az anya állandóan jelen van a gyerek életében, akkor a súlyos akadályoztatás ellenére is hatóképesek maradnak a cselekvés érzelmi indítékai, s ez néhány óra (!) alatt tárgyi irányulásban is megmutatkozhat. « A hospitalizálódott gyerekeknek hiába van játéka, nincs kinek a kedvéért játszani.