Készítette: Nyárs Mária

Példák a gondolkodási tevékenységre:

• Tétlen, asszociatív gondolkodás, belső monológ
• Egy kísérleti személy tudatos gondolatai egy pszichológiai kísérletben
• Két szám összeadása

A 3 példa alapján a gondolkodás általános jellemzői:

1. Tudatosság : a gondolatok egyik legkézenfekvőbb tulajdonsága. Nem vagyunk tudatában minden gondolkodási folyamatunknak, inkább a folyamat végtermékéről van tudomásunk.

2. Irányítottság: A gondolkodás sokféle lehet az irányítottság mértéke szerint. A skála egyik végén lehet viszonylag szabad, a másik oldalon viszont erősen célirányos.

• tudásszegény: olyan helyzet, mely kevés ismeretet igényel
• tudásintenzív: széles körű tudást követelő szituáció

A Gestalt-iskola követői kiterjesztették észleléselméletüket a problémamegoldás területeire is.Az asszociácionista pszichológusok ellen amellett érveltek, hogy a gondolkodás az állatoknál és az embereknél egyaránt produktív összetevőket tartalmaz. A perceptuális metafora segítségével – a belátás, újrastruktúrálás és a beállítódás fogalmaival – megmutatták, hogy az emberi gondolkodásnak olyan dinamikus vonásai vannak, melyek túlmutatnak a reproduktív gondolkodáson. A behavioristák ezeket a kutatási eredményeket behaviorista módon újraértelmezték.

E A korai asszociácionista és behaviorista pszichológusok a problémamegoldást vagy a próba-szerencse alapú tanulás, vagy pedig a korábban megtanult válaszok reprodukálásának termékeként fogták fel. Thorndike macskákkal végzett kísérletét a nézet bizonyítékának tekintették.

• az emberek képesek “átlátni” a problémák szerkezetét és a megoldás érdekében “újrastruktúrálni” őket.
• a problémamegoldó viselkedés egyaránt produktív és reproduktív
• a reproduktív problémamegoldás során korábbi tapasztalatokat újra hasznosítunk, ami viszont hátráltatja a sikeres problémamegoldást
• a produktív problémamegoldást a probléma szerkezetének belátása jellemzi
• a belátás gyakran hirtelen történik, és ún. “aha” élmény kíséri.

A kísérlet: A majomnak a ketrecen kívül elhelyezett banánt kell elérnie, néhány bot segítségével. Egy alkalommal Köhler megfigyelte, hogy a majom két botot vett fel és összeillesztette őket, hogy elérje a banánt. K. szerint az állat célirányosan cselekedett, megpróbálta a botok segítségével megoldani a problémát.

1. Újrastruktúrálás és belátás

A Gestalt-problémák egyik ismert feladata a “két zsinór” v. “inga” problémája (Maier): A szoba mennyezetéről 2 zsinór és több más tárgy lóg le. Feladat: összekötni a 2 zsinórt. (Amikor az egyik zsinórt megfogják, a másik túl messze van ahhoz, hogy elérjék.)

Egy leleményes, de kevésbé gyakori “belátásos” megoldás az ingaváltozat: egy fogót kötöttek az egyik zsinór végére, és meglendítették. Ezután megfogták a másik zsinórt és megvárták, míg az első feléjük lengett, és összekötötték a zsinórokat.

Finom célzás a megoldásra (kv. meglendíti a zsinórt) a probléma újraszervezését eredményezte.

2. Funkcionális rögzítettség és állandóság

• A jelenséget Karl Duncker kutatta, és a következő kísérletben igazolta: Ksz.ek egy gyertyát, egy doboz szöget és több más tárgyat kaptak, és a gyertyát úgy kellett egy asztal felett a falra erősíteniük, hogy az ne csöpögjön le az asztalra Megpróbálták a gyertyát közvetlenül a falra szögelni, v. megolvasztva a falra ragasztani, de csak kevesen gondoltak arra, hogy a szögesdobozt használják gyertyatartónak, és azt szögeljék a falra.

Van egy 8 literes teli kancsó, valamint egy 5 literes és egy 3 literes üres kancsó (jelölésük 8-8, 5-0 és 3-0, méret ill. a kancsóban lévő víz mennyisége.) Feladat: úgy öntögetni a vizet egyik kancsóból a másikba, hogy végül a 8 literes és az 5 literes kancsóban is 4 liter víz legyen. (Vagyis 8-4, 5-4 ,3-0 ) 2 kísérleti csoportot használtak:

• beállítódási csoportot, mely olyan feladatsorozatokat kapott, amit ugyanolyan módon lehetett megoldani
• kontrollcsoportot, ahol a feladatokat különböző módszerek felhasználásával lehetett csak megoldani.

A kontrollcsoport rendszerint az egyszerű módszert választotta, a beállítódási csoport a bonyolultabbat. A beállítódási csoport a bonyolult módszerre rögzült.

A Gestalt-pszichológusok megpróbálták megmutatni, hogy

® A “belátás” és az “újrastruktúrálás” fogalma népszerű, mert könnyen érthető.

A problémamegoldásra vonatkozó problématér-elméletüket 1972-ben fejtették ki. Alapvetően úgy jellemzi a problémamegoldást, mint alternatív lehetőségek egész terének irányított letapogatását. A keresést a különböző heurisztikus vagy gyakorlati szabályok irányítják, melyek mentális operátorok alkalmazását koordinálják, amikor a probléma megoldása az egyik állapotból a másikba jut. Az elméletet sikeresen alkalmazták rejtvényszerű problémák megoldásával kapcsolatos viselkedés előrejelzésére. A legtöbb problémára komputációs modelleket készítettek, és ezek a modellek szoros párhuzamot mutatnak a kísérleti személyek viselkedésével.

â Az operátorok legális megtehető lépéseket kódolnak, valamint olyan megszorításokat, melyek adott .feltételek mellett explicit módon kizárnak bizonyos lépéseket.

â Minden adott probléma esetében nagyszámú alternatív megoldási út létezik a kiinduló állapottól a célállapotig, az operátorok által generált állapotok összessége adja az alapvető problémateret.

â Az emberek azonban saját ismereteiket és különböző heurisztikus módszereket használnak (pl. eszköz-cél elemzés), hogy végigkutassák a problémateret és megtalálják a kiinduló állapot és a célállapot közötti legrövidebb utat.

â Az összes ilyen folyamat az adott kognitív rendszer korlátain belül játszódik le, azaz korlátozások érvényesülhetnek a munkamemóriában vagy abban, hogy milyen gyorsan tudunk információkat elraktározni vagy előhívni a hosszú távú memóriából.

â A tudásállapotokat a munkamemória tartalmazza, és a hosszú távú memóriában lévő produkciók vagy operátorok módosítják ezeket az állapotokat.

Kiinduló tudásállapot: 3 rúd, az elsőn több különböző méretű korong egymásra rakva, a legnagyobb legalul, a legkisebb legfelül.

A korongok mozgatása minden szakaszban különböző alternatív állapotokat eredményez. Ezek száma gyorsan növekszik. A feladat megoldásakor különböző stratégiákat használunk, hogy lecsökkentsük a lehetséges állapotok számát. Ezek a stratégiák a heurisztikus módszerek vagy heurisztikák.

è Az eszköz-cél-elemzés különböző alcélokat hoz létre. Ha a ksz. megfelelő alcélokba tudja rendezni a problémát, akkor a problémamegoldási teljesítmény javul. Az alcélok megfogalmazásának egyik lehetséges forrása a hasonló problémák során szerzett múltbeli tapasztalat lehet.

è Többen ellenőrizték ezt a feltevést. Egan és Greeno a Hanoi-torony probléma bonyolultabb (5 és 6 korongos) változatát adta feladatul. A kísérleti csoport előzetesen gyakorolt a feladat 3 és 4 korongos változatával, a kontrollcsoportnál nem volt gyakorlás.

1. A kísérlet csoport a gyakorlat során kialakított célstruktúrák eredményeképpen előnyben volt a problémamegoldásban.
2. A hibázási mintázatok azt jelezték, hogy a teljesítmény jobb volt, amikor valamilyen fontos célhoz vagy alcélhoz közelítettek, és nehezen tudtak haladni, amikor messze jártak valamely fontos céltól.

Anzai és Simon más stratégiákat vizsgált egy olyan kísérleti szem. esetében, aki a Hanoi torony 5 korongos változatát próbálta megoldani 4 különböző alkalommal.

- hurokelkerülő stratégia: annak elkerülése, hogy korábban már bejárt állapotokba visszatérjen

• rövidebb lépések előnyben részesítése.

Ezeknek a stratégiáknak a segítségével a ksz. megtanulta a hatékonyabb lépéssorozatokat, melyeket jól fel tudott használni a későbbi megoldási kísérleteiben

è alapváltozat:3 különböző méretű szörny, mindegyik különböző méretű golyót tart.

1. egy időben csak egy golyót lehet átvinni egy másik szörnyhöz
2. ha egy szörnynél két golyó van, csak a nagyobb kerülhet tovább
3. nem kerülhet golyó olyan szörnyhöz, akinél nagyobb golyó van.

è A probléma egy változó verziója:a golyók mozgatása helyett a feladat: a szörnyeknél levő golyó összenyomása vagy megnövelése.Szabályok:

1. egyszerre csak egy golyót lehet megváltoztatni
2. ha két golyó egyforma méretű, akkor csak a legnagyobb szörnynél levőt lehet megváltoztatni
3. egy golyó nem változtatható ugyanolyan méretűre, mint amilyen egy nagyobb szörnynél van.

1. Szabályalkalmazó hipotézissel: a szabályokat nehezebb alkalmazni, bonyolult ellenőrzéseket kell végezni, hogy a szabályos lépéseket meghatározzuk.
2. Szabálytanuló hipotézissel: bizonyos szabályok könnyebben megtanulhatók, mint mások. A szabályok megtanulásának és alkalmazásának könnyűségét bfolyásolja

1. hogy a szabályok mennyire felelnek meg a valódi világról szóló tudásnak
2. mekkora a memóriaterhelés a feladatban
3. a szabályokat könnyen lehet-e téri alapon rendezni vagy el lehet-e őket könnyen képzelni.

• Egyszerre legfeljebb 2 embert lehet átvinni, és valakinek mindig vissza kell menni a másik partra.
• A parton nem lehet több kannibál, mint misszionárius, mert megeszik őket a kannibálok.

• bizonyos pontokon a célállapottól el kell távolodni

• Kezdetben kiegyenlítő stratégia (egyenlő számú misszionárius és kannibál legyen a parton)
• Majd egyre inkább a célállapot felé orientálódnak és az eszköz-cél-stratégiára váltanak át.
• Végül hurokelkerülő stratégiát alkalmaztak.

Ø A probléma jól megközelíthető a problématér-elmélet alapján. Kiinduló állapot:8-8,5-0, 3-0.

Ø Atwood és Polson e probléma állapot-tér elemzését kiegészítette egy teljes folyamatmodellel. Modelljükben a következő megállapításokat tették:

• A lépések tervezésekor a k.sz.k csak egy lépés mélységben néznek előre.
• A lépéseket az eszköz-cél elemzés alapján értékelik.
• Megpróbálják elkerülni az olyan lépéseket, melyek visszaviszik őket a megelőző lépéshez. (hurokelkerülés)
• Korlátozva van az, hogy a munkamemóriában egyszerre hány alternatív lépés tárolható.
• A korlátozás enyhíthető, ha az információ egy része átkerül a hosszú távú memóriába.

Ø Atwood, Masson és Polson azt a feltételezést ellenőrizte, hogy a ksz.k csak egy lépést terveznek meg előre, hogy elkerüljék a munkamemória túlterhelését. Azt feltételezték, hogy a memóriaterhelés bármilyen mértékű csökkentése azzal jár, hogy a problémamegoldó szabad erőforrást nyer a hosszú távú tervezéshez.

Ezért minden állapotban tájékoztatták a ksz.t az összes lehetséges lépésről.

• A rejtvényszerű problémák általában ismeretlenek számunkra, a mindennapi problémák esetében komoly mennyiségű ismeretre van szükség
• A rejtvények megoldásához szükséges tudás már jelen van a probléma megfogalmazásában. A mindennapi életben a problémák megoldásához szükséges ismeretek nem mind állnak rendelkezésünkre.
• A A rejtvényekben a követelmények viszonylag egyértelműek, a kiinduló és a célállapot világosan meghatározott. Mindennapi problémák esetében a nehézség abban áll, hogy meghatározzuk a célállapotot.

Rosszul meghatározott problémák: alulspecifikáltak,és nagy mennyiségű tartományspecifikus ismeretet igényelnek.

Az emberi kognitív teljesítmény egyik standard jellemzője, hogy az emberek a tapasztalat alapján egyre jobban tudnak dolgokat megcsinálni. Szakértők lesznek, viselkedésük szakértelmet mutat.

Sok kísérlet történt arra, hogy a problématér-elméleteket kiterjesszék az emberi szakértelemre is. Meglepő különbséget mutattak ki a kezdők és a szakértelemmel rendelkező emberek tudásának mennyisége és természete között (pl. sakkozás, fizikai problémák megoldása).

1. Kombinatorikus robbanás a sakkban

Az állapotterek elemzése értelmében a sakk kiinduló állapota azt jelenti, hogy a táblán az összes bábu a kiinduló helyzetben van. A célállapot: az ellenfelet matthelyzetbe hozni. A különböző alternatív lépések bármely állapotban meghatározhatók. A figyelembe vehető alternatívák száma azonban olyan nagy, hogy hamarosan követhetetlenné válik. Komputációs kifejezéssel: a lehetőségek “kombinatorikus robbanásával” van dolgunk, azaz a lehetőségek száma exponenciálisan nő.

A korai számítógépes sakkprogramok megpróbáltak nagy számú alternatív lehetőséget végigkutatni és értékelni. Pl. egy program közel 1 000 000 lépést értékelt, de ezzel csupán 4 lépés mélységben tudta előre vizsgálni a lehetséges alternatívákat. A program nem tudott jól sakkozni, néha komoly hibákat vétett.

Mivel az emberek nem képesek ilyen gyors számításokat végezni, valami másnak kell meghúzódni a mesterek szaktudása mögött.

2. De Groot sakkjátékvizsgálatai

5 sakknagymester és 5 jó játékos játékát hasonlította össze, amikor egy adott állásból megtervezték a következő lépést.

• A nagymesterek nem számítottak ki előre több lépést, mint a jó játékosok, mégis kicsit kevesebb időbe került a lépés megtétele.
• A nagymesterek lépései jobbak voltak, mint a jó játékosokéi.
• A sakkprogramokkal szemben az emberek csak kb. 30 alternatív lépést és 4 alternatív első lépést vettek számításba. A sakkjátékosok fokozatosan mélyülő stratégiát alkalmaznak.
• Nagymesterek és a jó játékosok közötti tudáskülönbség abban áll, hogy mennyi információt tárolnak a különböző állásokról a hosszú távú memóriában. A korábbi állásokkal kapcsolatos információk felhasználása szükségtelenné teszia nagyon sok alternatíva figyelembe vételét.

w Valóságos játszmákból vett állásokat mutatott 5 mp-ig, majd ugyanúgy kellett a bábukat felállítani.è a nagymesterek nagy pontossággal tudták felállítani az állást, kevésbé gyakorlott játékosok sokkal több hibával. Vagyis mesterek korábbi tudásuk felhasználásával felismerték és kódolták a különböző állásokat.

w Amikor véletlenszerűen helyezték el a bábukat a táblán, akkor mindkét csoport egyformán gyengén teljesített.

1. Tömbösítés a sakkban

Chase és Simon elképzelése szerint a játékosok a memóriafeladatban “tömbösítik” a táblaállást, azaz kb. 7 egységre bontották le az állásokat, és a megoldás közben ezeket tartották a rövid távú memóriában. Alapvető különbség a mesterek és más játékosok között a tömbök mérete. A mesterek 7 tömbje több információt kódol, mint más játékosoké. Ezt az alábbi kísérlettel bizonyították.

Kísérletük: rekonstruálni kell egy állást egy második táblán, miközben az első tábla még látható. Ezután minden alkalommal, amikor a ksz. pillantást vet a 2. táblára, lejegyzi az elhelyezett bábuk típusát és számát.

A tömbösítés hipotézis azt valószínűsíti, hogy minden ránézés után csak néhány bábut helyeznek el, és hogy a bábuk elhelyezése koherens egészet alkot.

Eredmények: 4 Az egy ránézés után elhelyezett bábuk átlagos száma kicsi.

4 A jobb játékosok gyorsabbak a kódolásban, amit az jelez, hogy rövidebb ideig nézi a 2. táblát.

Következtetés: Szisztematikus különbség van a tömbökben kódolt bábuk számában, mely a szakértelemtől függ.

2. A sakktudás kognitív modellje

Simon és Gilmartin komputációs modellt készített a fenti hatások vizsgálatára. Ez a Memóriával Támogatott Mintázatfelismerő (MTMF). A program nagy számú állást tartalmazott. Egy bemutatott állást úgy kódolt a rövid távú memóriában, hogy a teljes állások különböző tömbjeit ismerte fel.

Azt a feltevést akarták alátámasztani, hogy a tudás eredményezi a különbséget mesterek és kevésbé gyakorlott játékosok között, ezért a program 2 változatát használták: az egyikben több mintázat (1114) volt, mint a másikban (894).

A feladat az volt, hogy különböző állásokat rekonstruáljanak.

Eredmény: a kevesebb mintázatot tartalmazó változat teljesítménye rosszabb volt.

Simon és Gilmartin becslése szerint a mesterszintű teljesítmény 10000 és 100000 mintázat tárolásával érhető el.

3. Heurisztikus ismeretek

Bizonyos adatok arra utalnak, hogy a játékosok problémaspecifikus, heurisztikus ismereteket is felhasználnak a lépések és lépéssorozatok értékelésében.

Kísérlet: véletlenszerű állásokat mutattak 8 mp-ig erős vagy gyenge játékosoknak, majd az állásokat kellett felidézni.

4 Amikor az állás erősségét kellett megítélni, és kiválasztani a következő, legjobbnak tartott lépést, akkor az erősebb játékosok sokkal jobb lépéseket választottak.

1. Bizonyítékok a kezdő –szakértő-különbségekre a fizikában

◊ A szakértők nagyobb tudásuk alapján teljesebb reprezentációt hoznak létre. Kísérleti bizonyíték: osztályozási feladatnál alapvetően különböznek az osztályozások. Kezdők felszíni jellemzők alapján csoportosítják a problémákat, a kulcsszavak vezetik őket.

A szakértők mélyszerkezetük alapján osztályozzák a problémákat.(azonos elvek és törvények különbözőnek látszó problémáknál)

◊ Bár a szakértők négyszer gyorsabban oldották meg a problémát, több időt töltöttek a problémák elemzésével és értelmezésével. A rendelkezésre álló tudásnak megfelelően összetett módon kategorizálták a problémát.

◊ Stratégiai különbség: a szakértők előre, egy megoldás felé dolgoztak, a kezdők általában hátrafelé. A szakértők tartományspecifikus tudásra támaszkodtak.

2. A fizikai készségek komputációs modelljei

Lambert hibrid modellje a szimbolikus és a konnekcionista elképzeléseket vegyíti. L. szerint a fizikus szakértelem összetevői:

A memória bemeneti egységei 3 fő típusra oszthatók:

l. adategységek (különböző szimbólumokat kódolnak a probléma megfogalmazásában)

l. Kódolja a megoldandó problémát .Az elosztott memóriában a probléma megfogalmazását aktivációk formájában a megfelelő adat- és végcél-egységeken. A produkciós rendszer munkamemóriájában struktúrált reprezentáció formájában kódolja a problémát.

3. Belép a produkciós rendszer és alkalmazza inferencia-szabályait a probléma reprezentációjára és az alcélokra. Ezeket a következtetési szabályokat a rendszer előre mutató következtetések formájában arra használja, hogy elérje a kívánt célt. Ha az előrevivő inferanciák kudarcot vallanak, a rendszer elkezd hátrafelé irányuló inferanciákat használni.

►A programozók terveit a mindennapi életből származó tervek és ismeretek is befolyásolják.

1. Deklaratív memória: különböző aktivációs szintekkel rendelkező összekapcsolt fogalmak szemantikai hálózata.
2. Procedurális memória: lényegében egy produkciós rendszer
3. Munkamemória: az éppen aktív információt tárolja. Tkp. nem is különálló összetevő, hanem az az állandó v. időleges része a deklaratív memóriának, mely aktív állapotban van.

• Az információt a deklaratív memóriából többféle módon lehet tárolni és előhívni.
• Amikor a produkciós memóriában lévő szabályok v. produkciók megfelelnek a munkamemória tartalmának, akkor ezek a szabályok tüzelnek, vagyis végrahajtódnak.
• A produkciós memória azonban az alkalmazási folyamatokon keresztül saját magára is alkalmazható. Vagyis meglévő produkciók elemzésével új produkciókat lehet megtanulni.

Anderson úgy tekinti a készségek elsajátítását, mint átmenetet a deklaratív tudás használatából a procedurális tudásba, melyet konkrét szituációkban gyorsan és automatikusan alkalmazhatunk.A készségek tanulásakor tehát 3 szakaszon megyünk át: deklaratív, procedurális és beállítási szakaszon.

1. A deklaratív szakaszban a rendelkezésre álló deklaratív tudásra támaszkodunk, ezt a tudást tartományfüggetlen, gyenge módszerek alkalmazásával együtt használjuk.
2. A procedurális szakaszban a deklaratív tudás alapján nyert sikeres cselekvések tartományspecifikus produkciókba fordítódnak le.
3. Az így szerzett ismeretek lefordítása 2 formában történik: gyakorlati proceduralizáció és szerkesztés révén.
4. A proceduralizáció eredményeképpen egy új produkciós szabály jön létre, mely a deklaratív információt mint mintázatot (a szabály HA része), a végrahajtott cselekvést pedig mint cselekvést (a szabály AKKOR része) tartalmazza.
5. A szerkesztés olyan tanulási mechanizmus, mely kivágja a szükségtelen produkciókat a produkciók sorozatából.
6. A beállítási szakaszban a meglevő procedurális tudást megerősítjük, általánosítjuk vagy megkülönböztetjük.
7. A produkciók minden alkalommal megerősödnek aktivációs szintjükben, amikor sikeresen alkalmazzuk őket.

• Előkészület: megfogalmazzuk az adott problémát és kezdeti lépéseket taszünk a megoldásra.
• Inkubáció: a problémát egy időre magára hagyjuk és más feladatokkal foglalkozunk.
• Illumináció: hirtelen belátás alapján a problémamegoldó rájön a megoldásra.
• Verifikáció: a problémamegoldó ellenőrzi, hogy a megoldás valóban működik.

¤ Koestler : a kreativitás gyakran 2 nagyon különböző elképzeléshalmaz egymás mellé helyezéséből származik. Nagyon mély analógiák alkotják az ismeretlen problémák megoldásának alapját. Pl. Einstein gondolatkísérletei olyan analógiákon alapultak, mint egy fénysugár meglovaglása.

¥ Az ilyen analogikus gondolkodás olyan folyamatok eredményének tekinthető, melyek egy bizonyos gondolathalmaz fogalmi szerkezetét egy másikra képezik le, technikai értelemben ezt analogikus leképezésnek nevezik az alaptartományból egy céltartományba.

š Az alaptartomány bizonyos aspektusait átvisszük a céltartományba, (A Nap körül keringő bolygókra vonatkozó viszonyokat az atom tartományára) ott új fogalmi szerkezetet hozunk létre.

• “Sugárzási probléma”: az orvos sugárzással tüntet el egy rosszindulatú daganatot. A nagy intenzitású sugarak az egészséges szöveteket is megölhetik. Alacsony intenzitású sugarzás atumorra hatástalan. A dilemmát a “konvergencia megoldással” lehet feloldani: több különböző irányból küldött alacsony intenzitású sugár konvergál a daganaton. A kísérleti személyek kb. 10 %-a választotta ezt a megoldást, ha csak ezt a problémát kapták feladatul.
• 89 %-ra ugrott a konvergáló megoldások aránya, amikor egy tábornokról szóló történetet hallottak először: A tábornok kis csoportokra osztva, különböző utakon küldi embereit egy erődhöz, melyet aláaknázott utakon lehet csak megközelíteni.
• A kísérleti személyek a történet megoldási részét (ahogy a tábornok megoldja a problémát) átviszik a sugárzási problémára és létrehozzák a megoldást.
• Amikor explicit módon nem hívták fel a ksz.k figyelmét a történet felhasználására, gyakran nem vették észre, hogy a történet a probléma szempontjából releváns, vagyis a szemantikailag távoli történetet nem hívták automatikusan elő a memóriából.

• Szemantikailag közeli vagy távoli analóg történeteket adott.
• Hetenkénti előadáson hallották a történetet, majd néhány nappal később problémamegoldó kísérletben vettek részt.
• A közeli analógiát sok ksz. spontán módon előhívta, a távolit nagyon kevesen.
• A távoli analógiákon alapuló kreatív tevékenységek azért ritkák, mert az emberek nehezen tudják előhívni a potenciálisan releváns tapasztalatokat a memóriából.

1. A kilencpont-probléma újabb vizsgálatai

Scheerer eredeti tanulmánya szerint a ksz.k rögzülnek a kilenc pont Gestaltjára. A problémát Weisberg és Alba vizsgálta újra. Céloztak arra ksz.knek, hogy a négyzeten kívül is rajzolhatják a vonalat. Így is csak 20 % oldotta meg a feladatot. Következtetés: a rögzülés csak egy tényező volt a sok közül, mely a sikertelenséghez vezetett, a megoldáshoz problémaspecifikus tudásra van szükség.

2. A belátás és az újrastruktúrálás problématér-felfogása

Az újrastruktúrálás = folyamat, mely “megváltoztatja az adott helyzetben inherens cselekvés lehetőségét. “ A meghatározásokat újrafogalmazza problématér-terminusokban:

• A problématérelmélet alapvető elképzelése: az esmberek korlátozott kapacitással rendelkező feldolgozók. A megoldás tervezésekor van egy korlát, “mentális előretekintés”.
• A belátás akkor következik be, amikor olyan tudásállapotot érünk el, mely “a célállapotot a mentális előretekintés hoeizontján belülre hozza.”Azaz: a problémamegoldónak akkor van belátása, ha olyan tudásállapotot ért el, melyből nyilvánvaló a célállapotba vivő lépéséek terve.
• Az újrastruktúrálás: egy adott tudásállapot újbóli leírása a ksz. reprezentációjában. Ez elhetővé teszi, hogy más operátorokat is használni lehessen, mert egy operátor potenciális alkalmazhatósága a jelen tudásállapot tartalmától függ.
• Minden tudásállapothoz tartozik egy “leírási tér”, mely annak az egyetlen tudásállapotnak az összes lehetséges leírását tartalmazza, melyet ismereteink alapján létrehozhatunk.

1. A belátás különböző típusai Sternberg)

1. Szelektív kódolástól függő.

Fontos a releváns-irreleváns információk megkülönböztetése.

2. Szelektív kombinációtól függő.

Egymással össze nes függő információk leleményes összekapcsolása koherens egészbe.

3. Szelektív összevetésen alapuló.

• Ha fiókjában 4 sz 5 arányban van fekete és barna zokni, hány zoknit kell elővennie, hogy biztosan egyforma színű párt kapjon?
• Tegyük fel, hogy Önnek és nekem ugyanannyi pénzünk van. Mennyi pénzt kell adnom Önnek,hogy 10 dollárral több legyen, mint nekem?
• A vízililiomok minden 24 órában kétszeres méretűre nőnek. A nyár elején egy vízililiom van a tavon. 60 napba telik, míg a tó teljesen be lesz fedve virággal. Melyik napon lesz a tó félig fedve?

12 ilyen problémáról szóló beszámolót vizsgálva a következőket találták:

• A szelektív kombináció volt a leggyakrabban alkalmazott stratégia.
• Egyéni különbségek vannak a különböző stratégiák előnyben részesítését illetően.

A mentális modellek kutatása megmutatta, hogy komplex mechanizmusokat és fizikai jelenségeket az emberek hiányos magyarázó elméletek segítségével próbálnak megérteni, melyek különböző szituációkban előrejelzéseket és magyarázatokat generálnak.

Ezek a mentális modellek elméleti konstrukciók, melyeket a viselkedés sokféle aspektusának magyarázatára használtak újszerű problémamegoldási helyzetekben.

• A mentális modelleket az egyén fizikai rendszerekre vonatkozó elképzelései alkotják, és a rendszer viselkedésének megértésére és az arra vonatkozó előrejelzések megfogalmazására használják.
• A modellek hiányosak, bizonytalanok, részben még ad hoc jellegűek is lehetnek.
• Futtathatók, abban az értelemben, hogy szimulálni tudják a fizikai rendszer viselkedését, és vizuális képzelet kísérheti őket.
• Nem tudományosak. Az emberek “babonás “ viselkedési mintázatokat mutatnak, még akkor is, ha tudják, hogy ezek szükségtelenek, mert nagyon kevés fizikai erőfeszítésbe kerülnek, és jelentős mentális erőfeszítést takarítanak meg.

Gentner és Stevens mentális modelljei: ált propozzicionális terminusokban jellemezhetők, ée mint ilyenek , nem alkotnak sajátos reprezentációs formátumot, hanem inkább olyan elméleti képződmények, melyek arra vonatkoznak, hogy a propozicionális tudás hogyan szerveződik.

1. Kempton – az otthon fűtésének mentális modellje:

1. Megmutatják, hogy a fizikai rendszerek milyen sokféle móon működnek.
2. Oly módon futtathatók, amit könnyű elképzelni.
3. Az emberek többszzörös modelleket is alkalmazhatnak ugyanazon fizikai rendszer különböző aspektusaira.
4. A mentális modellek gyakran inherens módon tudománytalanok.
5. Hirtelen változásokon mehetnek keresztül, attól függően, hogy milyen tudás alapján jöttek létre, és az egyén hogyan fogja fel a konkrét helyzetet.

1. A mozgás naív modelljei

A tárgyak mozgásával kapcsolatos naív elméletek elég konzisztensek a különböző egyéneknél és sokféle helyzetben alkalmazhatók, de nem konzisztensek a klasszikus fizika alaptörvényeivel.

McCloskey vizsgálata: Egy repülőgépet ábrázoló rajzot mutatnak, nyíl jelzi a repülés irányát. Egy jelzett ponton egy nagy golyót dobnak ki a gépből. Feladat: megrajzolni a golyó útját a földig, és a repülőgép pozícióját megjelölni a golyó földetérése pillanatában.

Helyes megoldás: a golyó parabolikus pályát fut be, és a gép pontosan felette lesz, amikor földet ér. (Magyarázat: horizontális és vertikális sebesség, golyó és gép egyenlő horizontális sebessége)

A ksz.k 40 %-a oldotta meg helyesen a feladatot.

A különböző megoldásokat McCloskey szerint a mozgás “lendületelméletnek” nevezett egyszerű modellje eredményezi. A lendületelmélet azt mondja, hogy: (1)amikor egy tárgyat mozgásba hozunk, belső erőt v. “lendületet” adunk a tárgynak, mely a mozgást fenntartja, (2) a mozgó tárgy lendülete fokozatosan eltűnik.

ê

Ez a modell a mindennapi életben hasznosnak bizonyult a tárgyak mozgásának hozzávetőleges előrejelzésére, de az elmélet nem igaz, és sok helyzetben értelmetlen előrejelzésekhez vezet.

2. A mentális modellekkel mint sémákkal kapcsolatos elméleti kérdések

Brewer: a sémák (egy sajátos tartomány elvont tudásszerkezeti) konkrét szituációkban valósulnak meg. Vannak olyan szituációk, melyekre nincsenek tartományspecifikus sémáink, mégis meg tudjuk érteni őket, mert vannakviszont általános sémáink az entitások közötti téri, kauzális és intentionális érintkezésről. Vagyis vannak olyan sémáink, melyekről korábban nem tudtuk, hogy kauzális kapcsolat van közöttük. Ezekben az esetekben sajátos tudásreprezentációkat, mentális modelleket alkotunk.

1. Az emberi gondolkodás lényegileg specifikus, konkrét szituációkra vonatkozó heurisztikus ismeretekre támaszkodik. Szoros értelemben ez “reproduktív” tudás,mégsem “reprodukált” tudás, mert összetett mechanizmusok alapján sajátítjuk el ezt a tudást, és nagyon rugalmas módon tudjuk alkalmazni.
2. A különböző pszichológiai folyamatok, pl. az analógia, különleges hatással lehetnek a múltbeli tapasztalatok alkalmazására. Efolyamatok azt jelzik, hogy a tapasztalatokat nem szükségszerűen reproduktív módon alkalmazzuk, képesek vagyunk szelektív módon változtatni, alakítani múltbeli élményeinket,hogy az új helyzetre alkalmazhatók legyenek.

A kritika, mely szerint a problémamegoldási kutatások ökológiai szempontból nem érvényesek, bizonyos mértékig igaz. A kutatás hatókörét szélesíti pl. a kezdő-szakértő-probléma vizsgálata. Ilyen kutatásokat a mindennapi élet több speciális területén végeztek (pl. radiológusok készségei a röntgenképek elemzésében v. elektrotechnikusok szakértelme). Ezek a területek azonban csak kis részét alkotják az élet olyan területetinek, ahol az emberek problémákat oldanak meg. Ohlson szerint a kutatás legnagyobb része a technikai tudástartománynak nevezett területekre koncentrált (pl. fizika, sakk) , és nem a természetes tudástartományokra.

1. Specifikus tervek megvalósítása
2. Egyismert megoldásra vonatkozó analogikus transzformáció alkalmazása egy hasonló, új problémára
3. Általános tervek alkalmazásával a probléma lebontása
4. Gyenge módszerek alkalmazásával heurisztikus keresés a lehetséges megoldás megtalálására
5. Fenti módszerek kombinációjának alkalmazása (Carbonell)

• Ismeretszegény szituációkban az univerzális, gyenge módszerek alkalmazása hazsnálható.
• Amikor nincsenek specifikus ismereteink a probléma megoldására, általános terveket alkalmazhatunk. Ezek a tervek kisebb alproblémákra bontják le a fő problémát.
• Olyan problémák esetében, melyeket jobban ismerünk, specifikus tervekkel, sémákkal rendelkezünk a megoldás módjáról. Ezeket a terveket valósítjuk.
• Ha a problémamegoldónak nincs specifikus v. általános terve, akkor specifikus múltbeli tapasztalatokat választ ki.

Fontos: a problémamegoldás különböző módszereit az alkalmazott ismeretek típusa és mennyisége alapján lehet megkülönböztetni.