• Ki mit gondolt az agresszió eredetéről?

• Nemi különbségek

1. Utánzás a modellek jelenlétében (jutalmazó és nem jutalmazó jellegű interakciós helyzet)
2. Késleltetett utánzás a modell távollétében
3. A filmmodellek utánzása
4. A “vikariáló” (behelyettesítéses) megerősítés és az utánzás (jutalomforrás birtoklása)
5. Azonosulás az agresszorral (szorongás csökkentése?)
6. A modell büntetése és az utánzás (különbség a tanulás és teljesítmény között)

• Énfejlődés és szociabilitás előadásjegyzet 2003. márc. 27. és ápr. 5.

• Ranschburg J.(1975): Félelem, harag, agresszió. Tankönyvkiadó, Bp.

• Bettelheim, B.(1988): Egy kevéssé tanulmányozott viselkedésmód: az erőszak

• Bandura (1962): Szociális tanulás utánzás útján

1. FÉLELEM

Félelem = a veszély elkerülésére késztet, riadóztatja a szervezetet; ugyanakkor néha ártalmassá válik, értelmetlenül kínozza a gyereket, ahelyett, hogy tevékenységre késztetné.

= a félelmet pontosan meghatározható objektum, vagy esemény váltja ki, és a gyermek valóban attól az objektumtól, vagy eseménytől fél, amely az érzést kiváltotta. 6. hó táján jelenik meg, és 3 éves korig ez a félelem kizárólagos formája.

1. Félelem a fájdalomtól: A félelemnek ez a típusa nélkülözhetetlen. Segítségével éljük át a testi károsodás veszélyét, és olyan tevékenységre motivál, amely a veszély elkerülését teszi lehetővé.
2. Szeparációs félelem:

1. Szimbólumokhoz kapcsolódó félelmek:

A félelem nem konkrét, hanem megjelennek benne a szimbólumok.

A szimbólum megjelenése a mentális kép kialakulásának következménye. A 2 éves kort követő esztendők gondolkodásmódját ez a képalkotás szabja meg, a szimbólumteremtés ennek az időszaknak a velejárója. Később az iskoláskorban fokozatosan átveszi szerepét a fogalmi gondolkodás, de a képalkotás, és a szimbólumképzés soha meg nem szűnő folyamat.

1. Félelem a szimbólumoktól v. szimbólumoktól való félelem: (Természetes jelenség.)

4-5 éves korig a szimbólumokkal teli fantáziavilág nem különül el kellőképpen a gyermek tudatában az objektív világ realitásától. A gyermek tudja, hogy a fantázia teremtette szimbolikus alakok nem léteznek, de hátha mégis. A gyermek fél a maga alkotta, fantáziájában megjelenő szimbólumoktól (pl. a felhő sárkány, a sál kígyó, mesealakok).

2. Szimbolikus félelmek: (Problémák konfliktusok tükrözője.)

• Pl.: A gyerek 3 éves koráig konkrét állatoktól fél (kutya, vadállatok), utána fokozatosan a mesevilág fantázia teremtette állatai válnak félelme tárgyaivá. (Félelem a szimbólumoktól.)

• Kevésbé természetes, ha a gyerek 3 éves kora után is megőrzi a vadállatoktól való félelmet (jó esetben akkorra felismeri a módosító tényezőket: a rács mögött, vagy könyvben látott állattól nem fél többé.) Ha mégis megőrzi félelmét, valószínűleg szimbolikus félelemről van szó: a félelem tárgya valójában nem az állat, hanem valaki más (gyakran az apa). A gyerek számára fájdalmas apjától való félelmére gondolnia, ezért olyan élőlényre vetíti át, amely tulajdonságai miatt a félelmek jogos kiváltója lehet. (Természetesen, ha a gyereket valamikor megharapta egy kutya, nem szimbolikus félelemről van szó!)

1. AGRESSZIÓ

Agresszió = szándékos cselekvés, amely a másik embernek kárt, fájdalmat, sérelmet, félelmet okoz.(A szándékos jelleg nem feltétlenül azonos a tudatossággal!)

• Proszociális = társadalmilag elfogadott célokért, a közösség és az egyén érdekeit szolgálja

Antiszociális = társadalmilag elutasított módon, közösségellenes

• Instrumentális = ha eszköz valamilyen cél magvalósításáért (pl. kicsavarja társa kezéből az áhított játékot)

• Etológusok által sokat vizsgált:

Támadó = - fajon belüli (pl. hímek közti)

Védekező = - territóriumvédő, (hímeknél)

- önvédelmi

• Etológusok: Az agresszió ösztönös megnyilvánulás. A faj megőrzését szolgálja.

• Freud: korábban: az egoösztön egyik eleme, az agresszió ösztönös mechanizmus, mindig külső körülmények, frusztratív helyzetek idézik elő, s mindig kifelé irányul. Az agresszió a halálösztön megnyilvánulása. A harag érzése a frusztrált, ki nem elégült agresszió következménye. Agresszió frusztrálása è harag

Freud később: agresszió belülről fakadó (intrinsic) erő, mely nem a környezet ellen, hanem az “én” elpusztítására törekszik (halálösztön). Az ember azonban önvédelmi okokból kifelé fordítja a rombolás irányát (életösztön), és az agresszió időszakonként eltörölhetetlenül feltör és pusztít.

• Ranschburg: Kitüntetett helyre rakja a frusztrációt az agresszió keletkezésében. A frusztráció miatt keletkezett harag indítéka az agressziónak.

• Dennis- a harag olyan érzelmi válasz, amely veleszületetten megjelenik, ha akadályba ütközik a csecsemő.

• 5 hósnak már van célja, de ha valamilyen akadályt állítunk cselekvése utjába, akkor az új objektum kezdi el foglalkoztatni.

• 7 hósak, már meg tudják őrizni saját szándékukat, a tervet, hogy mit akartak elérni. Ekkor már a cselekvés útjába állított akadály dühreakciót vált ki. = frusztráció.

• Goodenough kimutatta, hogy

• eleinte a düh nem irányul senkire, nincs célja (rugdosás, csapkodás).

• később megtapasztalja:

1. Dühreakciókkal eléri, hogy a mama megszünteti az akadályokat.
2. Képes fájdalmat okozni.

• 1,5 – 2 éves kortól a dühkitörések egyre céltudatosabbak lesznek, egyre felismerhetőbben irányulnak valaki vagy valami felé.

• Sears: az instrumentális agressziót időben előbbre teszi, mint az indulatiét, mely másodlagos megerősítés eredményeként jelenik meg.

1. Mikor a szülő a spontán dühreakciók hatására kielégíti gyermeke igényeit, a gyermekben fokozatosan kialakul az agresszió instrumentális formája.
2. Ugyanakkor a spontán dühreakciók sokszor fájdalmat okoznak. Így az indulati agressziót is megtapasztalja.

- A nyílt agressziót a legtöbb szülő nem tűri, ennek hatására már 2 éves korban megjelennek ennek szimbolikus formái. pl. dac, durcázás, nyafogás, vagyis motoros és verbális ellenállássá alakul át az agresszió. Ezek kiváltó okai a régebbi fizikai problémák (lefekvés, bilire ülés) helyett egyre inkább szociális konfliktusok lesznek. Megkezdődik a szociális tanulás, melyik agresszió lesz a leghatékonyabb. Minden felnőtt más agressziót nem bír.

- Óvodáskorban a szülővel szembeni agresszió leggyakoribb formája a tisztasági szokások felborulása, pl. bepisilés, bekakilás, szorulás (akkor se adom nektek). Azért ezen a területen, mert a szülői magatartás célja ezek kialakítása.

- Latencia kor: megtorló akciók gazdag tárháza:

Éhségsztrájk –tudatos, nem tudatos visszautasítás

Teljesítmény romlása- úgyse adom meg a jó jegyet (legtöbbször nem tudatos).

A nevelés feladata: nem az, hogy az agresszív megnyilvánulásokat teljesen leállítsa, hanem hogy azokat az antiszociális irányból a proszociális irányba fordítsa, a nyers formák helyett olyan formáit hozza létre, melyek a társadalom számára elfogadhatóak.

Nemi különbségek a szociális hatások szerepét bizonyítják:

• Jersild (1935) 2 éves korban a sírás, visítás, ütés kb. azonos mennyiségben jellemzi a lányokat és a fiúkat. 4 év körül a fiúk inkább az ütést, a lányok inkább a visítást alkalmazzák. Ennek magyarázata, hogy a lányoknak kevesebb agressziót engedélyeznek.

• Sears (1957) felmérése szerint a legtöbb szülő úgy véli, hogy az ideális fiúnak képesnek kell visszaütni, és megvédeni magát. A lányok tulajdonságai között ez alig szerepel.

• Kagan és Moss (1962) – követéses vizsgálat születéstől a felnőttkorig.

Milyen prognosztikai értéke van a kisgyerekkori agressziónak?

Fiúknál jól bejósolta a felnőttkorit

Magyarázata: A maszkulin viselkedésnek az agresszió elismert eleme, a lányok agresszióját viszont több büntetetés követi.

Ha lehetővé tesszük az agresszió megnyilvánulását (=jutalmazás) è az egyén katarzist él át = megtisztul è és a későbbi agresszív megnyilvánulásainak száma csökkenni fog.

• Berkowitz: Mitől? Kérdés valóban csökken-e? Nem a bűntudat okozza-e az agresszió csökkenését?

• Ranschburg vizsgálata gimnazistákkal:

Kísérlet 1 része: Rövid idő alatt nehéz gondolkodtató feladatot kellett megoldani, közben cseszegetés. (Még mindig nem tudtad megoldani? Ezt még egy általános iskolás is megoldotta volna!) = erős frusztráció.

Kísérlet 2. része: A k. sz-nek egy 0-10 közötti számra kellett gondolnia, amit a k.v.-nek ki kellett találnia. Nem látják egymást, így a tévedés visszajelzése 2 féleképpen:

1. csoport: megnyomott egy gombot è falra felszerelt villanykörte villant fel.
2. csoport: megnyomott egy gombot è áramütés (nyílt agressziót tettek lehetővé azzal a személlyel szemben, aki a kísérlet első részében frusztrálta őket).

Kísérlet 3. része: Vissza kellett emlékezniük a kísérlet 1. részére, miközben ismét mérték a bőrellenállás változásokat. Azok a k.sz.-k, akik nyílt agressziót tanúsíthattak a frusztráló k.v.-vel szemben, kevesebb feszültséggel emlékeztek vissza.

Tehát a katarzis valódi értékű.

Ranschburg szerint a visszaütés az agresszornak pillanatnyi megkönnyebbülést okoz, a megkönnyebbülés érzése társul az agresszióhoz, Þ így fennmarad az agresszió.

A jutalmazott agresszió növeli az agresszív viselkedés mennyiségét.

Obszervációs tanulás = a puszta megfigyelés elegendő ahhoz, hogy a gyermek a modell viselkedését elsajátítsa.

De Ranschburg szerint az erős identifikáció megszűri az obszervációs tanulás modelljeit. Szinte minden gyerek elsajátítja a modell viselkedését, de annál, aki erősen azonosult nem agresszív modelljével, nem fog ez megjelenni a viselkedésben. (Így hatnak, ill. nem hatnak az agresszív filmek is.)

Albert BANDURA (1962): Szociális tanulás utánzás útján

:

1. Utánzás a modellek jelenlétében (jutalmazó és nem jutalmazó jellegű interakciós helyzet)

Ennek kísérleti ellenőrzése: 2 csoport óvodás és eltérő viselkedésű (felnőtt nő) modellek.

Nem jutalmazott	Jutalmazott
1. fázis: A modell a gyereket a szobába vezeti à játsszon, de ő a sarokban olvas, nem játszik vele.	A modell is játszik, kedves, közlékeny, gyakran jutalmazza a gyereket.
2. fázis: Kísérletvezető bejön: kéri őket, hogy játsszák azt, hogy kitalálják melyik dobozban van a kép. Modell próbál először, mindig jól választ, közben a gyerek figyeli a viselkedését. A keresés közben a modell verbálisan és motorosan agresszív. (pl. a doboz tetején lévő babákat lelöki)
Eredmények: Mindkét csoport utánozza az agresszív viselkedést DE:
A modell egyéb viselkedését kevésbé utánozták	A + megerősítés hatására több konkrét utánzást mutattak, valamint a modell viselkedésére emlékeztető egyéb választ adtak.

Oka: ha egy modell viselkedési jellemzőit következetesen pozitív megerősítéssel társítják, akkor e modell viselkedése másodlagos megerősítő tulajdonságokra tehet szert, s emiatt sokkal nagyobb mértékben szólíthat fel utánzásra.

2. Késleltetett utánzás a modell távollétében

Kísérlet: ovisok csoportokban különböző modelleket figyelnek meg:

1 fázis: A gyermek játszik, közben nyugodt modellek (fele nő/fele férfi) “megfigyelése.” (A modell összerakós játékkal játszott.)	Agresszív modellek (fele nő/fele férfi) (Agresszív viselkedés pl. ráül a babára, orrba vágja, fejét kalapáccsal üti, feldobja, rugdossa.)	Kontroll csoport nincs modell
2. fázis: enyhe frusztráció éri a gyerekeket
3. fázis: a modell távollétében az utánzásos és nem utánzásos agresszív viselkedések mérése a másik szobában, ahol agressziót indukáló és nem indukáló játékok is vannak
Eredmény: kevés agresszív válasz	sok agresszív válasz	kevés agresszív válasz

3. Filmmodellek utánzása:

Kérdés: a film modellek mennyire sarkallnak utánzásra?

Ugyanez a kísérlet megismételve: DE a modell filmen

2 változat a filmmodellre:

• A gyerekeknek játék közben vetítik: ugyanazok a modellek, akik a korábbi valóságos élethelyzetben szerepeltek, most filmen csinálják ugyanazt az agresszív viselkedést
• A gyerekek tv előtt ülnek, és nézik: valóságtól nagyon eltérő rajzolt környezetben “macska” modell hajtja végre az agresszív viselkedést.

Eredmények:

Mért agresszió (szignifikáns különbségek szerint):

Vagyis a nem agresszív modellek megfigyelése csökkenti a későbbi frusztrációs helyzetekben az agresszív válaszok megjelenésének valószínűségét.

A férfi modell agresszív viselkedése nagyobb utánzást váltott ki, mint a női modellé. Sőt: a valóságos helyzetet megfigyelő fiúknál volt a leghatásosabb.

1. A “vikariáló” (behelyettesítéses) megerősítés és az utánzás

Az utánzáselmélet szerint ez a tanulási forma =

látens instrumentális tanulási folyamat

előfeltétele, hogy a modell válaszai pozitív megerősítést kapjanak:

à amilyen mértékben a megfigyelő a modell megerősítéseit behelyettesítő módon átéli, oly mértékben erősödnek meg a megfigyelő rejtett utánzásos válaszai.

1. fázis filmen: Agresszív viselkedést jutal-mazó kísérleti feltétel: Johnny játszik, Rocky kéri tőle a játékot, J. nem adja, R. elveszi J. játékait, megveri J.-t durván beszél vele. Utolsó jelenet R. boldogan játszik, majd az összes játékot elcsomagolja magának, vidáman távozik velük. J. szomorúan ül a sarokban. Bemondó: R győzelmét jelenti be.	Agresszív viselkedést büntető kísérleti feltétel: ugyanez a film DE a végén J. veri meg R.-t, aki a sarokba menekül, és J. teszi el a játékokat vidáman. Bemondó: R. büntetését jelenti be.	Kontroll csoport: ugyanezek a szereplők, ezekkel az agresszióra alkalmas játékokkal élénken, de békésen játszottak
2. fázis spontán játék közben agresszió mérése
Eredmény: több agresszió
A kísérlet utáni interjúkban a gyerekek megfogalmazták nézeteiket a két szereplőről, mit gondolnak róluk, kinek a viselkedését utánoznák.
Választásuk: R: 60 J: 5 Nem választott:35	20 20 60	0 30 70

Eredmény:

Az agresszív modellt jutalmazó helyzetben annak a viselkedését követték szívesebben, aki fizikai agresszió révén a játékokat megszerezte, DE: a gyerekek meglepő módon a modell viselkedését – választásuk ellenére – mind negatívan értékelték. A gyerekek válaszaiból úgy tűnik a vonzódás alapját inkább a jutalomtárgy megszerzése jelenti, nem pedig az agresszió végrehajtásának vágya. A nagy kognitív disszonanciát (a negatív agresszív viselkedés választását) úgy oldották fel, hogy nem az agresszív viselkedést értékelték fel, hanem elkezdték hibáztatni a nem agresszív szereplőt, J.-t (irigy volt).

A kontrollcsoportban azonosítási modellként J.-t részesítették előnyben. Ez is azt az elméletet igazolja, hogy az emberek a kívánatos jutalomforrásokat ellenőrző és közvetítő személteket tekintik utánzandóknak.

2. Azonosulás az agresszorral

A agresszorral való azonosulás (A. Freud, 1946) vagy védekező azonosulás (Mowrer, 1950) elmélete szerint: a személy saját szorongásának csökkentésére magáévá teszi az agresszív, fenyegető modell tulajdonságait, így az agresszió tárgyából, annak alanyává válik.

Kérdésessé teszi:

• hogy sokszor a szélsőségesen agresszív szülők a feléjük irányuló agressziót büntetik, a kifelé irányulót (meg kell védenie magát- alapon) pedig jutalmazzák.

• a gyerekek a semleges, nem félelmetes modell agresszív viselkedését is szívesen utánozták.

Bandura szerint: Amennyiben az agresszor viselkedése szociálisan sikeres, a gyerek azonosul az agresszorral, akkor is, ha elítéli tulajdonságait. Ha a modell viselkedésével a jutalomforrásokat nem tudja beszerezni, akkor az azonosulás nem fog bekövetkezni. Ezért nagyon valószínű, hogy az azonosulás folyamatában a szorongás nem tekinthető lényegesen serkentő tényezőnek.

1. A modell büntetése és az utánzás

Amikor a az agresszív modell büntetését figyelő gyerekeket a kísérlet végén arra kérjük meséljék el R. viselkedését, akkor aránylag igen hűen idézték fel az agresszív cselekedetek egész sorát, mert megtanulták, de nem ültették át saját cselekvéssé, motoros formába.

TEHÁT: nem a tanulásban, hanem a végrehajtásban van különbség.

Egy kevéssé tanulmányozott viselkedésmód: az erőszak c. írása alapján (Végső határ c. könyvében)

(1903- 1990, osztrák) 1 évet koncentrációs táborban töltött. Onnan USA-ba, ott alapította meg az orthogenikus iskolát, ahol súlyos érzelmi zavaros gyerekekkel foglalkozott.

Koncentrációs táborban tapasztaltak. è Nem igaz, hogy az erőszakot csak a frusztráció okozza. (Az erőszakot az agresszió szinonimájaként használja Bettelheim.) Az erőszak egyidős az emberiséggel, inherens része az emberi természetnek. Ne tagadjuk le a létezését!

• hogy a szülők nem fogadják el a gyerek veleszületett agresszióit. Pl. tiltják az agresszív játékokat, akkor azt akadályozzák meg, hogy elváljon egymástól

• az agresszióról való fantáziálás
• és a valódi cselekvés.

• A szülők erőszakkal szabnak határt az agressziónak, önmaguknak megengedik az agressziót; az agressziót csak agresszióval lehet leállítani.

Bettelheim szerint az agresszív viselkedést el kellene ismerni, a nevelés célja az lenne,

• hogy olyan szabályokat építsen ki a gyermekben, amikkel az erőszak féken tartható (önuralom),

• vagy konstruktív irányba terelhető.

Erre sem a szülő, sem az iskola nem tanítja meg a gyereket, inkább arra késztetik, hogy nyomja el az erőszakos hajlamait, hiszen a társadalom sem hozott létre helyettesítő lehetőségeket az erőszak levezetésére, így marad a fantáziálás, amit a tömegkommunikáció támogat.

• Tévedés, hogy a képregény vagy a tv megrontja az ártatlanokat, csak azokban erősítik meg a bűnöző tendenciákat, akikben ez a hajlam eleve megvan.

• Az erőszak képei a tv-ben

• elősegítik az erőszak levezetését,
• növelik az erőszaktól való félelmet.
• De nem teszik meg az erőszakhoz való viszonyulás megfelelő viselkedésmódjainak tanítását.

• A gyerekek és serdülők viselkedése a felnőtt világ sémáit tükrözik: ha a felnőttek nem szeretnék nézni az erőszakos filmeket, nem lenne ekkora kínálat belőlük, a gyerekeknek is kevesebb lehetőségük lenne nézni ezeket.

• Sok műsorban alig van különbség a bűnözők által elkövetett erőszak és a törvényt végrehajtó és annak engedelmeskedő elemek viselkedése közt. Ez azt sugallja, hogy egyszerűen nincs mód kielégítően kontrollálni az erőszakot.

“A mi korunk semmivel sem erőszakosabb a többi kornál – éppen ellenkezőleg.” Pl. halálbüntetés eltörlése – de nincsenek olyan engedélyezett lehetőségek sem, amelyek az erőszakos hajlamok biztonságos, helyettesítő kiélésére szolgálnának (régen: nyilvános kivégzések, disznóölés, favágás).

A nyilvános versenysportok nem igazi helyettesítők, mert a versengés agresszív érzéseit a végletekig hevítik, ráadásul van egy vesztes is, akiben több agresszió gyűlik fel, mint amennyit játék közben kiélhet-.

Megoldás: “domesztikálni kell a fenevadat”

• Először is elfogadni, hogy az erőszak az emberi természet része.

• Ezután egy lassú és finom folyamattal önmagunkban, ennek alapján pedig a társadalomban is megszelídíteni az erőszakos hajlamokat.

A gyerekek nemcsak kiélni akarják az agressziót, hanem tanulni is akarnak róla, azonban ezt a tankönyvek olvasmányai nem teszik lehetővé: a szereplők közül senki nem verekszik, nem pusztít el semmit mérgében (legfeljebb csúfolódik vagy duzzog), mindannyian a “Barátságos város Kellemes utcájában” élnek. A régimódi olvasókönyvek talán néha megijesztették a gyerekeket, de lehetővé tették, hogy helyettesítő módon kiéljék ellenséges érzelmeiket. Ha ezektől megszabadultak, pozitív hajlamaikat a tanulásra lehetett mozgósítani. Egy jó olvasmány azt is közvetíthetné, hogy az emberek néha dühösek egymásra, de ki is békülhetnek, és ha ezt teszik, jobban fognak együtt élni.

Az Orth. Isk.-ban minden gyerek más-más megtanulandó szavakat választott magának, viszont minden gyerek megtanult minden érzelmi töltésű szót, ha látta, hogy a másik gyerek számára fontos volt (nemcsak a tanulásban, hanem egymás érzelmeiben is osztoztak). A választható szavak kategóriái: dühös szavak, rémisztő szavak, kellemetlen szavak, kellemes szavak, meleg szavak, hűvös szavak. Az első 3 kategória szavainak megtanulásához sokkal rövidebb időre van szükségük, közben olyan fontos érzelmeket tudnak kifejezni, amelyekről a felnőttek jobb szeretnék, ha nem lennének.