A természeti népeknél a rítusok tartják fenn a világot, amiben élnek. A rítusok során történik a világ megújítása (törzsi ünnepek), a kontinuitás fenntartása, a múlt titkainak őrzése, a jövőkép és hallhatatlanság biztosítása. A beavatás a világ és a törzs történetének megismétlése. A rítus jellemzője, hogy egy viselkedésformát ismételnek, amelynek nincsen közvetlen hatása. A természeti népek pontosan szabályozzák a serdülőkori átmeneteket. A beavatás funkciója: a beavatandó jó férfi legyen, teljes jogú tag, elnyerje a tekintélyt, a hűsége és a kontinuitás biztosítva legyen, a jövőkép megújítása, a halálon túli élet reménye.

LEACH: a születés pillanatában a gyermek részévé válik a szociális időnek. Az emberi életnek vannak határállomásai. A státuszok szociális ideje egy adott periódusig tart. A státusz birtoklása egy-egy szakasznak felel meg. A két státusz közti váltás identitásválságot jelent. Az átmeneti rítusok megjelölik a határt: Eddig mi volt, mi lesz ezután? A rítus határpont a szociális időtlenségben, és biztosítja a szociális térből való kiemeléstét a beavatandónak.

A szerző 3 szakaszát különíti el az átmeneti rítusoknak:

1. Kezdeti “normál” T1 fázis

Szeparáció. A korábbi szereptől elválasztják, elkülönítik. Bevezetik a megszentelt világba.

2. Abnormális időszak

A szociális térből és időből kilóg. Rettegéssel és csodálattal tölti el az embereket. A gyermek “meghal” ebben a szakaszban, hogy a felnőtt megszülethessen. A kontrollt a titkos eljárások, a titkos tudás biztosítják pl. a törzs története.

3. Végső “normál” állapot T2

A beavatást varázsló végzi, a beavatás a tudás átadása a serdülőnek (szexuális, szakrális ismeretek). A beavatás az istenek utánzása, a törzsi világ megújulása, rituális halál, rituális feltámadás.

• Szeparáció: valódi fizikai, csak a beavatókkal érintkezhet. Szeparáció az anyától. Az eljárás tiltással történt, amellyel eddig még nem találkozott. Tabuk védik őket, megtanulják mi a szent, piszkos, vagy veszélyes.
• Testi csonkítás: a halál és újjászületés képviselete. (Pl.: haj leborotválása, a megfogás helyének eltávolítása, az anyától való leválás elszakadás jelképe. Fogkiütés: a szoros összetartozás megszakítása.) Fiúkra jobban kidolgozottak pl.: fityma-fájdalomtűrés próba.
• Visszakerülés pl.: befogadási lakoma böjt után, uniformis.

Freud szerint a beavatási rítusoknak biológiai és pszichológiai funkciójuk egyaránt van. A fiúk szexuális vonzódásának kontrollálása, az Ödipusz konfliktus, a szülőkről való leválás, az inceszt tabu megerősítése.

Róheim Géza eltér Freud kultúra elméletétől. A kultúra ontogenetikus elméletét kapcsolatba hozza az egyéni fejlődéssel. Az éretlen ember gyereknek meghosszabbodott a gyermekkora. Ez specifikus helyzetet teremt. A konfliktus abban rejli, hogy a gyermeknek korán szexuális vágyai, szükségletei jelennek meg, de teste fejletlen, hogy ezt megvalósítsa. Ez szexuális traumákat hoz létre.

Ennek nyomán szorongás jön létre az énben, melytől szabadulni akarván az elhárító mechanizmusok működésbe lépnek. A szorongás elhárítására tett kísérletek intézményesülnek. Pl.:

• Az anyától mindent meg akar szerezni
• Ellenáll
• Harag, ez viszont bántja.
• Megpróbál az elszakított anyával újra egyesülni.

Ennek mintázata érhető tetten a mezőgazdasági termelés elindulásakor. A jam gyökér kihúzása = megfosztom az anyát valamitől, bántom, jóvá akarom tenni = a jam gyökér egy részét visszaültetem. A beavatási szertartásról ugyanaz a véleménye, mint Freudnak.

A körülmetélés preödipális konfliktus, regresszív és progresszív törekvések járnak együtt. Regresszió: irigység a másik nem irányt, anyáktól, nőktől való félelem + irigység a szülés miatt. Regresszív: saját nemi szerepnek jobb megfelelés, az ambivalencia a beavatással oldódik fel. A rítusok hangsúlyozzák a férfiak relatív hatalmát. Bemetszések-véreztetés = menstruáció. Ennek átélése teremtésélmény.

Közeli testkontaktus, gátlólag hat a stresszre, a gyerek mintha része lenne az anyának (szimbiotikus egység). = Első identifikáció az anyával. Leváláskor dühkitörések (védekezés ellene az identifikáció). Idősebb testvéreivel alszik, így az azonos neműek fontosabbá válnak. Felismeri a férfiak irigylésre méltó státuszát. A férfi státusszal való másodlagos azonosulást a beavatási rítusok biztosítják.

A gyerek kezdettől fogva elkülönül anyjától, kevesebb testkontaktus. Segítségkérés a sírás útján valósul meg, ezzel a gyermek kontrollt gyakorol a környezete felett. Kapcsolata az anyjával ambivalens. Az apa alszik az anyával, nem a csecsemő. A szülők együtt birtokolják az áhított státuszt. A státusz a testmérettől függ. A kistestvér megjelenése irigységet szül, a gyermek csecsemőszerepbe regrediálhat. A kultúra rituális megoldása: zsidó-keresztény kultúrában Isten válik a szülővé. Észak-amerikai indiánoknál gondoskodó szellemek, akiket látomással keresnek.

A modern társadalmak nem vállalják magukra a megoldást, rítusokat. Következmény: múlt-, vezető- és időnélküliség.

A fallikus szakaszban a gyermek a szülővel azonosul.

JOSELSON: A fejlődés során a másikhoz való viszony egyre differenciáltabb lesz.

• Múltnélküliség (nincs múlt és jövő)
• Vezetőnélküliség (álidentitás, negatív identitás,
• Időnélküliség (várakozás valamire, majd “acting out”)
• Próbálgatja a lehetőségeit, de csak a krízis regresszív állapotait mélyíti el.
• A halálfantáziák nem vezetnek sehova, sem követi újjászületés.
• Átmeneti létre rendezkedik be.