Analitikus fejlődéslélektan tétel

2/A Fejlődési fokok, életkori szintek (Baldwin)

Egyéni különbségek és mérésük a gyerekeknél

Készítette: Elblinger Csaba

 

Pléh Csaba szerint a darwinizmus egyik legtermészetesebb befolyása a pszichológiára a fejlődés gondolata volt.

A darwinista fejlődési mechanizmus koncepciója mélyen korai társ-i eszméihez kötődik. A biológiai fejlődés azon elképzelése, miszerint a véletlen variációk megjelenését a természetes szelekció követi, Hofotadter amerikai történész szerint, nem más, mint a szabadverseny tőkés társadalom mindennapi harcairól alkotott társ-i kép átvitele az élővilág elemzésére.

A korai evolúciós gondolkodók és hatókörükbe kerülők épp e társadalmi /eszmei gyökerek révén a biológiai – pszichológiai – társ-i jelenségek fejlődési perspektívából történő elemzését tartották fontosnak.

A fejlődés alapelvei e gondolatmenetben mindenütt és a valóság minden szintjén azonosak.

A pszichológiában a fejlődés nem egyszerűen kutatási kérdés, hanem általános magyarázó elv lesz a lelki jelenségek vizsgálatában.

Az evolúciós elmélet 3 területen járultak hozzá a dinamikus, funkcionalista pszichológiai gondolkodásmód térnyeréséhez.

1. az alkalmazkodás fogalma Þ lelki jelenségeket is alkalmazkodási formaként értelmezték

2. fejlődésgondolat Þ lelki jelenségek egyed- és törzsfejlődésének vizsgálatát inspirálta

3. egyéni különbségek hangsúlyozása Þ az öröklékeny változatosság és a szelekció gondolata az egyéni különbségek további kutatását inspirálta a pszichológiában

A darwini elméletből a folyamatos leszármazási kapcsolat és a fejlődés folyamatosságának gondolata jelentős szerepet játszott a gyermeklélektan kialakulásában, mert ebben az elméleti keretben a gyermek átmeneti láncszem a modern civilizált emberhez.

Baldwin (James Mark Baldwin – 1861-1934) épp a gyermek köztes pozícióját kiemelve úgy gondolta, hogy a gyermeki fejlődés magyarázó elveket ad a “felnőtt lélektan” számára, a gyermekek fejlődésének vizsgálata sok szempontból előnyösebb:

  1. gyermek tudati jelenségei spontánabbak, tisztán veleszületett formájukban ismerhetőek meg

  2. mentális folyamatok még kevésbé differenciáltak, elemi formában vizsgálhatóak bizonyos lelki folyamatok

  3. fiziológiai folyamatok is elemibb szinten vizsgálhatóak

  4. könnyebb kísérleti módszerek alkalmazhatóak a kísérleti helyzetre való reflektáltság hiánya miatt

Baldwin is a fejlődés szakaszosságában hitt. Sokat épített saját gyerekeinek megfigyelésére.

Elképzelése: - gyerekek utánzással, erőfeszítéssel tanulnak alkalmazkodó viselkedéseket

A fejlődés elv térnyerése alapvetően 3 kérdést is felvetett:

  1. Folyamatosság – milyen mértékig jellemezhető a fejlődés folyamatos változásként, ill. mennyire jár hirtelen ugrásokkal

  2. Fejlődés forrásai – genetikai program vagy a külső környezet hajtóereje a meghatározó

  3. Egyéni különbségek

    1. Folyamatosság

      1. az evolúciós elmélet felől elsősorban az ember és más fajok közötti folyamatosság kérdése volt sokáig releváns – a filogenezis perspektívája

      2. egyed fejlődés (ontogenezis) perspektívája

        3. Két alapvető koncepció bontakozik ki

        1. Fejlődés kis változások fokozatos felhalmozódása – a mennyiségi változásokat hangsúlyozzák

        2. Fejlődési fáziselméletek – fejlődés ugrásszerű változások által megszakított, amely minőségileg új minták megjelenését eredményezik

A jellegzetes mintázatokat szakaszokhoz kötik

A fázis elméletek önmagukban hordozzák a fejlődési fokok és életkori szintek gondolatát is.

A fejlődési fázis elméletek közös vonásai:

  1. a fejlődés egymást követő, jól elkülöníthető szakaszokban zajlik, melyek nem cserélhetők fel, és minőségi különbség jellemzi e szakaszokat

  2. minden fázisra jellemző egy domináns tulajdonság-együttes, mely megkülönbözteti mindegyik fázistól

  3. minden fázis jellemezhető olyan eseményekkel, krízisekkel, melyek megoldása szükséges a zavartalan továbbfejlődéshez

  4. minden fázis komplexebb, mint az előző: az új készségek, viszonyulásmódok és a korábbiak integrációját feltételezi; ha az egyes fejlődési lépéseken az egyén nem jut túl, ez a későbbi szakaszokban is nehézségeket okoz

  5. a szakasz-váltások gyorsan zajlanak és az átlépés során egyszerre több területen zajlik le minőségi változás

Freud fejlődési modellje

Különbséget tett a mentális és fizikai rekapituláció jelensége között.

A lelki fejlődés szakaszossága: az egyes szakaszok egyesülnek, a korábbiak elnyomás alá kerülnek, de nem kell eltűnniük, tovább élnek a tudattalanban.

Freud pszichoszexuális fejlődés elmélete jelentősen “átírta” a gyerekkorról és a gyermeki lélekről alkotott korabeli képet.

 

2.) Az egyéni különbségek kérdése

E területen Alfred Binet (1857-1911) francia pszichológus munkássága jelentős

Az oktatásügy felmérése szerint sok gyerek nem tudta elvégezni azt a tananyagot, amit a nagy többség könnyedén elsajátított.

Binet-et bízták meg, hogy dolgozzon ki olyan módszert, amellyel felmérhető a gyerekek iskolai tanulmányokhoz szükséges képességeinek színvonala és szerkezete.

Binet nagy mintában végzett felmérést a megismerési folyamatokra nézve. A feladatok a gondolkodás stílusának feltárását célozták.

Binet és Theodor Simon olyan eljárást dolgozott ki, ahol a feladatok az életkor szerint rendezhetőek skálába – ha egy adott feladatot adott életkorú gy. 85-90%-a megold, az jellemző lesz az adott életkorra.

Egy adott gyermek fejlettségi szintje megadható azzal, hogy milyen életkornak megfelelő feladatokat old meg.

= ez lesz a gyermek mentális szintje, mely összevethető az életkori átlagával

(Magyaro-on Éltes Mátyás adaptálta)

Binet eljárását mérési technikának tekintette, és intelligencia vizsgálatnak nevezte el.

Funkciójának nem a szelekciót, hanem a beavatkozási lehetőségekhez nyújtott diagnosztikus szerepet tekintette.

William Stern bevezette a mentális hányadost, mint mutató és a mentális szint helyett a mentális funkcióját hangsúlyozza saját eredeti elképzelésével szemben.

Az egyéni különbség kérdése A. Freud pszichoanalitikus fejlődéselméletében.

Gyermekek az eltérő fizikai különbségek mellett nagyon eltérő pszichés fejlődési mintát is mutatnak.

A fejlődési vonalak kiegyensúlyozatlansága figyelhető meg, de a mérsékelt diszharmónia a normalitás sok változatát produkálja és az egyéni különbségek alapja lesz.