Albert BANDURA: Szociális tanulás utánzás útján

Albert BANDURA (1962): Szociális tanulás utánzás útján

(Pataki F. (szerk.) Pedagógiai szociálpszichológia, Gondolat 1976)

Tanulás elmélet sokféle: soká alakult ki a szociális tanulás elmélete. à

(A cikk írásának idejében uralkodó pszichológiai eszme a behaviorizmus,
ebből indul ki!!)

Nem csak, fokozatos megközelítéssel, operáns kondicionálással, próba szerencse alapon tanulunk, mert fárasztó és időnként veszélyes lenne DE:

A szociális válaszokat így nem tudjuk megtanulni, különösen akkor sajátítjuk el utánzásos tanulással őket, ha a viselkedés kiváltására más személyek jelzőingerein kívül nincs más inger.

à a tanulás lerövidíthető utánzással

à a modell viselkedése megkönnyíti a tanulást (sok nyelvben tanítani=mutatni)

A felnőtt szerepviselkedést hasonlóan adjuk át a gyerekeknek + így azt is megtanulják, amit tudatosan nem akarunk nekik megtanítani.

Az utánzásos tanulás = azonosulás/identifikáció a személyiségelméletben

(más szerzők vitatják e két fogalom egybeesését: utánzás mechanisztikus – azonosulás átfogóbb érzelmi involválódást feltételez alapon)

Az utánzásos tanulás = választanulás: a személy az utánzott választöredékeket összetett, egyéni új mintákba szervezi.

+ Az új viselkedésmintákat csak akkor tudja megtanulni utánzás során, ha már a választöredékek rendelkezésére állnak, ezek közül sok elem a veleszületett válaszkészletből származik.

HA az utánzásos válaszokat már megtanulta, azok könnyen válhatnak mások által szolgáltatott pozitív megerősítésként, és így eszköz jellegű válaszként is működhetnek. (szülő dicsér, ha a gyerek az ő viselkedésmintáját követi)

+ A sikeres modellhez hasonló viselkedés azért is jutalmazó, mert azonos vagy hasonló ingerhelyzetek esetére helyes válaszokkal látja el az egyént.

HA egy modell + (pozitív) megerősítést kap à másodlagos megerősítő tulajdonságai lehetnek è nagyobb mértékben szólít fel utánzásra:

Ennek kísérleti ellenőrzése: 2 csoport óvodás és eltérő viselkedésű (felnőtt nő) modellek

Nem jutalmazott	Jutalmazott
1. fázis: modell gyereket a szobába vezeti à játsszon de ő a sarokban olvas, nem játszik vele	A modell is játszik, kedves, közlékeny, jutalmazó
2. Kísérletvezető bejön: kéri őket, hogy játsszák azt, hogy kitalálják melyik dobozban van a kép. Modell próbál először, mindig jól választ, közben a gyerek figyeli a viselkedését. A keresés közben a modell verbálisan és motorosan agresszív Mindkét csoport utánozza az agresszív viselkedést DE:
A modell egyéb viselkedését kevésbé utánozták	A + megerősítés hatására többet utánoznak, mert jutalomértéke miatt a modell viselkedése másodlagos megerősítővé válik SŐT nemcsak a konkrét utánzásos viselkedést serkenti, de az egész válaszosztály előfordulás gyakoribb lesz.

Késleltetett utánzás a modell távollétében

(ilyen esetekre is állandósulnak az utánzással kialakított válaszok.)

Kísérlet: ovisok csoportokban különböző modelleket figyelnek meg:

1 fázis: Nyugodt modellek (fele nő/fele férfi) megfigyelése csak kirakózik, csöndben	Agresszív modellek ♀/♂ (eredeti agresszív vis: verbális és motoros )	Kontroll csoport nincs modell
2. fázis: enyhe frusztráció éri a gyerekeket utána az utánzásos és nem utánzásos agresszív nem agresszív viselkedések mérése a modell távollétében, 20 percig másik szobában, ahol agressziót indukáló és nem agresszív játékok is vannak
kevés agresszív válasz	sok agresszív válasz	kevés agresszív válasz

Ugyanez a kísérlet megismételve: DE a modell filmen

(mert sokat nézik a tévét a gyerekek)

Kérdés: a film modellek mennyire sarkallnak utánzásra?

2 változat:

a korábban élőben látott modellek filmen csinálják az agresszív viselkedést

valóságtól nagyon eltérő rajzolt környezetben “macska” modell hajtja végre az agresszív viselkedést.

Eredmény:

Az agresszív utánzásos viselkedés tekintetében nincs különbség a modell valóságosságának megfelelően (a valóságos személy = film DE a rajzolt figurát kicsit kevésbé utánozzák) Különbség csak az agresszív/nem agresszív viselkedést figyelők csoportjaiban mutatkozott.

Az agresszív modellek megfigyelése nemcsak a közvetlen utánzást segítette, hanem az ezt követő eredeti agresszív megnyilvánulásokat is.

A modell viselkedése az előzőekben már megtanult viselkedéses válaszok kiváltó ingere is lett. És gátlástalanító hatásként is működött.

!! A férfi modell agresszív viselkedése nagyobb utánzást váltott ki, mint a női modellé. Sőt: a valóságos helyzetet megfigyelő fiúknál volt a leghatásosabb.

A “vikariáló” (behelyettesítéses) megerősítés és az utánzás

Az utánzáselmélet feltételezése szerint ez a tanulási forma =

látens instrumentális tanulási folyamat

előfeltétele, hogy a modell válaszai pozitív megerősítést kapjanak:

à amilyen mértékben a megfigyelő a modell megerősítéseit behelyettesítő módon átéli, oly mértékben erősödnek meg a megfigyelő rejtett utánzásos válaszai. (Effektus-törvény indirekt alkalmazása miatt)

Kísérlet a behelyettesítő megerősítés hatásának vizsgálatára: Bandura, Ross és Ross (1962b): a modell válaszainak következményeiként vizsgálták az utánzásos tanulás mértékét.

Hipotézis: a kísérleti személyek a pozitív megerősítést kapott modell viselkedését jobban utánozzák, mint aki ugyanazért büntetést kapott.

2 férfi modell filmen:

Agresszív viselkedést jutalmazó kísérleti feltétel: Johnny játszik, Rocky kéri tőle a játékot, nem adja, R. elveszi J. játékait, megveri J.-t durván beszél vele. Utolsó jelenet R. boldogan játszik, majd az összes játékot elcsomagolja magának, vidáman távozik velük. J. szomorúan ül a sarokban. Bemondó: R győzelmét jelenti be.

Agresszív viselkedést büntető kísérleti feltétel: ugyanez a film DE a végén J. veri meg R.-t, aki a sarokba menekül, és J. teszi el a játékokat vidáman. Bemondó: R. büntetését jelenti be.

Kontroll csoport: ugyanezek a szereplők, ezekkel az agresszióra alkalmas játékokkal élénken, de békésen játszottak (az ellenőrizték ezzel, hogy az aktivitásszint emelkedésének van-e hatása az agresszív viselkedés kiváltására.)

A hipotézis beigazolódott: a következő spontán játék folyamán az agresszív viselkedésért jutalmazott modell jelenetét megfigyelők szignifikánsan több agressziót mutattak, mint a többi csoportban.

A kísérlet utáni interjúkban a gyerekek megfogalmazták nézeteiket a két szereplőről, mit gondolnak róluk, kinek a viselkedését utánoznák. Így megfigyelhették a kísérletvezetők:

– a jutalmazott modell utánzást serkentő szerepét

– modell hatására történő szociális befolyásolás folyamatát.

Eredmény: annak a viselkedését követték szívesebben, aki fizikai agresszió révén a játékokat megszerezte, mint azét, aki ugyanezért büntetést kapott, és azét aki csak megközelítette a jutalomforrást (a játékot)

DE: meglepő módon a sikert elért agresszív modell viselkedését utánzó gyerekek – választásuk ellenére – mind negatívan értékelték.

Közben nagy kognitív disszonanciát éltek át: DE nem az agresszív viselkedést értékelték fel a disszonancia redukciójaképpen, (talán mert R. viselkedése túl deviáns volt, azért a siker ellenére sem értékelték magasra) hanem elkezdtek hibáztatni a nem agresszív szereplőt, J.-t.

TEHÁT: igazolta a kísérlet, hogy az emberek a kívánatos jutalomforrásokat ellenőrző és közvetítő személteket tekintik utánzandóknak.

Azonosulás az agresszorral

Freud, 1946; védekező azonosulás: Mowrer, 1950: a személy saját szorongásának csökkentésére magáévá teszi az agresszív, fenyegető modell tulajdonságait, így az agresszió tárgyából, annak alanyává válik. Pl.: agresszívan büntető szülők gyerekei agresszív viselkedés mintákat mutatnak.)

DE ez nem biztos, hogy azonosulási folyamat eredménye: inkább megkülönböztető gyakorlat eredménye: Sokszor a szélsőségesen agresszív szülők a feléjük irányuló agressziót büntetik, a kifelé irányulót (meg kell védenie magát- alapon) pedig jutalmazzák.

SŐT: a semleges, nem félelmetes modell agresszív viselkedését is szívesen utánozták. De lehet, hogy ha velük lett volna agresszív, változott volna az azonosulás mértéke.)

9 Vagyis: a gyerek akkor is azonosul az agresszorral, ha elítéli tulajdonságait, HA szociálisan sikeres a modell. És akkor nem azonosul, ha a modell a jutalomforrásokat nem tudja beszerezni.

A modell büntetése és az utánzás

Különbség teljesítmény és tanulás között: nem biztos, hogy a személy csak a viselkedés következményeinek megismerése után kezdi elsajátítani a mintát. Inkább: kontiguitásra (időbeli egybeesés) alapuló asszociációk alapján tanulják meg őket. DE: az eseményekre adott reakciók + vagy – következményei befolyásolják, milyen gyakran jelennek meg később nyílt viselkedésben az elsajátított válaszok.

TEHÁT: nem a tanulásban hanem a végrehajtásban van különbség.

(Pl.: a büntetős jelenetet figyelő gyerek pontosan idézni tudja az agresszor viselkedését, mert megtanulta, de nem ültette át saját cselekvéssé, motoros formába.

Szimbolikus modellek

A modell utánzást a szimbolikus készség kifejlődése után már a modell viselkedésének szóbeli leírása (pl. mese) is célravezető lehet a gyerek viselkedésének alakításában.

(kísérlet: a gyerekek azt az ízű édességet választják kedvencüknek, amit a mesehős szeret, noha az nem túl jóízű, a mesét nem ismerők ezt nem teszik.)

A szimbolikus modellek gyakran társadalmi normák formájában hatnak. (konformitás és attitűd vizsgálatok a vélekedés kialakításában és ellenőrzésében betöltött normatív szerep mérésére.)

A tanulási teljesítmény szintje és a tanulásra fordított idő mennyisége különböző lehet, attól függően, hogy mutatja be a modell a mintát. A viselkedés végrehajtása hatásosabb, mint a szóbeli instrukció.

A szociális megerősítés és a modell viselkedésének hatása a gyermekek erkölcsi ítéleteinek alakulására

A fejlődéslélektannak a fejlődés szakaszairól szóló legtöbb elméletének (A. Freud, Erikson, Piaget) közös feltevése, hogy a szociális viselkedés előre meghatározott fokozatok soraként írható le, és az egymást követő szakaszok között folytonosság van. Egymásra következésük inkább ontogenetikus tényezőknek, mint a különböző szociális ingerek hatásának tulajdonítható ß ezt a szociális tanuláselmélet hívei gondolják.

Fejlődési szakaszok elmélete Szociális tanuláselmélet

9 fő faktor az idő 9 fő faktor a szoc. megerősítés

Más közegben élő gyerekek más-más mintákhoz juthatnak, nem mindenre kapnak egyformán megerősítést. –

Pl.: Piaget szerint:

7 éves kor előtt a gyerek objektív felelősségérzettel bír (a viselkedés súlyosságát, a kár nagyságát nézi morális kérdésekről való ítéleteiben.)

7 éves kor után a gyerek szubjektív felelősségérzettel rendelkezik (a szándékot veszi figyelembe.)

DE: a szociális tanuláselmélet szerint: nem az életkor a fontos, hanem a megfelelő szociális modell, melynek segítségével az ítélet változtatható, megfordítható.

Kísérlet: főleg szubjektív és főleg objektív szemléletű iskolások véletlenszerűen csoportosítva:

Hipotézis: leginkább a szociális megerősítéssel támogatott modell képes megváltoztatni a viselkedést, a megerősítéssel nem társult közepes hatékonyságú lesz, és a puszta szociális modell lesz a legkevésbé hatékony.

1. Mesét hallgat a modell, 2. mesét hallgat a gyerek

9 a gyerek ítéletével ellenkezően vélekedik

1. megerősítést a kaptak a gyerekek, ha elfogadták a modell vélekedését, ami ellenkezett az ő nézetükkel

2. a modell viselkedésének utánzásáért nem kaptak megerősítést

3. nincs modell, DE minden, a saját nézeteivel ellenkező viselkedést megerősítenek

Az objektív szemlélet kialakítására irányuló kísérleti beavatkozáskor (a hipotézistől eltérően) pusztán a szociális modell megfigyelése éppoly hatékonyan idézett elő változtatást, mint a modell és a közvetlen szociális megerősítés együtt. A puszta operáns kondicionálás (csak a gyermek megerősítve) nem okozott szignifikáns nézetváltozást.

A szubjektív szemlélet kialakítására irányuló kísérleti beavatkozáskor A legnagyobb változás ez esetben is a modell szerepeltetésével érhető el.

TEHÁT: az erkölcsi ítéletek tekintetében a fejlődési szakaszok nem eleve meghatározóak, nem megváltoztathatatlan jellegűek. à szociális tanulási törvények alkalmazásával megváltoztathatók: ebben (és az elsajátítási folyamatok gyorsaságában is) a szociális modellnek nagy szerep van.

Összehasonlító vizsgálat a státusirigység, a szociális hatóerő és az utánzásos tanulás másodlagos megerősítésének hatására

Kísérlet: 2 tagú csoportok helyett kiscsalád-szerű 3 tagú, különböző azonosulás elven nyugvó csoportok felállítása. Modell felnőtt

1. kísérleti feltétel	2. kísérleti feltétel
1. felnőtt ellenőrzi a javakat, 2. felnőtt fogyasztja, gyermek mellőzve megfigyel	1. felnőtt ellenőrzi a javakat, gyermek fogyasztja, 2. felnőtt mellőzve megfigyel
Megfigyelés: hogy hat ez 2 helyzet (a modell viselkedése) a gyerekre?

ellenőrizendő hipotézis: Whiting (1959) státusirigység elmélete: ha a felnőtt nyeri el a javakat, à a gyerek irigyli, à utánozni kezdi à azonosul vele: vagyis a legnagyobb mértékű azonosulás ebben a kísérleti helyzetben várható.

hipotézis: az azonosulás szociális hatalomelmélete: French és Raven (1959) 5 formája: szakértelem, vonzerő, legitimitás, korlátozóképesség, jutalmazóképesség, ezek kölcsönhatásban vannak egymással.

Kísérleti hipotézis: a gyerekek a pozitív megerősítéseket ellenőrző személy válaszát jobban fogják utánozni, mint a hatalommal nem rendelkező felnőtt modellét.

Egyik csoportban a hatalommal bíró ♂, a másikban ♀. Kérdés: a modell neme befolyásoló-e? Képesek-e a gyerekek az ellenkező nemű modell utánzására a családszerű triádban?

Helyzet: 2. felnőtt játékokkal teli szobába vezeti a gyereket és elmondja, hogy ezek az 1. felnőttéi, de nem biztos, hogy mindketten tudnak velük játszani: 1 felnőtt a főnök, ő rendelkezik a javakkal és az elosztó hatalommal. Közben a “hatalmas” újabb játékokat cipel a szobába.

Fogyasztó: 2. felnőtt	Fogyasztó: a gyerek
A két felnőtt együtt játszik: gyerek hátrányos helyzetben A hatalmas szoc. megerősítéseket nyújt a fogyasztó felnőttnek, dicsérik egymást	Azonos helyzet, de a jutalmakat a gyerek kapja. A végén a jutalmazó a mellőzött felnőttet is játszani hívja
Modellek (1. és 2. felnőtt)és a gyerekek is sapkát, képet választanak: rögzítve mennyire utánozza a gyerek a modellt a választásban
Mindkét esetben a hatalommal bírót választja a gyerekek többsége utánzásra, függetlenül attól, hogy a jutalmakat a felnőtt vagy a gyerek kapta. (szociális hatalomelmélet igazolva) Ellentmond a státusirigység hipotézisének, mert nem a rivális felnőttet választották azonosulási tárgyként, még akkor sem ha az a gyereket közvetlenül megerősítette.
DE: ha a jutalmazó nemének nagy szerepe van: ha a nő à a fiúk inkább a rivális férfit utánozzák, elítélik a “fukar jutalmazót” még abban az esetben is, ha ők a fogyasztók.
SŐT: a visszahúzódó (játékba hívás után sem csatlakozó) mellőzött felnőtt esetén 4x annyian választották a jutalmazót az utánzás tárgyául.

Vagyis: a tanulási elvek a szociális változók hatására megváltozhatnak: mert szignifikáns változásokat idéznek elő a változók közötti funkcionális kapcsolatokban. –

Utánzás és az új válaszok megjelenése

Hogy alakulnak ki az utánzásból az új válaszok? à csak elemenként,

nem utánoznak a személyek mindent,

és nem csak egy modellt utánoznak

9 ezekből új viselkedésmintákat alakítanak ki.

+ az utánzás foka a modell változékonyságától is függ.

DE. olyan kultúrákban, ahol a modellek azonos viselkedést mutatnak, csekély a viselkedésformák változása.