“Az ember és a társadalom erőszakból és gyengéd együttműködésből született” – mind2 egyformán fontos! Az utóbbival ellensúlyozhatjuk az előbbit, de ehhez ismerni kell az erőszak természetét, amihez az szükséges, hogy ne tagadjuk le a létezését!

Manapság a szülőket arra bátorítják, hogy fogadják el gyerekeik primitív vágyait (táplálkozás, ürítés, szex), de a velükszületett agresszióról nem akarnak tudomást venni, pl. megtiltják a háborúsdit, indiánosdit, lövöldözést, mintha a játék és a valóság ugyanaz volna. (Miért nem tiltják a sakkot? A cél uaz: megsemmisíteni az ellenfelet.)

“Ha meggátoljuk az agresszív fantáziajátékokat, úgy viselkedünk, mintha az erőszakról való gondolkodás és álmodozás már önmagában is gonosz dolog lenne. Ezzel a magatartással megakadályozzuk, hogy a gyermek világosan megértse, milyen óriási a különbség az erőszakról való fantáziálás és a valóban elkövetett erőszakos cselekedet között.” (Platón szerint is a jó és rossz ember közt az a különbség, hogy az egyik csak álmodik gonosz tetteket, a másik el is követi azokat.)

Ha ez már megtörtént: kiabál vele és megpofozza, ezzel azt demonstrálja, hogy az erőszak igenis helyénvaló, de csak ha az ember idősebb és erősebb is, mint a másik, és az erőszakot akarja elfojtani.

Tévedés, hogy a képregény vagy a tv megrontja az ártatlanokat, csak azokban erősítik meg a bűnöző tendenciákat, akikben ez a hajlam eleve megvan.

Arra kellene mindenkit megtanítani, hogyan lehet önmagukban kifejleszteni bizonyos rendszabályokat az erőszak energiáinak féken tartására és konstruktívabb irányokba terelésére.

A szülői kívánalom az erőszak elfojtására + az erőszaktól való félelem + a tömegkommunikációs eszközök ösztönzésének hatására bizonyos embereknél az erőszakos hajlamok olyan mértékű felhalmozódása jelentkezik, hogy késztetéseiket sem letagadni, sem ellenőrizni nem tudják. Ez előbb-utóbb elszigetelt erőszakkitörésekben robban ki.

Először is elfogadni, hogy az erőszak az emberi természet része.

A gyerek erőszakos dührohamai az összetett emberi lénnyé válás mind2 fázisát jelzik: hogy milyen erőszakos és pusztító kitörések előzték meg azt a lassan kifejlődő képességünket, hogy úrrá tudunk lenni a belső ösztönzéseken és konstruktívan meg tudunk birkózni a külvilág frusztráló problémáival, és hogyan alakult ki az igény erre az önuralomra.

“A mi korunk semmivel sem erőszakosabb a többi kornál – éppen ellenkezőleg.” Pl. halálbüntetés eltörlése – de nincsenek olyan engedélyezett lehetőségek sem, amelyek az erőszakos hajlamok biztonságos, helyettesítő kiélésére szolgálnának (régen: nyilvános kivégzések, disznóölés, favágás).

A gyerekek nemcsak kiélni akarják az agressziót, hanem tanulni is akarnak róla, azonban ezt a tankönyvek olvasmányai nem teszik lehetővé: a szereplők közül senki nem verekszik, nem pusztít el semmit mérgében (legfeljebb csúfolódik vagy duzzog), mindannyian a “Barátságos város Kellemes utcájában” élnek.

A régimódi olvasókönyvek talán néha megijesztették a gyerekeket, de lehetővé tették, hogy helyettesítő módon kiéljék ellenséges érzelmeiket. Ha ezektől megszabadultak, pozitív hajlamaikat a tanulásra lehetett mozgósítani.

Ha alkalmat adunk arra, hogy a gyerekek arról tanuljanak, ami a képzeletük homlokterében van, szinte csodákra képesek. Ezt igazolja Ashton-Warner Aggszűz c. regénye, ahol a tanítónő rájön, hogy a maori gyerekeknek úgy tud kedvet csinálni az írás-olvasáshoz, hogy “kulcsszavakat” tanít meg nekik (henteskés, börtön, rendőrség, énekelni, sírni, apu stb.)

Arról is meg kell győzni a gyerekeket, hogy néha jó érzés, ha az ember a dühös gondolatairól írhat, és abból senkinek nem származik kára. Ezáltal elválasztják az ijesztő eseményt attól, amit az ijesztő eseményről gondolnak. “Ha megengedjük a gyerekeknek, hogy nyíltan beszéljenek agresszív hajlamaikról, akkor rájönnek, hogy e hajlamok ijesztőek.”

Az Orth. Isk.-ban minden gyerek más-más megtanulandó szavakat választott magának, viszont minden gyerek megtanult minden érzelmi töltésű szót, ha látta, hogy a másik gyerek számára fontos volt (nemcsak a tanulásban, hanem egymás érzelmeiben is osztoztak). A választható szavak kategóriái: dühös szavak, rémisztő szavak, kellemetlen szavak, kellemes szavak, meleg szavak, hűvös szavak. Az első 3 kategória szavainak megtanulásához sokkal rövidebb időre van szükségük, közben olyan fontos érzelmeket tudnak kifejezni, amelyekről a felnőttek jobb szeretnék, ha nem lennének.

Az elutasítás és elfojtás nem tesz jót, a megértésből származó kontroll még mindig a legjobb mód, amivel a gyerekeket felkészíthetjük a saját nehéz és zavaró érzelmeikkel való szembenézésre.

- hogyan lehet kontrollálni az erőszakot, hogy ne szüljön újabbat

- mindehhez arra van szükség, hogy elfogadjuk a tényt: az erőszakra való hajlam természetünk része, és ezt tudni kell kezelnünk a nevelés és szublimáció segítségével – nem elfojtani vagy elutasítani, hanem gondolatban megbirkózni vele!