I/a. Az evolúciós gondolkodás hatása. A fejlődéselv és a modern gyermeklélektan. A rekapituláció gondolata.

(órai jegyzet Melindánál – Lélek és evolúció: Péley cikk)

A gyermekkor, mint a csecsemő-, serdülő-, és fiatalkortól különböző életkor a legtöbb történelmi periódusban ismeretlen volt.

Mi magunk – azaz az emberi közösség – teremti meg a világot. Egy önmagunk által teremtett valóságban élünk. Vannak eltérő világok, és eltérő valóságok => eltérő gyerekkorok.

Szociális konstruktivizmus: társasan alkotott jelentések.

A gyerekkor történetileg változó, a gyerek akciói is módosíthatják a róla alkotott képet. A gyerekkor fogalma térben és időben állandóan változó.

A fogalom történeti (kulturális) változásai

Philip Aries: Gyermek, család, halál

A XII. sz-ig nincs gyermekkor.

L. de Mause: Speciális perspektíva, a gyerekhez való jellegzetes viszonyulások mögött a szülők tudattalan projekciói állnak.

XIX. sz.: gyerekkor

XX. sz.: kamaszkor

Az evolúciós gondolkodás hatása - A gyermeklélektan kezdetei

A fejlődéselv megjelenése az evolúciós gondolkodás megjelenésével, térnyerésével párhuzamosan ment végbe.

James Mark Baldwin: Az én kialakulása a társakkal való kapcsolat révén valósul meg. A szelfreprezentáció alapját a gyermek állapotainak és tulajdonságainak szociális reflexiója szolgáltatja.

Az evolúciós elmélet hatására a fejlődés nem egyszerűen egy kutatási probléma lesz, hanem általános értékű magyarázó elv a lelki jelenségek vizsgálatában.

Az evolúciós elmélet tételeinek hatása és elterjedése szakaszos.

A darwini elmélet három fogalmi csomópontja:

1. Örökletes változékonyság
2. Természetes szelekció
3. Adaptáció

Az evolúciós elmélet forradalmi mondani valója a folyamatos leszármazási kapcsolat, a fejlődés folyamatossága volt. A fejlődésben nincsenek ugrások, szakadékok, és az ember is az evolúció láncolatába helyezkedik el. Az evolúciós szemléleti keretben a gyerek átmeneti láncszem a modern civilizált emberhez.

Darwin 1877: Egy csecsemő életrajzi vázlata. A publikáció két fontos felismerése:

1. A gyerek már preverbális korban képes értelmes, kölcsönös kommunikációra (arckifejezések, egyszerű gesztusok, intonációk révén).
2. A kommunikációs rendszernek valamennyi emberben közös genetikai gyökerének feltételezése (ember, állat érzelemkifejezésének összehasonlítása alapján – univerzálisak és velünszületettek).

A gyermek azért is jó “kutatási tárgy”, mert még nem rakódtak rá a szociális kultúra hatásai, melyek a felnőtteknél már meg vannak.

Haeckel, 1866, biogenetikai alaptörvénye (eredetileg az embriógenezisre vonatkozó morfológiai elv): a törzsfejlődés magasabb szintjén lévő állatok az embrionális fejlődés során a fejlődés alacsonyabb szintű állapotait ismétlik meg. Ezt az elvet később jelentős pszichológusok (Freud, Hall) a pszichológiai fejlődésre is kiterjesztették, azt feltételezve, hogy az egyén lelki fejlődése lerövidítve megismétli a törzsfejlődést.

Freud, Totem és tabu:

Ősapa rituális gyilkossága – intrapszichés történések, apa halála vágyteljesülés és bűntudat. Freud a rekapituláció elve mellett szerepet tulajdonított az élményeknek és az esetlegességnek. Egyrészt elfogadja a rekapituláció elvét, másrészt hangsúlyozza az egyéni fejlődés fontosságát: “Az egyén fejlődése a fajfejlődés ismétlésének tekinthető, amennyiben arra a legújabb átélések nem hatnak.Továbbá különbséget tett a viselkedések mentális rekapitulációja és az ősök morfológiájának fizikai rekapitulációja között. A fizikai rekapitulációk átmeneti szakaszok, a korábbi szakasz anyaga átdolgozódik, így alakul ki a következő szakasz, vagyis az egyes szakaszok váltják egymást. A mentális fejlődés szakaszai egyesülnek. A szakaszok megfelelő filogenetikai sorrendben megjelennek, ám a korábbi szakaszok nem tűnnek el. Egészséges felnőtt esetében elnyomás alá kerülnek.

Autonómia törekvések három éves és serdülőkorban jellemzőek.

Groos: a gyermek játékát a játékösztön vezérli. Az állatokhoz hasonlóan a játék, gyakorlás.

Stanley Hall a pszichogenetikus alapelv egyik legismertebb képviselője: Filogenetikus magyarázatot keresett különböző gyermekkori viselkedésekre, melyek szerinte nem a közvetlen környezetre reagálnak, és az életkor előrehaladtával eltűnnek (víztől való félelem, játék). A filogenetikus értelmezést két érvelésre alapozta:

1. biogenetikus elv
2. a gyermekkori élmények pl.: félelmek letűnt korok felnőtt világának problémáit tükrözik, és nem a modern gyerek környezetével hozhatók összefüggésbe.

Hall:” A gyerek sokkal ősibb, mint a felnőtt. … A felnőttkor egy újabb struktúra, amely ősi alapokra épül fel.” Azaz, a gyermek megismétli az emberiség evolúcióját, a gyermek és a faj kulcsok egymáshoz, egyik a másik megértéséhez elengedhetetlen. A rekapituláció (az egyedfejlődés megismétli az addigi törzsfejlődés legfontosabb lépéseit - az ontogenezis megismétli a filogenezist) biológiai alapokon áll, vagyis az agy érése határozza meg az evolúciós sorrendet. Az ősibb agyterületek hamarabb érnek. A 6-7 éves kor az emberiség érettségének ősi idejét reprezentálja. Az agy mérete és súlya eléri a felnőttét, megtörténik a fogváltás, a növekedés üteme lecsökken, viszont növekszik az aktivitás és az ellenállóképesség.

Pedológia: a pedagógia reformálása, a gyermekpszichológiai alapra ültetéssel.

Baldwin: Miért érdemes a gyerekkor vizsgálatával foglalkozni?

• A felnőtt lelki életének alapvető elemei a gyereknél tisztán vizsgálható formában vannak jelen.
• A gyerek mentális folyamatai kevésbé differenciáltak, egyneműbbek.
• A mentális folyamatokkal párhuzamosan a fiziológiai folyamatok is vizsgálhatók.
• A felnőtt kísérleti helyzetben tudatosan reflektál.

Baldwin szerint a csecsemő “embrionális személy, s ezekben a korai szakaszokban nyíltan megismétli a faj társadalomtörténetét”. Baldwin a nature-nurture szembeállítását teljesen elhibázottnak tartotta. Feltételezte, hogy az evolúciós adaptáció és a fejlődési akkomodáció ( a faj és egyedfejlődés) azonos célok irányába működnek együtt, bár hatásuk különböző időintervallumra esik. Az akkomodációk átvivődnek a következő generációra a fajok adaptációjának formájában. Ezt a folyamatot Baldwin organikus szelekciónak nevezte. (Baldwin hatás) Szerinte a gyerekek utánzással és erőfeszítéssel tanulnak alkalmazkodó (akkomodációs) viselkedést. Minden szakasz utánzással érhető el, de csak úgy, hogy az megelőző szakaszon át kell haladnia. Végül az a viselkedés marad meg (szelektálódik), amely leginkább megfelel az adott viselkedés kritériumainak. Szerinte a kitartó utánzás olyan folyamat, amely összehasonlítható a természetes szelekcióval.. A különböző viselkedési tendenciák az organikus szelekció révén vivődnek át egyik generációról a másikra. (Piaget hasonló gondolatmenetet követ a fenokópia folyamatának megfogalmazásával.)

Fejlődéslélektan: a lélektan azon ága, mely a fejlődés törvényszerűségeit, és az ezekkel együtt ható tényezőket vizsgálja. A fejlődést folyamatos differenciációnak képzeli el.

? A fejlődés egyértelműen progresszív, vagy belefér a regresszió?

Freud: A regresszió patológiás folyamat, végső soron oda vezet, hogy megszűnik a külvilággal való kapcsolat.

Életösztön – halálösztön

Ferenczi Sándor: elfogadta a rekapituláció elvét. Születés – amikor az első élőlények a partra vetődtek. Anyaölbe való visszatérés – az óceánba történő visszatérés.

Anna Freud: a regresszió a normális fejlődés része. Regressziót okozhat a megoldhatatlanság, a krízis állapota. A regresszió lehet reverzibilis és irreverzibilis a reverzibilis regresszió lehetőség a fejlettebb struktúrába történő újjászerveződésre.

Charlessworth (1992) és Morrs (1990) szerint Darwin hatása egyáltalán nem volt forradalmi.

Az etológiai megközelítés szerint a törzsfejlődés nem analógiás szemléletet érvényesít, hanem kauzális hatása van, azaz viselkedési programok szelektálódnak. Genetikailag programozott, adaptív viselkedési mintázatokkal születünk, melyek az evolúció folyamatában jöttek létre. A tanulásnak azonban szintén vannak “előhuzalozott” szabályai. Az egyedfejlődés során a szelekció a tanulási programok között történik.

Robert Hinde kérdései:

1. Milyen tényezők határozzák meg közvetlenül a viselkedést?
2. Mi a viselkedés funkciója?
3. Hogyan változik és fejlődik a viselkedés az egyedfejlődés során, mennyiben felelősek a tanult és öröklött elemek?
4. Hogyan változott a viselkedés az evolúciós fejlődés során?

Az első két típus proximatív, a másik kettő ultimatív magyarázatot kíván. A proximatív okok az élőlények működését közvetlenül szabályozó fiziológiai és ökológiai folyamatokat képviselik. Az ultimatív okok pedig mindezen működéseknek a természetes szelekció révén rögzült adaptív késztetéseit és irányait jelentik. Az öröklött tulajdonságok és a környezeti hatások együttese mentén bontakoznak ki az egyéni képességek.

Tiedemann az 1700-as évek végén: az első, rendszeres megfigyeléseket végezte saját gyermekén – Hogyan viselkedik a gyerek a tükör előtt?

W. Preyer (1881): A gyermeki lélek. Innen indul a szülők részéről, hogy elkezdik megfigyelni a gyerekeiket.