Mérei Ferenc: A gombozó gyermek

In: Mérei (1989.): Társ és csoport. Tanulmányok a genetikus szociálpszichológia köréből

Akadémiai Kiadó Budapest. 25-28.p.

 

A gombozás gyermekjáték, és annál sokkal több – állítja Mérei. Hagyomány, ami régóta fontos játéka a kisgyermekkornak. Nemcsak időtöltés, hanem egy fejlődési lehetőség is: a természeti és társadalmi szabályok tanulásának útja.

Jelentős lépés a fejlődésben.

8-9 évesen kezdődik. Ilyenkor a színek és a formák, a gombok mérete a fontos, a kezek, ujjak nem annyira ügyesek, hogy túl eredményesen tudjanak játszani. Gyakorlatot, fegyelmet, motorikus ügyességet igényel.

11-12 évesen megszilárdul a játékok között elfoglalt helye. Neveket adnak a gomboknak, kialakulnak a játék menetét egységesítő konvenciók.

13-14 év a nagy korszaka a gombozásnak. Sok gyereknél ez a központi tevékenység. A manuális tevékenységek is ezt szolgálják: fúrás, faragás.

Füzetet vezetnek róla, megjelenik egyfajta naiv történetiség, a poszthisztorikus szemlélet a gyermeki tevékenység történetének szemléletében.

Társadalmi kapcsolatot is jelent: barátokat, erkölcsöt, jogot. Csalókkal elbánnak, gyakorolják a becsületességet.

Létezik késői felvirágozása is a gombozásnak, amikor egy-egy játék idejére összeállnak, felső tagozatban. (Nem bírom kihagyni: A Magyar Közgazdasági Társaság elnöke még 40 évesen is éjszakákat gombozott át a barátaival!)

Az értelmi fejlődés:

Az első korszak a szinkretikus gondolkodás idejére esik, ez inadekvát a gombozáshoz. A pillanathoz kötött logika, a jelenségek tagolatlan szemlélete nem tud szabályokhoz adaptálódni.

A második korszak egybeesik a társadalmi és közéleti szervezettség iránti érdeklődéssel. Ekkor sajátítja el a gyermek a civilizáció szabályait, tesz szert világnézetre. Alkot is ilyeneket: államot alapít, stb.

A harmadik korszakban hatalmas lépést tesz: a gombozásból csinál egy egész rendszert!!! Ténylegesen betartott, a viselkedést szabályozó törvényeket alkot, ezeket betartja és betartatja, ha nem, az összeütközésre vezet a külvilággal. Ezzel a maga alkotta jog terén átlép az irreálisból a reálisba.

Összességében: lépésről lépésre megy a reális felé, megismeri és felépíti a világot a maga számára. Rendszerbe foglalja mindazt, amit megtanult. A tárgyi világtól indul, és a társadalom rendjéhez érkezik: az idő, a tér, és az ok után a verseny, a szolidaritás és a jog következik.

A manuális tevékenységek közben eltávolodnak a fiktív feladatoktól a reális felé.

Lényeges lenne a nevelő számára, hogy felismerje: ez a játék nagyon fontos a fejlődő gyerek számára, és ne tiltsa, hanem támogassa azt, és segítse túllépni rajta, ha eljött az ideje.

Ha már mindenképpen beavatkozik a felnőtt, a szabályok betartását, a gyűlölet nélküli vesreséget és az elbizakodottság nélküli győzelmet kellene támogatnia.