1. Csecsemőképek
2. A kísérleti pszichológia eredményei a 70-es évek után
3. Stern szelférzetei
4. A modern kutatások és a többiek csecsemőképének összehasonlítása

A modern kísérleti fejlődéspszichológia eredményei azt mutatják, hogy a csecsemő rendelkezik a szociális kapcsolatteremtéshez szükséges biológiai-viselkedéses képességekkel. Ez a veleszületett képesség a gondozóval való kapcsolat kontextusán belül fejlődik. Ennek alapján Mahler differenciálatlan autisztikus és Winnicott elsődleges integrálatlanság szakasz megkérdőjelezhető.

Szemináriumi jegyzet 2003. december 11.

Stern, D: (2002.): A bontakozó szelf. In: A csecsemő személyközi világa.

1. A KÍSÉRLETI PSZICHOLÓGIA EREDMÉNYEI

A csecsemőről kialakított pszichológiai kép az idők folyamán sokat változott.

• A megfigyelt csecsemő az “objektív” csecsemő, amelyiknek az orvosok és kutatók nem tulajdonítottak szinte emberi érzelmeket. Szubjektív élményvilágtól mentes, általános kognitív fejlődési szabályokat megtestesítő lény. A valóságban azt gondolták, hogy a csecsemő reflexes válaszokat adó síró- és evőgép. Ennek messzemenő következményei voltak, pl. bizonyos beavatkozásokat fájdalomcsillapítás nélkül végeztek el. Ide tartozik a körülmetélés kérdése is.
• A rekonstruált csecsemőkép vagy szubjektív csecsemő felfogás, amit az analitikus elmélet is magáénak vall, a terápiás kapcsolatban születik meg, analitikus és felnőtt betege között. Így 2 ember teremtménye: aki meséli, és aki hallgatja. A mesélő betegnek nőtt fel, a hallgatónak elméleti konstrukciói vannak arról, hogy milyen is lehet a fejlődés.

[Van itt egy kérdés a normális és patológiás fejlődéssel kapcsolatban

FREUD sok rekonstruált esetből alkotta meg univerzális képét a normális fejlődésről. Ez persze megkérdőjelezhető: hogyan lehet a betegségekből a normalitásra következtetéseket levonni?

MAHLER sokat kutatott, sok megfigyelést végzett, aminek a tényereje nagy, de következtetéseiben a hagyományos kategóriákat használta, aminek kritikusai nagyon örültek, bele lehetett kötni.

ANNA FREUD a normalitás fogalmát kitágította, és közelebb hozta a valósághoz, gyerekanalízist és megfigyeléseket végzett. ]

• A két megközelítés használhatóságáról: az objektív kép a szabályokat adja, kereteket, amelyek között a másik, a rekonstruált kép a szubjektív élményvilágot jelenítheti meg. A keretek a lehetséges és lehetetlen határvonalát rajzolják meg.

II. FORRADALMI VÁLTOZÁSOK KÖVETKEZTEK BE A CSECSEMŐMEGFIGYELÉSEKBEN A 70-ES ÉVEKBEN.

Kiderült, hogyha jó kérdéseket, jó időben tesznek fel a csecsemőnek, akkor széles válaszrepertoárral tud felelni. Ezek a viselkedések: szopáserősség és ütem, fejfordítás, tekintet fixálása. Jó kérdés az, amire tud válaszolni a baba, jó idő az evés utáni, tiszta pelenkában, hasfájás nélkül töltött éber időszak. Hát ezt el kell kapni…

Új paradigmák bontakoztak ki a csecsemőre vonatkozóan:

• Képes diszkriminálni az ingerek között. Kísérlet: meg tudja különböztetni saját anyja tejének illatát MCFARLENE 1975. Két kispárnát helyeztek el anyatejjel átitatva a csecsemő feje mellé. Az anyja tejével átitatott párna felé szignifikánsabban többet fordította a fejét, mint a másik felé. Kifejezte ezzel a preferenciáit. Ugyanez a hangokra vonatkozóan: Hangbeállítás szopásritmussal. FRIEDLANDER 1970. A csecsemőket megtanították arra, hogy a cumiszívás ritmusával be tudják állítani egy magnó működését. A hangok közül az emberi hangot preferálták a babák. Úgy szoptak, hogy azt lehessen hallani. Látvány diszkrimináció: FANTZ 1963. és SHERROD 1981. Szívesebben néznek a csecsemők emberi arcokat, mint más mintázatokat.
• Ez a kísérlet a habituációs paradigmához is tartozik:

Az újszülött emlékszik a mama hangjára, ez derült ki abból a kísérletből, amiben a szopásritmust egy auditoros ingerrel szabályozták: a jutalom a gyorsabb ritmusért az anya hangja volt, egyébként egy idegen nő hangját hallhatták a babák a magnóról. A babák keményen dolgoztak azért, hogy a mama hangját hallhassák.

A szopásritmus kísérleti módszer arra is jó volt, hogy kiderüljön, az intrauterin életben hallott történeteket preferálják a babák.

Számosságvizsgálatot is végeztek: a paraván mögött feltűnő állatok számát változtatták, és ha nem stimmelt valami ,a babák meglepődtek.

Mobil kísérlet: a mobilon a változásokat felismerik a babák, és hosszú idő után is tudják, hogyan kell mozgatni.

Nézési idő és ábrabonyolultság: a bonyolultabbat preferálják.

Rücskös cumi, sima cumi kísérlet 3 hetes csecsemőkkel: MELTZOFF és BORTON. 1979.– amodális érzékelési képesség létét bizonyítja. Olyan ingersajátosságokat észlelnek, ki tudják választani a két cumi képe közül azt, amit előzőleg a szájukban tarthattak. Forma, mintázat, intenzitásfüggetlen az észlelésük.

LEWCOVICZ, TURKEVICZ 1980. Intenzitáserősség beállítása. A babák, ha habituálódtak előtte egy bizonyos ingerintenzitáshoz, ki tudták választani a megfelelőt más modalitásból, például fény és hang esetén.

 

III. STERN CSECSEMŐFELFOGÁSA

A csecsemő fejlődésének modellje Stern szerint:

A nyilak a szelférzet megjelenésének lehetséges idejét mutatják, amit Stern formatív szakasznak nevezett el. A szelférzet Stern központi kategóriája.

A szelférzet megnyilvánulási formái:

1. Bontakozó: testünk különálló, egységes egész

2. Magszelférzet: hatóerő, amelyből a cselekvés kiindul

3. Interszubjektív szelférzet: terveket valósít meg, szándékai vannak

4. Verbális szelférzet: élményeit nyelvi formákba önti

5. Narratív szelférzet: személyes ismereteket, élményeket közöl és oszt meg

 

 

 

A társas fejlődés szubjektív élményeinek alapjai

Ha rendben van Ha nincs rendben

Hatóerő érzete(játékok működtetése) bénultság, saját cselekedeteinek idegensége, külső hatótényezők fölötti uralom elvesztése

Fizikai egység érzete: téri, idői tájékozódás, testélmény széttöredezettsége,

Interoceptív élmény, az önindította mozgás deperszonalizáció, testen kívüliség

Tapasztalatai mentén alakul ki élménye, derealizáció

A folytonosság érzete időszakos disszociációk, emlékezetkiesések

Az affektivitás érzete életöröm hiánya, szétesett érzelmi állapotok fellépése

Szubjektív szelférzet: magány és transzparencia között ingadozhat:

---

---

Kozmikus magány Teljes átláthatóság

Egyedül a Holdon Minden tudható rólam

 

Szelférzet a csecsemőkorban nem kutatható, csak azt tudjuk megkérdezni, hogy mi történt, azt nem, hogy mit érzett vagy gondolt.

Azt gondoljuk, hogy a korai interakciók szerveződésének nagy jelentősége van az interperszonális kapcsolatok későbbi alakulása szempontjából, az egészséges fejlődés gyökereit képezik.

A klinikai gondolkodásnak ez egy új irányzata, amely a szelfpszichológia nevet viseli, a kórlélektan és a szelfről való gondolkodás ötvözete.

A fejlődési folyamatot olyannak tekinti, ami ugrásszerű változásokkal jár(lásd szakaszok), és alapvetően a szülők viselkedése, jelenléte a hajtóereje. Az alapgondolat Vigotszkijtól származik, aki szerint a szülők mindig egy picit előtte járnak az elvárásaikkal a gyereknek, képességeinek, ezzel ösztönözve őt a fejlődésre.

Stern bontakozó szelférzete: csak azt érdemes megkérdezni, mi történik a csecsemőkor első két hónapjában. A fejlődés eredményével találkozunk csak:

• Válaszmosoly
• Gügyögés
• Szenzomotoros Fejlődéslélektan szigorlat 10.A tétel: Winnicott EEG
• Alvás és ébrenlét arányának, az aktivitásnak a változása

Ahogyan ezek megjelennek, kiderül, hogy a csecsemő aktívan alakítja bontakozó szelférzetét. Ez még nem átfogó szelférzet, hanem tapasztalatok összessége, egy folyamat, és ezt nevezi Stern bontakozó szelférzetnek.

A csecsemő amodális észlelése, perceptuális képessége miatt a tapasztalása, élmény- minőségei egy másik fogalommal, a vitalitás effektusokkal írhatók le – mondja S. Nem szomorú és nem vidám, hanem egy dinamikus, kinetikus hullámzás, amibe beletartoznak érzésformák, életfolyamatok, motivációs, feszültségi állapotok. Ez valójában egy aktivációs kontúr.

Megjelenítése: az anyák viselkedésében, különösen 7-9 hónapos kortól megjelenik ennek a kontúrnak a követése. Felveszik a ritmust, simogatással, mozgással, hanggal. HOPPÁ! Ezzel kapcsolódnak a babához, akinek a számára szociális élménnyé válik a ráhangolódás, mint idői érzésforma.

aktiváció

 

 

 

 

---

idő

éhség etetés jóllakottság

Vigotszkij szerint a 7-9. hónapban az interszubjektivitás jelei már megvannak. El tudja képzelni a csecsemő, hogy neki is és a másiknak is van valami a fejében.

A 3-4 hónapos baba tárgyakra orientálódik, a 7-9 hónapos inkább a kapcsolatfelvételre, tárgyakkal kapcsolatban is igyekszik a mama figyelmét felkelteni, hogy együtt nézzenek rá.

A figyelem mellett a szándék is megoszthatóvá válik számára. A kicsi gyerekek, testvérként értik egymás vicceit, azaz képesek az osztozásra. Később a felnőttekét is.

Az interszubjektivitás bizonyítékaként szolgának a vizuális szakadék kísérletek. Az anya arcával tudja hívni a csecsemőt, aki csak akkor indul el, ha az anya mosolyog.

Az interszubjektivitás egy másik bizonyítéka, hogy a szeparáción átesett csecsemők a szomorú képeket preferálták, saját érzelmi állapotukat képesek voltak illeszteni más arc érzelmi állapotához.

9 hónapos kort követően a hangsúly áttevődik arra, hogy mi van a viselkedés hátterében: az érzelmi állapotra. Ha egy baba sír, az anya vagy a gondozó úgy érteti meg vele a saját ráhangolódását, hogy kapcsolódik hozzá, felveszi a viselkedés mögötti érzelmek sajátos kifejezéseit, majd kicsit eltúlozza, “minthába teszi”. Emellett látszik rajta, hogy ez az érzelmi állapot kontrollálható, kezelhető, nem veszíti el a nyugalmát tőle. Innen kezdve befolyásolja a síró gyereket “skálázással”: elkezdi visszatéríteni a nyugalmi állapothoz lassan, fokozatosan. De ezt csak akkor képes megtenni, ha jól kapcsolódott az eredeti állapotához. Az ébresztés ennek ellenkező előjelű de hasonló folyamata. Valójában ezzel egy érzelmi szabályozást valósít meg az anya, amit egy illesztéssel indít el.

Kísérlet: baba-mama interakciók longitudinális vizsgálata alapján felismerhetők az anya gyerek párok később is.

A mama persze nem tud mindig tökéletesen hangolódni, ezért vannak félrehangolások:

• A mama nem ismeri fel, amit a baba átél
• Az anyában lévő gát miatt nem tudja magában azonosítani, és megjeleníteni

 

 

 

 

 

 

IV. ÖSSZEHASONLÍTÁS:

A kísérleti kutatások eredményei azt mutatják, hogy a csecsemő sok mindenre képes, tud differenciálni, vannak sajátos preferenciái, emlékei, amik már a legkorábbi időktől meghatározzák a viselkedését. Tud dönteni, és ennek megfelelően cselekedni a maga viselkedésrepertoárján belül.

Stern a 7-9. hónaptól az interakciót, az anyai viselkedés és a rá adott reakciók szerepét hangsúlyozza. A csecsemőt aktívnak látja, aki formálja a kapcsolatot és ezen keresztül saját világát is. Interakcióban áll a környezetével. Ezt megelőzően azonban nem tudunk a csecsemő belső világáról, csak az eredményeket láthatjuk.

Winnicott szerint (5B tételből becsületesen idekölcsönözve)

• A gyermeknek születésekor nincs énje ó mégis van: olyan, amilyet az anya kölcsönöz neki.
• 9 vagyis fejlődéstanilag nincs ó létezésmódjában van. Az anya a baba működő énjeként funkcionál.
• Abszolút függőség = abszolút függetlenség (újabb paradoxon)

a csecsemő “eszköztelen” – nincs tudatában a gondoskodásnak

9 a korai gondoskodásból profitál (ha elég jó) vagy zavart szenved (ha rossz).

Integrálatlanság ≠

A baba sodródik a pillanatok áramlatában spontán vágyai és szükségletei merülnek fel ezek rögtön kielégülnek. 9 “mágikus omnipotencia” à ő teremti a világot kellemesen szaggatott, de nem széttöredezett, szétfolyó de nem félelmetes atmoszférában, élményvilágban létezik

Mahler is a kapcsolat valóságát hangsúlyozza, ebben alakul ki a gyerek személyisége. Hatótényezőként tartja számon a környezeti tényezőket, a fejlődési és érési folyamatokat. Jellemzi a különböző életszakaszokat, amelyek a szimbiózistól az autonómiáig tartanak. A pszichológiai születés nála is interperszonális folyamat, aminek során egy elkülönült én jön létre.

A legkorábbi 0-2 hónapos korról az a véleménye, hogy ilyenkor a primer nárcizmus állapotában vannak a csecsemők, és nem tudnak a külvilágról, létéről semmit.

A 2-4. hónap során kezd kialakulni az anya homályos tudata. Ő a kielégítő ágens, akivel a gyerek egy omnipotens egységet képez.

Mahler ezt az időszakot úgy képzeli el, mint amiben az anya aktivitása formálja a gyerek fejlődését.

Mindent összevetve valószínűleg az lehet oka ezeknek az álláspontoknak, hogy abban az időben, amikor születtek, nem voltak még megfelelő módszertani eszközök arra, hogy “jó kérdéseket” lehessen feltenni a csecsemőknek. Ezért az ő világuk átláthatatlan maradt a kutatók számára. Ma, amikor az intrauterin, prenatális életről is tudunk meg dolgokat, világos, hogy a csecsemők korántsem olyan “naivak”, sokat tudnak a külvilágról már születésük előtt is.