A megkapaszkodás ösztöne

Testkontaktus, identitásfejlődés

A MEGKAPASZKODÁS ÖSZTÖNE

Az embercsecsemő létfeltételeit tekintve koraszülött, léte anyjától függ.

Ü Minden ösztöncselekvésnek van valamilyen élettani jelentése, amely megmagyarázza fennmaradását, örökletességet. A tenyérreflex szerepét, jelentését Hermann Imre vizsgálta.

Magyarázatában összefüggésbe hozta az embergyerek tenyérreflexét azzal a jelenséggel, hogy a majomgyerek életének első hónapjaiban az anyja testébe kapaszkodva él. Hermann feltevése: a fejlődés alacsonyabb fokán , az emberré válás útján az ember őseinek gyereke éppen úgy az anyjába kapaszkodva töltötte élete első hónapjait, mint a ma ismert majmok.

F Hermann Imre szerint az embercsecsemő – a majomősökhöz hasonlóan – a születésekor magával hozza a megkapaszkodás ösztönét, ellentétpárjával, a kereséssel együtt. A majomősökkel ellentétben az emberben a megkapaszkodás ösztöne eleve kielégületlenségre van ítélve. Az ember a törzsfejlődés folyamán elszőrtelenedett, és lába sem alkalmas már a fogásra, az embercsecsemő nem tud kapaszkodni.

F A megkapaszkodás szindrómájáról alkotott hipotéziseit 1936-ban adta közre német nyelven. Korábban két közlemény keltette fel figyelmét, mely iránymutatója lett a következő 15 év kutatásainak:

F Az 1936-os cikkben az új ösztönelméletének még csak az “ácsolata” van meg, a kutatómunka tovább folyik. 1943-ban jelenik meg könyve.

F Kiindulópontja a főemlősök biológiája, ehhez klinikai tapasztalatok, neurológiai adatok, fejlődéslélektani tények járulnak. Összehasonlító anyagért a néprajzhoz és az őstörténethez folyamodik.

w A főemlősök minden rendjében megtalálható a majomcsecsemő belekapaszkodása anyjába.

w Emberszabású majmok 3-6 hónapig lógnak az anya hasfali szőrzetén, ezután fokozatosan elhagyják ezt a testtájat, anyja karjába, combjába csimpaszkodnak, vagy lovagolnak

w Anyjától 3 napos korában elválasztott, laboratóriumban nevelt rézuszmajom: a megkapaszkodás ösztön mivolta anyán nem elégülhetett ki, de megfigyelhető volt a következőkön:

• első évben a megragadott vízszintes lécet alig engedte el
• a második évben már nem kapaszkodott a rácsba, de hevesebb indulatok alkalmával visszatért a régi magatartása.

w Mások megfigyelései:

• anyátlan majmok: ujjszopás, rongy szorongatása à anyára irányuló cselekedetek pótlása
• görcsös kapaszkodás nevelő szakállába

w Felnőtt majmoknál is kiváltódik regresszív úton a megkapaszkodás:

• alváskor: feltűnő az erős megkapaszkodás, átölelik, fogják egymást
• nyílt vagy rejtett félelem: megkapaszkodási kísérletet vált ki
• játékban: sokszor kialakul a megkapaszkodásos helyzet

w A megkapaszkodás ösztönének egy pótló formája: a bőrápolásos szolgálat

ž Nem élősdieket, hanem bőrfoszlányokat, váladékot, szálkát távolítanak el egymásról.

ž Aktív és passzív szerepek cserélődnek.

ž Kísérőjelenségek: szájcsukogatás, feszült arckifejezés, érdeklődés.

ž Csimpánzok egymás fejéről, hátáról csomóban húzzák ki a szőrt az általános bőrápolás keretében. E műveletben az anyának egykor célszerű cselekedete ismétlődik meg: újszülött hullásnak indult szőrzetét távolította el.

Ø A természeti népek arra törekszenek, hogy a hiányzó szőrzetet és a láb csökkent megkapaszkodási képességét valahogyan pótolják: a csecsemőt szalagokkal, ruhákkal erősítik anya testére, aki így több éven át cipeli gyerekét mindennapi teendői közben.

­ Elhelyezkedési módok:

-karon viselés: nyugati kultúrák, Japán, Kína

• tarkón, vállon (ritka): görög-római ókor)

­ A csecsemő megkapaszkodási vágyának kielégítésére szolgáló intézkedések:

• újszülöttet fürdő után állatbőrbe burkolták
• anya csípőjén lovagolva egyik emlőn fogózik
• anya gyöngysorába, hajába kapaszkodik

­ A megkapaszkodással szemben megnyilvánuló küzdelem:

• elkényeztetéstől való félelem miatt nem veszik karra, bölcsőben hagyják feküdni (inkák), szopás idejére sem veszik fel
• függőágyba fektetik
• pólyázás: tkp. a felnőttek ellenkezése a megkapaszkodás ösztönével szemben

• emberábrázolások sziklarajzokon
• temetési helyzet kiásott csontvázak alapján
• meztelen anya rajza kendővel testéhez csavart csecsemővel (Egyiptom)
• Az anyába kapaszkodás viszonya Egyiptomban a ka alakjában állandósul. A ka a legfontosabb lélekrész, az embernek mintegy mása volt.
• Anya gyerek szoros viszonyára utal: családfát apai ágon vezetik le, feliratokon anyát mégis többször nevezik meg.

Ø Az embergyerek nemcsak képes volna a megkapaszkodásra, hanem annak szükségletét is érzi. A nyugati kultúrákban az ösztönszerű hajlamhoz viszonyítva idő előtt leszakítják az anya testéről. A megkapaszkodás “képtelensége” irányába hatnak tehát az elszőrtelenedés mellett a kulturális berendezkedések is. à A meg nem kapaszkodó gyermek több tudatos ápolást és felügyelet kíván.

Ø A megkapaszkodás szükségletét helyettesítő jelenségek és regressziók.

• A csecsemő jellegzetes elhelyezkedése alváskor: A behajlított alkar, váll magasságában elhelyezett két kéz az anyai testen elfoglalandó helyzetre utal. Ugyanez a kartartás jellemzi első lépések megtételekor.
• Analitikus kezelés során sokszor jelentkezik ez a kartartás, továbbá a páciens kívánsága az analitikus kezének megfogására à Ezek regressziók a megkapaszkodás szükségletére.
• Az ujjszopás együttjárása fogással, nekitámaszkodással. A kéz és a száj együttmunkálkodása a majom- és embergyereken egyaránt megfigyelhető a megkapaszkodásos és fogó műveletek alkalmával. à a megkapaszkodás szükségletét jelzi.
• Korai gyermekkor ijedtségreakciója. A test összerezzen, a karok széttárulnak, majd egymáshoz közelednek. Ugyanazok a mozgások állnak be, mint a Moro-féle átkarolási reflexnél. à A karok helyzete megfelel a jellegzetes megkapaszkodásos tartásnak.
• Haj és hasonló tárgyak iránti érdeklődés. A haj a megkapaszkodás passzív szerve.

Összefoglalva: A megkapaszkodás ösztöne mindjárt születés után jelentkezik. Néhány hónap múlva veszít állandó ösztökélő erejéből, de alváskor, szorongásos állapotokban, a magára hagyatottság állapotában később is eleven ösztönként érvényesül. Ennek az ösztönlefolyásnak a menetét az emberi csecsemőnél mesterségesen megzavarják, a csecsemőt leválasztják anyjáról. A megkapaszkodás ösztönének megnyilatkozása tehát kezdettől fogva akadályokba ütközik.

A kielégületlen ösztön nem záródik ki a lelki történések mozgalmából. Megvonásos helyzetekben, erőszakos külső hatásokra könnyen regressziós megnyilvánulásokra “ingerelhető”.

Ø A megkapaszkodás kielégületlenségéből fakadó jelenségek

• A gyerek mértéktelen kívánsága, hogy hordozzák. Anyára “akaszkodó”, “lógó” gyerek.
• Gyermekét “lerázó” anya gyermek à Egész életen át másba kapaszkodó, vezetést és támogatást kereső felnőtté válik, így éri el a megkapaszkodás lehetőségét.
• Örök pártfogó, aki állandóan támogatásra szorulókat keres à Az ösztön az anyával való azonosítás formájában jut kielégüléshez.
• Makacsság à szilárd megkapaszkodást, elengedni nem akarást jelent.
• Ingerültség, feszült gondolkodás à zsebkendő, ceruza stb. babrálása
• Heves testi fájdalom, lelki izgalom à görcsös kapaszkodás
• Bocsánatkérés jellegzetes mozdulata à az összekulcsolt kéz az újraegyesülést szimbolizálja.

• Általánosak: alvásban, ijedtségben és elhagyatottságban jelentkező módok
• Egyéni megjelenési módok: ezek a megkapaszkodás ösztönének eltorzult újraéledései, neurotikus tünetekben hatnak. Pl.

Az elszakadásra törekvést reakcióképződésként, a megkapaszkodás ösztönének elhárításaként, ugyanakkor a passzívan elviselt erőszakos elszakítás ismétléseként kell felfogni. Az elszakadásra törekvés az anyától és a későbbi, anyát pótló személyektől való elválásra irányul.

Æ Általános regressziós tünetek: - bőrápolásos szolgálat: az anyától való elszakítás ismétlése

Mindez a szeretteinktől és az őket fogó kéztől való elszakadást is dramatizálja. A köröm, haj, bőrfoszlányok felhasználhatók arra, hogy valaha hozzánk tartozó, később félig idegenné vált személyeket megjelenítsenek.

Magába foglalja a Freud és Ferenczi által hangoztatott motívumot is: az elszenvedett trauma (az elszakadás) újra átélését, de már nem traumatikusan, kívülről rákényszerítetten, hanem saját akaratából.

Emberszabású majmoknál:

- anyától elszakítás után önmaga karmolászása, karral hadonászás, fej falba verése, ököl harapdálása.

• Izgalom esetén: önmaga harapdálása, farok megcsonkítása.

• Archeológiai lelet: gargasi barlang rajzai csonkított emberkezek rajzai.
• Néprajz: ujjcsonkítás számos esete ismeretes, vallásos rítusokkal, temetési szokásokkal, bűnhődésszertartásokkal függnek össze. (busmanok, hottentották, néhány indián törzs). A csonkítás gyógyító és elhárító eljárásokkal, más esetekben hozzátartozók elvesztésével van kapcsolatban.

• Van Gogh Gauguinnel való összeveszése után fülét levágta.
• Elmebeteg ujjait leszopja, lerágja, automata mozgásokkal lyukat váj testébe.

Mennyiségi vonatkozást is megfogalmaz: 1. majom tényleges öncsonkítása,

Mivel a kéz a megkapaszkodás végrehajtó szerve, a megkapaszkodás ösztönével megmagyarázható, hogy miért éppen a kéz ujja a helye az önkéntes csonkításnak.

A haj a megkapaszkodás passzív szerve.

• -Bizonyos természeti népeknél tapasztalható, hogy a hajvágást az elszakadással kapcsolják össze. Pl. hajvágás és névadás összekapcsolódik, hajnyírás a törzsbe való felvétellel jár együtt (malájok). Mindkét eset a régi élettől való elszakadást jelenti, elválást a múlttól, alapjában az anyától.
• Inkák : elválasztás az anyamelltől a 2. évtől kezdődött, ez alkalommal lenyírták a fiú első hajzatát, ami születésétől fogva érintetlen volt. Ugyanekkor kapta a nevét is.
• Máshol szintén a 2.-3. évben vágják le először a gyerek haját.

A megkapaszkodás cselekvésrendszere valamikor éppen úgy a létfenntartás szolgálatában állt, mint a táplálkozási reflexek. A felnőttbe való belekapaszkodás a fán élő majomfajták számára létfontosságú volt. Az embernél ma már a tenyérreflexnek nincs létfenntartó szerepe. A reflex azonban még mindig működik, éppen abban az időszakban, amelyben egykor élettani jelentősége volt. Éppen így megőrizhette az ember az anya-gyerek ösztönhelyzet szükségleti feszültségét is, melynek élettani eszköze a tenyérreflex lehetett. Ez az egyik összetevője annak a feszültségnek, amelyet mint biztonsági igényt, mint az anyához való kötődést élünk meg.

Ü Whiting az identitás alakulásában a státuszirigységet tartja döntő mozzanatnak. A serdülőkor identitás-konfliktusának gyökereit az első életévekre teszi. Elmélete szerint a felnőtt identitás attribútumainak megértése és elfogadása azon alapul, ahogy az ember saját helyét és szerepét észleli egy adott társadalmi struktúrában.

Ü A gyerek azt a személyt látja irigylésre méltónak, és azzal azonosul, aki a számára fontos, vágyott forrásokat kontrollálja. Ezeknek a személyeknek a viselkedését megfigyeli, és ha módja van rá, akkor utánozza, gyakorolja is.

Ü A gyerekkor folyamán az irigyelt szereplők az életkor és adott kultúra függvényében változnak. Ez sok ellentmondást von maga után és a nyomában kialakuló identitás-konfliktus serdülőkor táján tetőzik. Ezek megoldásában a beavatásai rítusoknak fontos szerepet tulajdonít ž védőpajzsként szolgálnak az identitászavarokkal szemben.

Ü Az irigyelt státusz és az annak következményeként alakuló identifikációs folyamat a születés utáni elválasztási szokásokkal szoros összefüggést mutat. Két kultúratípus különíthető el:

1. Öl- vagy hátkultúra: A csecsemő gyakorlatilag állandó testkontaktusban van az anyával, a megnyugtatás a feszültség megjelenését közvetlenül követi.
2. Bölcsőkultúra: A születés után a gyereket kiságyba teszik, és a napnak csak meghatározott időszakában tartják ölben. Ha a gyerek éhes, vagy valamilyen stresszhatás éri, akkor ezt sírással jelzi, és a feszültség megjelenésétől a megnyugtatásig eltelik némi idő. A mi kultúránkra is ez jellemző.

Ü Az öl/hátkultúrákban, ahol szoros az anya gyerek kontaktus, ott a hátról való leválasztás a nemi identitás alakulásának kezdetét jelenti. Az első azonosulás az anyával történik (fiúk esetében is), aki irigylésre méltó státusszal rendelkezik. A hátról való leválasztás traumatikus esemény, reakciója erre az anyával való azonosulás. Megpróbál a női szerepnek megfelelően viselkedni. Ez azonban csak addig tart, amíg nem észleli a férfiak kiváltságait.

Whiting Kenyában végzett vizsgálataiban azt tapasztalta, hogy a nemek térben is jól elkülönülnek, így a nemek és szerepek közötti különbségek egyértelműen észlelhetők. 6-7 éves kortól kezdve a fiúk már a férfiak házában laknak és velük étkeznek.

Ü A bölcsőkultúrákban nevelkedő gyerek identitás-konfliktusa: a születéssel veszi kezdetét a szeparáció. A gyerek saját magát és a környezetét ennek függvényében észleli. Jelzései a környezetében lévő felnőttektől gondoskodó viselkedést vált ki. Függőségi viszonyban van, de erőteljes kontrollt gyakorol környezete felett. A szülők birtokolják az irigyelt státuszt, mégpedig együttesen. Így a kivételezett státusz a testméretekhez kötődik, nem a női vagy férfi szerepekkel kapcsolódik össze. Tehát nem az azonosulás, hanem a felülkerekedés válik elsődlegessé.

A kultúra ritualizált megoldást kínál a dilemma feloldására:

• A zsidó-keresztény kultúrában arra tanítják a gyereket, hogy az Isten mindig kész átvenni a szülői szerepet, ill. egy mindenekfelett álló gondviselést képvisel. Megjelölik a serdülőkor elérését, ritualizált szertartások keretében a vallási közösség szemében felnőtté válik (bérmálás, konfirmáció, barmitzvo).
• A gondoskodó szellemek keresését széles körben elterjedtnek tartja. Az észak-amerikai indiánok szerint (bölcsőkultúra) mindenkinek kell találnia egy természetfeletti gondoskodó szellemet. A félrevonulás, böjtölés elősegíti, hogy álomban és látomásban megjelenjen a gondoskodó szellem.

Az identitás-konfliktus a szocializáció folyamatában elkerülhetetlen, de kialakulása és lefutása az adott kultúra szokásainak, hagyományainak függvénye éppúgy, mint a megoldására tett kísérletek. A világ társadalmainak nagy része intézményesített formában segíti az identitás-konfliktusok megoldását és ezzel a belépést a felnőttek világába. Intézményesített támogatás hiányában az irracionálisnak vagy transzcendentálisnak tűnő megoldások kerülnek előtérbe. A beavatás szükséglete magában foglalja az egyénen és szűk családján túlmutató élményekben osztozás vágyát is. Feladni, elszenvedni valamit csak egy többlet-élmény reményében lehet. . A kompetens felnőtt- léttel együttjáró felelősség túlmutat a közvetlen individuális szükségleteken. A szülőkkel való egység és azonosulás csak egy nagyobb közösséggel való azonosulás lehetősége esetén adható fel.

Készítette: Nyárs Mária