Ranschburg Jenő (1996): A pszichológiai nem
In: A nő és a férfi Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. (33-64)
[ Kutatók, tudósok neveit nem említi Ranschburg; fenntartással fogadjátok a kutatási eredményeket – sok esetben ő sem tekinti ezeket lezártnak! ]
1. A kultúra áldásai
Századunk közepéig a tudomány és a közvélemény egyetértett: a pszichológiai nemek=
- a biológiai különbségek természetes, velünk született következményei,
- a társadalomnak a nemekkel szemben támasztott elvárásai (nemi sztereotípiák).
Biológiai nem szerint: Férfi – határozottabb, tevékenyebb, célratörőbb; bátorság, helytállás, versenyszellem ® Szerepe: alkotó munka, küzdelem.
Nő - szelídebb, érzékenyebb, önfeláldozóbb; gondoskodás, dependencia (másoktól való pszichológiai függés) ® Szerepe: család feltételeit megteremteni.
1949 – Margaret MEAD: Férfiak és nők
című könyv.® FELBORULT az idillikus összhang a tudomány és közvélemény között.
Bennszülött törzsek életét tanulmányozta, talált egy olyan törzset [TSCHAMBULI törzs], ahol a ffi, női szerepek, tulajdo
nságok az európai kultúrához viszonyítva fordítottak voltak. (Ffi:szelíd, szerény, otthon melege; nő: erélyes, határozott, otthonon kívüli feladatok.)Þ Következtetés: ffias, nőies magatartás nem velünk született, hanem tanult viselkedési forma; a szocializáció folyamatában sajátítja el az egyén.
A ffi ill. női képhez kapcsolódó tulajdonságok a századok során formálódnak meg a társadalomban.
Þ Biológiai nemünk a társadalomban játszott szerepeinket, személyes tulajdonságainkat sem genetikailag, sem hormonálisan nem befolyásolja.
Szerepek a kultúra igényeinek, az igényekhez kapcsolódó szociális hatásoknak a következménye.
(!!! További kutatási eredmények: több mint kétszáz primitív kultúrát vizsgáltak meg, de a Tschambuli törzshöz hasonló “fordított szereposztás” gyanúja 3 törzs esetében merült fel.
Későbbiekben: Antropológusok évek óta keresik a Tschambuli törzset - nem találják; Mead a törzs nyelvét nem beszélte – félreértette az ott élő emberek viselkedését?)
Þ Magatartásformák és szerepek mégis szinte mindenütt a világon ugyanahhoz a biológiai nemhez kapcsolódnak.
Tudósok megalkották a nemek munkamegosztásának hipotézisét (nemek biológiai különbségére alapul).
Ffi feladat.erősebb testalkat ®
fegyverhasználat, vadak elejtése. Mai “férfi-ideál” ezekkel az ősi tevékenységekkel asszociatívan kapcsolatba hozható.
60-as évek közepe + egy évtizeden át biológiai magyarázatok ismét előtérbe kerülnek: hormonológiai vizsgálatok, “ffi agy”, “női agy” közötti különbségek felfedezése.
Napjaink (90-es évek) eltérő vélemények:
1, visszatér a kizárólagos szociológiai meghatározottságot hirdető Mead-i gondolat.
® megszűnni vélik a ffi és nő közötti pszichológiai különbséget.
2, továbbra is biológiai tényezők jelentőségét hangsúlyozzák a tulajdonságok és a nemre jellemző szerepviselkedések kialakulásában. DE elismerik a kulturális sztereotípiákat, és szociális hatások fontosságát.
Példák:
1, Fejlődő lány-magzatban nagy mennyiségű férfi-hormon (androgén) termelődik. Belső nemi szervek már kialakultak, külső genitáliák még nem. Genetikai értelemben: lány, de férfi genitáliája van. ® Fiúnak minősíthetik, és egész életét ffiként élheti le (sebészi, hormonális segítség szükséges). ® Serdülőkorban mutál, szőr jelenik meg arcán, testén, Szexuális érdeklődése pszichológiai nemével harmonizál: nőkhöz vonzódik. Genetikai nem: nő, pszichológiai nem: ffi.
¯
Ha az orvosok a zavart észreveszik születéskor (ill. 1-5 esztendőig), korrektív műtéttel összhangba hozható a biológiai és pszichológiai nem.
2, A szakirodalom egyetlen esetet ismer, mikor a biológiai értelemben teljesen egészséges gyermeket a biológiai iránnyal ellentétes szociális hatásrendszerben neveltek: 70-es évek: egypetéjű ikerpár egyik tagja súlyos balesetet szenvedett, elvesztette péniszét. Orvosi, pszichológiai beavatkozással kislánnyá alakították (MOST mozgékonyabb, kicsit fiúsabb; de lánynak érzi magát. FELNŐTTÉ VÁLÁS ÉVEI MIT HOZNAK MÉG?)
Þ Biológiai alap nem merev és befolyásolhatatlan.
Nevelésünkkel a kultúra ffi és női ideáljának megfelelésére törekszünk?
Primitív kultúrák tanulmányozása sok támpontot adott a férfias és nőies viselkedési formák eredetének, jellegének megértéséhez.
A, Minél autokratikusabb a társadalom, annál szigorúbbak a szexuális korlátok; minél szigorúbbak az adott társadalom szexuális korlátai, annál nagyobb a férfi kezdeményező szerepe. (pl: feudális királyságok: nők= szexuális alárendeltség és jogfosztottság, erényöv, az első éjszaka joga)
B, Ez az összefüggés kimutatható a szexuális korlátok mértéke és a családszerveződés között is. A poligám társadalmakban a legerősebb a nők szexuális korlátozása.
Párhuzamot lehet vonni a családi viszonyok és a szociális hierarchia között is: király uralkodik alattvalóin » férj uralkodik a feleségen, kormányozza apa a fiát. (pl: Shakespeare: Rómeó és Júlia – fiatalok küzdelme a jogért) Manapság is szeretnének a szülők beleszólni, hatalmi szó ritkán vezet eredményre ® trükkökre, taktikára van ma szükségük.
C, Primitív kultúrákban férfiaknál a homoszexualitás gyakoribb jelenség, mint a nőknél. + megnyilvánulások: az előjogokkal rendelkező férfi tulajdonképpen irigyli a női szerep-viselkedést. Pl: tranzvesztita (női ruhákban jár, női feladatokat lát el, nem homoszexuális); “couvade” jelensége: kultúrákban a férfi rituálisan részt vesz a szülésben – asszony jellegzetes viselk-i formáit magára vállalv
a (szülési fájdalmak, fizikai kimerültség)D, Patrilokális kultúrákban női szerep irigylése: fiúgyermek első éveiben
asszonyok között nevelkedik, csak anyjával van kapcsolata, azonosul vele.® felnőtt ideálja: nő, világképe: nőies. 12-13 éves: beavatási szertartáson esik át: fájdalom tűrésével bizonyosságot tesz férfi voltáról = rituális újraszületés. ® büszke fölénytudattal elhatárolja magát a gyengébb nemtől, nőkkel szembeni alacsonyabbrendűségi érzés leküzdésének, elfojtásának következménye.E, Nők szerep-irigysége: tisztelet, hatalom; ffiak szerep-irigysége: főleg azokban a társadalmakban, ahol a gyermek kizárólagosan női környezetben nevelkedik. (“macho”-k is a matriarchális szerveződésű országokban)
További “női előnyök”:
- nagyobb eséllyel születnek nők, mint férfiak.
- kevesebbet szenvednek öröklött, vagy születés körüli időszakban szerzett betegségekben
- hosszabb ideig élnek
- hagyományos ffi szerephez nehezebb alkalmazkodni (stresszesebb, erőfeszítés kell), mint női szerephez
Férfi és nő valamennyi kultúrában státuszként intézményesül, magatartási előírásokat tartalmaz. Azonos nemre vonatkozó viselkedési szabályok különféle kultúrákban rendkívül hasonlóak; a szociális környezetnek jelentős hatása van.
2. A szocializáció
2.1 A “szülői mestersé
g”A szülő a nevelés folyamatában az első perctől kezdve különbséget tesz fia és lánya között.
A szülő a gyermek nemének megfelelő viselkedési formákat megerősíti.Csecsemő rózsaszínű pólyában: “Jaj, de cuki, bájos!”
Csecsemő kék pólyában: “Micsoda erős legény!”
A felnőttekben határozott kép él, hogyan viselkedik egy kisfiú ill. kislány. Ezt a képet automatikusan rávetítik a gyermekre, akinek a nemét tudni vélik.
Már a korai csecsemőkorban
különbség mutatkozik a játékszerek megválasztásánál.- Lányok: játékszerek, amelyeknek arcuk van.
- Fiúk: fémjátékok iránt érdeklődés.
2, 2 és fél év játékszerválasztás éles elkülönülése, már a környezet megerősítő szerepe jelentős: - fiúk: fegyverek, szerszámok, építőjátékok
- lányok: baba, háztartási eszköz
(Rossz néven veszik, ha fiúk lányos játékokkal játszanak; de nem botránkoznak meg annyira, ha lányok játszanak fiús játékokat.)
A szülő elsősorban azzal alakítja a gyermek viselkedését, hogy nemével összeegyeztethetetlen magatartás-elemeket LEÁLLÍTANI igyekszik, azaz: tiltja. (Kisfiú nem babázik! Katonadolog, egy férfi nem sír! » akár bennszülött fiúk beavatási szertartása)
A szülők és a társadalom is sokkal szigorúbb a férfi nemi szerep megítélésében, mint a nőiében.
(Nő ffi szerepben – elfogadja, néha iróniával; férfi női szerepben - gyanakvást ébreszt. ® pl: női futballmeccs közvetítése: nevetgélés, zajongás; hintaszékben kötögető férfi: gúny.)ß
1 - 6 évig kellemesebb dolog lánynak lenni. A kislányt dédelgetik, mosolyognak rájuk, többet beszélnek hozzájuk, hibájukkal szemben megértőbbek Fiúkat többször és hosszabb időre hagyják magukra. A fiús szülők komolyabban veszik a versenyt, a rivalizálást; többször büntetik, fenyítik gyermekeiket. Lányok több melegséget, szeretetet kapnak, aggódnak értük.
7 - 8 éves kortól a fiúk helyzete jobb lesz, mint a lányoké. Szülők lányukkal szemben dependens (függőségi, családi, szociális orientációjú) megnyilvánulások iránt engedékenyek, fiús törekvéssel szemben (agresszív, rivalizáló viselkedés) korlátozók. Fiúknál ugyanez fordítva érvényesül. Þ fiúk több hasznát veszik ennek az önállóságnak!
Sokan úgy vélik, hogy a lányok szabadság-korlátozása nem a feltételezett éretlenséggel függ össze, hanem egy ősi, univerzális gardedám-rendszer maradványa – megakadályozza, hogy a lányok idegen férfiakkal találkozzanak. A lányok önállósága iránt érzett aggodalom sokszor beépül a gyerekek személyiségébe (sok felnőtt nőből félelmet vált ki a családon kívüli környezet megismerése).
Az anya az első öt – hat évben meglehetősen bizonytalan a nemi nevelés terén, sokkal következetlenebb, mint az apa a gyerekeivel (az anya kisfiával is ugyanolyan dédelgető, mint a lányával, máskor lányától is fiús normákhoz való alkalmazkodást igényel).
Az óvodáskor végétől mindkét szülő a sajátjával megegyező nemű gyermek szerep-viselkedéséért felelős, a mások nemmel szemben pedig engedékeny (apa reggel hétre úszni viszi a fiát, aludni akaró lányát otthon hagyja; az anya viszont elvárja lányától, hogy a háztartási munkában segítsen).
A 3 – 6. év közötti életszakasz a nemi azonosulás időszaka. A fiúk első éveikben anyjukhoz kötődnek, most apjuk felé fordulnak. Az anya is elkezdi fiúként kezelni gyermekét.
A fiú csak az anyjától való eltávolodás árán képes azonosulni saját nemével.
2.2 A modell
A nemi szerepek nagyon széleskörűek; a bonyolult viselkedés elsajátításához nem elég a közvetlen tanítás, modellre is szükség van.
A pszichoanalízis a modelláló és modellált viszonyát az identifikáció (azonosulás) fogalomkörében írja le.
Az elmélet szerint 6. hónap körül kibontakozik az elsődleges identifikáció – gyermek nemétől függetlenül anyjához kötődik. A fiú 3. életéve táján rivalizálni kezd apjával, és a tőle való félelem a másodlagos identifikációt (felettes én kialakulását) eredményezi. A lányok 6 éves kor körül is megkísérelnek apjukkal azonosulni – sikertelenül. ® megmaradnak az elsődleges identifikációnál. (A női nemet a lányok kevesebbre értékelik: pénisz-irigység, megfosztottság élménye. Ma már hangsúlyozzák: irigység a szociális korlátok felismeréséből adódik.)
Az elmélethez alapul szolgálnak tapasztalati tények:
- 3.életév táján jelennek meg a fiús viselkedési elemek a gyermek repertoárjában
- 6. életév: lányok felfedezik a fiús életforma előnyeit
Vizsgálatok kimutatták, hogy a gyermek nem modellálja olyan egyértelműen a szülőt.
1, Babajátékos kísérlet: kislányok gondozói viselkedést mutattak a babával, a fiúk csak akkor, ha otthon csecsemőkorú testvérük volt, és ezt látták anyjuktól.
2, 4-5 éves kislány apja elé szalad, nyakába ugrik, üdvözli, holott anyjától, aki vacsorát készít épp, nem ezt látja.
ß
A gyermek nem egy meghatározott modelltől tanulja el a nemre jellemző viselkedésformákat; a viselkedést egy általánosított nemi szerephez igazítja.
Nemi azonosság – nemre jellemző viselkedési formák kialakulása; az elsajátítás fejlődéslélektani sorrendje:
2, 2 és fél éves korukban meg tudják különböztetni a gyerekek külső jegyek alapján a nemeket. Önmaguk (biológiai) besorolása egy nemhez csak 3 éves kor körül történik meg. (De a nem megnevezésének képessége még nem jelenti a nemi azonosság tudatát. Anatómiai ismereteknek nincs jelentős szerepük a nemi különbségtételben. ® Meztelen és felöltözött papírfigurák azonosítása: mezteleneket gyakran összetévesztik, felöltözöttet nem.)
A nemi azonosság tudata 5 – 6 év körül alakul ki. (“Fiú vagyok!” kijelentéssel véglegesen besorolta önmagát egy kategóriába.)
Nemi azonosság ¹ nemi szerep! A gyermek csak fizikai jegyek alapján kategorizálta önmagát. Nemi azonosság kialakulása = már felismert és elfogadott nemének megfelelő modelleket választ környezetében. (A gyermekek nagyobb valószínűséggel és hosszabb ideig nézik a nemüknek megfelelő modellt a képernyőről is.) Modell: először kortársak, később felnőttek! Az ún. “extrafamiliáris” (családon kívüli) modellnek is fontos szerepe van a nemi magatartásformák létrejöttében.
5 –7 éves gyerekek ugyanúgy különböztetik meg az apa és anya szerepét, akár van apjuk, akár nincs. Azok a gyerekek, akinek dolgozik az édesanyjuk, ugyanúgy a házi teendőkben határozzák meg az anyaszerepet!
PERRY és BUSSEY kutatók: gyerekek “férfias” férfiakat és “nőies” nőket keresnek modelljüknek; megítélik a modell viselkedésének alkalmasságát; figyelik, hogy a személy attitűdjei mennyire illeszkednek más, azonos nemű emberek viselkedéséhez.
Összefoglalás: “Az élet első 5 – 6 évében a nemi szerepviselkedések tanítása a “szülői mesterséghez” tartozik. Később, amikor a gyermek felismeri nemének állandóságát, és kialakul benne a nemi azonosság tudatos élménye, a társadalom megismert, tapasztalt sztereotípiái sajátos hálóvá szerveződnek a fejében. E háló segítségével folyamatosan szűri a külvilágból érkező információkat: megfelel-e felismert nemi azonosságának a látott viselkedés, vagy nem. Ha nem, nem foglalkozik az információval többet. Ha igen, ismerkedni kezd vele, utánozni próbálja, újabb adatokat gyűjt róla, viselkedésrepertoárjának részévé avatja…
Ha az ember – akár férfi, akár nő – erős és stabil identitással, nemi azonosság-tudattal rendelkezik, könnyebben megengedheti magának, hogy áteressze szűrőjén a másik nem olyan sztereotípiáit, amelyek egyébként közel állnak jelleméhez, érdeklődéséhez. (A nő vagy férfi, aki biztos önmagában, nem fél attól, hogy magatartásában felismerhető néhány férfias/nőies vonás. Þ Az emberek nemi identitását nem gyengíteni, hanem éppen erősíteni kell ahhoz, hogy a két világ ne kerüljön mérhetetlen távolságba egymástól. Ez olyan társadalomban lehetséges csak, amely értékrendjében a férfi és női nemi szerepek, speciális tulajdonságok ugyanazt az előkelő helyet foglalják el.