(Néhány kérdés. Mit eszik a tehén, a macska? Miből építik a házat? Miért kell jónak lenni?)

A vizsgálat eredménye. az 5-6 éves gyerekeknek már reális, a valóságnak nagyjából megfelelő ismetetei vannak a világról, ismeretanyagukat mozgósítani is tudják. A realitás és differenciáltság mögött hiányok is vannak.

• gyermekközpontúság (A tehenet azért tartják, hogy vigyázzon a kisborjúra)
• gyermekmitológia (Télapó, Jézuska, gólyamese)

• gyermeki etimológia, önkényes jelentésadás (élesztő-olyan szer, mellyel a halottakat életre lehet kelteni)
• az egyéni élménynek fokozott hangsúlya van, így az egyszeri könnyen válhat általánossá

Az örömszínezet különíti el leginkább más tevékenységtől.

• A már megjelent, de még be nem gyakorolt funkciók feszültségének öncélú elvezetése.
• Az “én csinálom”, “én idézem elő” öröme (pl.: villany kapcsolgatás, iskoláskorban a teljesítmény). Hatékonyság megvalósulása.
• Ritmusosság. A cselekvés ritmusos megismétlésének háttere: biztosabbá válik a tárgy léte, melyet mozgat, a helyzet, melyben ez végbemegy, a saját léte-azé, aki ennek a csinálója.

• Érzelmi színképét a “másnak lenni” öröme gazdagítja.
• Az utánzás mindig a képzelet mozgósítása. Kettős tudatállapot jellemző, a realitás és a fikció kettőssége. Az illúzió is örömforrás, mert csökkenti a játékot kísérő feszültséget.

Feszültséglevezető és így örömforrás a játék tartalma is.

-Papás-mamás, családtagok, felnőttvilág utánzása: beleéli magát a felnőtt mindennapjaiba, lejátssza, a játékban naggyá, felnőtté válik → a játék lehetőség a gyermek helyzetéből adódó nehézségek kompenzációjára.

A játék témáját a gyermek a környezetből tanulja el. Az elsajátított anyagot képzeletében feldolgozza, színezi, mesemozzanatokat sző bele.

• 4-5 éves kor: A téma a tárgyhoz tapad, a szerepeket a tárgyak sugallják (akinél franciakulcs van, az a szerelő). A szerepet a tárgy hitelesíti.
• Nagyóvodás: a szerep iránti érdeklődés határozza meg a tematikus játékot.

1. Együttlét: a legalacsonyabb szintű csoportosulás.

A gyerekek játékérvényű értelmet tulajdonítanak annak, hogy egy helyen vannak. Az együttességről stabil élményük van, a játék tartalma viszont véletlenszerű.

2. Együttmozgás: fejlettebb csoportosulási forma.

A kölcsönös utánzásból együttmozgás lesz, ez tartja össze a csoportot.

3. Tárgy körüli összeverődés.

A tárgy centrumot teremt, így új csoportosulási szerkezet jön létre.

Ezeken a fokokon a gyerekek passzívak. A cselekvés társas jellegű, de nem irányul a kapcsolat felvételére vagy fenntartására.

4. Összedolgozás: az aktív társas viselkedés első formája. (Főként építőjáték.) Kialakulnak a kis szerepek.
5. Tagolódás: a szerepszerűség jellemzi; az óvodában elérhető legfejlettebb csoportképződés.

Együtt játszó gyerekek különféle csoportosulási szinteken játszanak (pl.: 7 tagú csoportban 3 összedolgozva, 2 a tárgy körüli összeverődés fokán, 2 az együttmozgás szintjén).

Résztvevői különféle jelentést tulajdoníthatnak ugyanannak a tevékenységnek. (Pl.: egy széképítményen játszók közül az egyik tűzoltókocsinak tekinti, a másik szerint házat építenek.)

Különösen ott gyakoriak a több szólamú játékok, ahol különböző korú gyerekek vannak együtt (pl.: játszótér). Egyik gyermek a másiktól átvesz viselkedésmódokat, tudást, ismeretet. A kölcsönös utánzás és modellkövetés rokona az azonosításnak. De nem indulat-elhárítás, tehát nem csökkenti a szorongást, jóllehet mint tevékenység indulatelvezető.

Az újszülött a nap 90%-ában alszik. Kötetlen ébrenléte megfigyelés szerint az első napokban kb. 14 perc, az első hónap végén is csak napi 24 perc.

• Kezdetben kiterjedt az övezet, melynek ingerlése (érintése) kiváltja a szopást, mint reflexcselekvést (ajak, orr, homlok.
• Szűkül az ingerövezet (először a homlok, majd áll, végül arc ingerlése nem váltja ki a reflexet), az ajakra korlátozódik.
• Ez a körülményekhez való alkalmazkodás kezdete.
• A feltétlen reflex fokozatosan feltételekhez, körülményekhez kapcsolódik hozzá.
• A 17.-18. naptól már az etetés testhelyzete, egy ingeregyüttes (testtartás, izomérzékelés, érintés) kiváltja a szopó mozgást.
• A látás jelentősége fokozatosan kiemelkedik Kolcova kísérlete: 7 hetes gyereket anyja szopási testhelyzetbe hozott, úgy, hogy a gyermek sem anyját, sem a mellet nem látta → szopó mozgás beindult. Ugyanakkor a gyermek, a mellet látta, de nem a szokásos testtartásban vették karba → nem indult meg a szopási reakció.

Kolcova megfigyelt egy mesterségesen táplált egyhónapos ikerpárt is. Egyiküknek a testén furunkulusok voltak, ezért nem lehetett karba venni etetéskor. A karba vett gyermeknél 2 hó 25 napig, a másiknál 1 hónappal tovább tartott, míg a szopó mozgás hozzákapcsolódott a cumisüveg látványához. → A szopási reakció először a tapintási-mozgási-látási ingeregyütteshez kötődik, ebből válik ki a látás. Ha az egység megbomlik, meglassul a fejlődés.

• 3. hónap kezdetén a csecsemő a föléje hajoló anyára, idegenre egyformán rámosolyog.

• 3. vizsgálat: anya szokásos módon játszik a gyermekkel, majd váratlanul kimegy a gyermek látóteréből. A 3 hónapos gyermek differenciáltan reagál: játékra mosolyog, gagyogás, anya eltávolodására sírás, panaszhangok. Játéktárgy elvesztése csak a 6. hónaptól adnak negatív reakciót. → A személy eltűnése tehát hamarabb vált ki érzelmi reakciót.

Az anyához való kapcsolat igénye biztonsági szükséglet, hiánya a bizonytalanság feszültsége. Anyával való kapcsolat feltétele és első mintája a felcserélhetetlennek megélt kapcsolatoknak.

Öröklött viselkedési mintái vannak, ezért anya-gyermek kapcsolat ösztönhelyzetnek tekinthető. Anya-ivadékgondozás ösztöne.

Megkapaszkodás legfontosabb szerve a kéz; cselekvésben való megjelenése a tenyérreflex vagy fogó reflex. Születéstől 4-5 hónapig váltható ki. Watson szerint ez a reflexműködés addig tart, még a látás és a kézmozgás összerendezése el nem éri azt a szintet, melyen a gyermek valóban fogni tud.

Tenyérreflex szerepe (Hermann I.) : a fejlődés egy alacsonyabb fokán, az emberré válás útján az ember ősének gyereke ugyanúgy az anyába kapaszkodva töltötte élete első hónapjait, mint a majmok. Ezt alátámasztja a Moro-féle át átkarolási reflex is. A csecsemő jellegzetes tartása olyan, mint az anyja szőrzetébe kapaszkodó majomcsecsemő; a Moro-reflex megfelel az anyját átkaroló majomgyerek mozdulatainak.

Amikor az ember őse még részben fán élt, az anya csak úgy tudta csecsemőjét hordozni, ha az kapaszkodott belé. A tenyérreflex tehát éppúgy a létfenntartást szolgálta, mint a táplálkozási reflexek.

• Mindegyik ketrecben állandóan ott volt fémanya és szőranya is. Egyik csoportban szőranyára, másokban fémanyára szerelt “emlő”.

Következtetés: a gyermek-anya kapcsolat lényeges vonása a testközelség. Ez igazolja Hermann megkapaszkodás elméletét, egyben sugallja, hogy az anyához való viszony a biztonság igényét is magában foglalja. Ezt alátámasztja: szőranyán nevelkedők viselkedése, amikor ketrecükbe játékmackót tesznek (a maci lépeget, dobol néhányat):

• első két hónapban rémült menekülés a szőranyához.
• 3. hó végén nekibátorodnak, a szőranyát el-elhagyva közelednek a játékhoz.

• Viselkedés a játékszobában:
• szőranyán nevelkedettek: eleinte óvatos, erősen kapaszkodik, majd hirtelen elengedi, barátkozik a játékszerrel. Szőranya támasz, van manipulációs tevékenység a jelenlétében. Amikor szőranya nincs jelen, nem alakul ki manipulációs tevékenység (kismajom ijedt, vinnyog, rázza magát).
• fémanya nem megnyugtató, a kicsik rémülten rohangálnak, akkor is, ha jelen van; játék nem alakul ki.

• testi kapcsolatot fenntartja az anyával, valódi anyjával és szőranyán nevelkedő majom is.
• félelmi reakcióikban különbség: valódi anyával nevelt → saját anyjánál keres menedéket, a szőranyán nevelt → bármilyen műanyához menekül → műanyához fűződő kapcsolat mással is helyettesíthető.
• természetes körülmények között 2 éves koráig nem válik le tejesen anyjáról. – Szőranyán nevelt: 2 év végén még mindig anyán lóg.

• szőranyán neveltek kevésbé tudnak játszani egykorú társaikkal.

• felnőttkorban általánosan kerülték a szexuális életet.

1. csoport lelencházi csecsemők
2. börtönbüntetést töltő lányanya gyermekei
3. nagyvárosi, családban élő gyermek
4. halászfalu gyermekei

Hospitalizmus: anya nélkül felnőtt gyerekek fejlődésükben elakadnak, súlyosan visszaesnek,

• 1. hónapjában nyűgösek, nyafogósak
• 2. hónapjában fogyni kezdtek, keveset sírtak, fejlődésük megrekedt
• 3. hónap. elutasították a kontaktust; súlyveszteség, álmatlanság, kifejezéstelen arc, szegényes mimika

• elmaradás a beszédfejlődésben
• alacsonyabb intelligencia-színvonal

A kiegyensúlyozott anya-gyermek viszony a harmonikus fejlődés feltétele. Nem feltétlenül a vér szerinti kapcsolat a lényeges, hanem az anya szerepét betöltő személy állandósága, azonossága. A kiegyensúlyozott anya-gyermek viszony érzelmi-kötődési biztonságot ad.

• első évüket fabölcsőben, lekötve töltötték (lábai, karjai összekötve)
• szoptatáskor anya a bölcső mellé térdelt, nem vette ki
• nincs játékszerük
• kevés tárgyi inger, akadályoztatás a mozgásban és manipulációban

A vizsgálat alapján e csecsemők mozgásfejlődésükben elmaradtak, a szociális kapcsolatkészség területén viszont meghaladták életkori szintjüket. → Ha az anya állandóan jelen van a gyermek életterében, akkor a súlyos akadályoztatás ellenére is hatóképesek maradnak a cselekvés érzelmi indítékai.