Parke, Ross D. ( 1976 ):A büntetés szerepe a szocializációs folyamatban. In Pataki F. (szerk.) Pedagógiai szociálpszichológia. Gondolat, Bp. ( 177 – 211. )

Egy nagyszabású vizsgálat eredménye: a szülők 98%-a alkalmazott testi fenyítést gyermeke nevelése során. ( Sears et al. 1957 ) Pedig ebben a korban - az USA-ban - már ennél jóval engedékenyebbek voltak az akkortájt elterjedt nevelési javaslatok a hozzáértők részéről, akik szerint a büntetés az emberi viselkedés szabályozásának rendkívül eredménytelen módja. Etikai és gyakorlati okból igen kevés vizsgálatot végeztek, hogy eloszlassák ezt a “legendát”. Az újabb elméleti fejtegetések már a “korszellem” elmozdulásáról tanúskodnak pl. Solomon 1964. Az újraértelmezés szerint a büntetés rendkívül eredményes eszköze lehet a viselkedés szabályozásának.

A szocializáció a megfelelő és a nem megfelelő viselkedésmódokra vonatkozó különbségtétel megtanítását is jelenti. Ennek során kialakítják a nemkívánatos viselkedés gátlását, a kívánatos viselkedést megerősítik. A büntetés haszna a gátló hatásában rejlik. A vizsgálatok legfőbb gyakorlati értéke: meghatározza, milyen feltételek között következik be a gátlás a legnagyobb valószínűséggel. Az eredmények utalnak a büntetés - különösen a testi fenyítés - különböző hatásaira. A hatások különböző paraméterektől függenek: időzítés, a büntetés intenzitása, a büntetés aktív ( szülő ) és passzív ( gyerek ) alanya közötti kapcsolat jellege, az alkalmazott büntetés következetessége.

1. A büntetés időzítése

 

A családokban gyakori, hogy a deviáns viselkedés büntetését későbbre halasztják. Ez vajon megfelelő eljárás-e?

Mowrer ( 1960 ) az időzítés hatásainak előrejelzésére kidolgozott egy elméleti keretet. Szerinte egy válaszláncolat minden egyes alkotóeleme képes arra, hogy a válasz által létrehozott kinesztetikus és proprioceptív ingerminták alakjában érzékszervi visszacsatolást hozzon létre, ezért a válaszláncolat bármelyik pontjánál mód nyílik a büntetésre. A büntetés eredménye: közvetlen kapcsolat létesül a félelem által motivált elkerülési válasz valamint azon jelzések között, melyek a büntetés időzítésekor kialakult válasz hozott létre. Ha a tettet rögtön büntetés követi, a félelem elsősorban azokhoz a jelzésekhez társul melyeket a láncolatot elindító eszközi jellegű cselekvések hoztak létre. A láncolat ismétlődése szorongást kelt, s elkerülő cselekvést vált ki.

A helytelen viselkedés végbemente utáni büntetés a célreakciókkal, vagy a közvetlenül azokat követő válaszokkal kapcsolatos jelzésekhez kapcsolódva vezetnek maximális szorongáshoz, de minimális szorongást okoz az eszközi jellegű cselekvésekhez társult jelzéseket illetően. Mowrer túlhangsúlyozza a kinesztetikus-propriceptív visszacsatolás szerepét, a félelem érzését, s alábecsüli az észlelési-kognitív tényezők szerepét. ( Bandura et al.1963., Walters et Parke 1967. ) A deviáns cselekvés lezajlását kísérő, látás és hallás útján felfogható jelzések u.olyan szorosan társulhatnak a büntetés által kiváltott élményhez, mint a kine.-proprio.. A látási, hallási ingermintákat könnyebb megkülönböztetni egymástól, s valószínűleg nagyobb szerepet játszanak a viselkedésszabályozásban, mint addig gondolták.

Kísérlet: Walters et al., 1965. A büntetés időzítésének hatása a gyermekekre.

Ksz.: 5-6 éves fiúk, 9 tanulási próbában egy vonzó és egy taszító játékszert mutattak párosával. Ha a vonzó játékszerhez nyúlt, akkor a KV. rászólt: “ Ne bántsd, az a másik kisfiúé! “

Korai büntetési feltétel: a kv. már azt megelőzően szabott ki büntetést, hogy a gyermek hozzányúlt volna a vonzó játékhoz; késői büntetési feltétel: a gyermeket csak akkor büntették meg, ha 2-3 mp-ig már fogta a vonzó, de tilalmas játékszert. Ezután leültették őket egy detektívtükörrel ellátott szobában egy “kirakat” elé, ahol 3 sorban a már látott játékok voltak, valamint egy német-angol szótár. Azt mondták nekik, hogy nem szabad a játékokhoz nyúlniuk. 15 percre egyedül hagyták őket, a tükör mögül minden rezzenésüket lejegyezték. Eredmények: a korán büntetett ksz. kevésbé gyorsan, kevésbé gyakran és rövidebb ideig tartó deviáns cselekményekbe bonyolódtak, mint akiket később büntettek meg. Általános összefüggés: minél hosszabb idő telik el egy cselekvés elkezdése és a büntetés között, annál kevésbé eredményes a válaszgátlást létrehozó büntetés.

A valóságos életben azonban kevés lehetőség van arra, hogy a gyermeket már a deviáns cselekmény előkészítése során meg lehetne büntetni.

2. A büntetés intenzitása

Church, 1963. Nagyszámú állatkísérletek eredményei: alacsony intenzitású büntetési szinten a büntetés lehet diszkriminatív, egy válasz intenzívebb kivitelezésére serkentő, sőt másodlagos megerősítő is.

Parke és Walters kísérlete 1967. : három vizsgálat

Első: 2 feltétel az időzítés tekintetében ( korai, későbbi büntetés)

2 feltétel a büntetés aktív és passzív alanyai közötti előzetes interakció tekintetében

2 feltétel az intenzitás tekintetében ( erős hanginger, gyenge hanginger ) Mondták, ill. a gyerekekre kiabáltak.

Eredmény: azok a ksz-ek, akik erős intenzitású büntetést kaptak, kevésbé gyorsan, kevésbé gyakran és rövidebb ideig tanúsítottak deviáns viselkedést, mint akik enyhe büntetésben részesültek.

Második: 2 feltétel az intenzitás terén ( erős, gyenge )

2 feltétel az időzítés terén ( korán, későn )

Eredmény ugyanaz, mint az első.

Harmadik: olyan bonyolult, hogy a könyv se írja le, s az eredményről sem szól.

A különböző vizsgálatokból megállapítható: általában az erős intenzitású fizikai büntetés legtöbbször hatásosabb eszköz a várhatóan büntetéssel járó viselkedés gátlására, mint a kevésbé intenzív büntetés. ( Ezzel nem igazán értek egyet, nem hiszem, hogy csak a fizikai büntetésről, magáról szól a történet. Bocs. ) De! Erős intenzitású büntetés mellett nem találtak különbséget a korai és a késői büntetés között. ( Renner, 1964., Parke, 1969. )

3. A büntetés aktív és passzív alanya közötti kapcsolat

Kísérletek - Aronfreed, 1968., Bandura és Walters 1963….. - feltételezése szerint a megfelelő szocializáció érdekében a gyermeknek pozitív kapcsolatban kell lennie azzal, aki sikeresen óhajtja nevelni. Sears et al. 1953. és Whiting 1954. Abból indultak ki, hogy egy gondoskodó nevelő szankciói hatékonyabbak, mint egy semleges személyé. Ez a hipotézis abból származik, hogy a szülők megtanulják a nevelés során, azt, hogy hogyan tudnak a gyermekeikben pozitív, ill. negatív érzelmi reakciókat felkelteni. Egy pozitív érzelem megvonása, ill. a megvonás lehetősége is feltételezhetően érzelmileg riasztó a gyermek számára. Így az ilyen irányú fenyegetettség fontos szerepet játszhat a viselkedés szabályozásának kialakítására hivatott eszközök sorában.

Bandura és Walters (1963. ) szerint : különböző mértékben, de minden fegyelmező cselekvésnek két műveletből kell állnia: az egyik művelet a negatív megerősítő alkalmazása, a másik a pozitív megerősítés, ill. a pozitív megerősítés megvonásának felhasználása. Érzelem nélküli szülő-gyerek kapcsolatban nem alakul ki erős pozitív érzelem a szocializáló alannyal szemben, s így hozzászokhat azokhoz az erős, kellemetlen ingerekhez, amelyek a szülők jelenlétében érik. Ilyenkor az érzelemre alapozott kapcsolat megszakításának a fenyegetettsége kevéssé lesz jelentős a deviáns viselkedésű gyermek számára. Tehát a gondoskodó büntető személy nagyobb fokú szorongást képes felébreszteni a gyermekben, s ezért hatékonyabban tud válaszgátlást kialakítani.

Vizsgálat: Sears et al. 1957. Azok az anyák, akik melegséggel és érzelemgazdagsággal voltak jellemezhetők és viszonylag gyakran büntettek veréssel, úgy vélekedtek, hogy a verés hatásos fegyelmező eszköz. A hideg és ellenséges anyák, akik u.olyan gyakran alkalmazták a verést, gyakrabban mondták azt, hogy a verés eredménytelen eszköz.

A megerősítő történések bekövetkezési sorrendjének a fontosságát hangsúlyozza Helson 1964., Rotter 1954. Szerintük valamely inger megerősítő értéke attól függ, milyen történések előzik meg, azaz milyen összefüggésben fordul elő. Pl. A jutalmat ( a felnőttek helyeslése ) követő jutalomhiány ( a felnőttek hallgatása ) a negatív megerősítőhöz hasonló módon működik, míg a büntetést követő jutalomhiány pozitív megerősítőként hat.

A pozitív gondoskodás egy aspektusa: ha a pozitív érzelmet megvonjuk, az a személy, aki előzőleg élvezte a gondoskodást, sok esetben úgy viselkedik, hogy várhatóan helyreálljon az érzelmi kapcsolat.

Kísérlet: Parke, 1967.

6-8 éves fiúk és lányok, először női és ffi kv-vel 10 percig barátságos, gondoskodó együttműködésben vettek részt, ők a “ gondoskodó” csoport.

A “gondoskodásmegvonó” csoportban a kv-k ugyanazok, de 10 percig gondoskodó, majd 5 percig gondoskodásmegvonó helyzetben vettek részt.

Deviáns viselkedést ( tiltott játékok megfogása, játszás velük ) a detektívtükrön keresztül figyelték. Eredmények: a gondoskodásmegvonásos csoport tagjai sokkal ritkábban tanúsítottak deviáns viselkedést.

4. A kognitív változók

 

Bár kétségtelen, hogy a válasz gátlásának megtanulása jórészt a szorongás felkeltésétől és a szorongás csökkentésétől függ, valószínű azonban, hogy az emberek esetében a gátlások jó része inkább kognitív, mint érzelmi tényezők következtében alakul ki. A válaszgátlásra vonatkozó elméleteknek számot kell vetnie a kognitív és az érzelmi tényezőkkel. ( Parke és Walters 1967. )

Sears et al. 1957. Azt tapasztalták, hogy azok az anyák, akik a testi fenyítést alapos indoklással társították, gyakrabban állították, hogy eredményes, mint azok, akik a verést önmagában alkalmazták. A kilátásba helyezett büntetés indoklása nemcsak tájékoztatás, hanem társadalmilag elfogadható egyes viselkedési formák közötti összeillés hiányára mutat rá.

Kísérlet: Parke 1969.

2*2*2*2 tényezős kísérlet

2 időzítési feltétel: korai-késői

2intenzitási feltétel: gyenge-erős

2 gondoskodási feltétel: magas fokú-alacsony fokú

2 kognitív feltétel: alacsony szintű ( alig magyaráz: pl. Nem szabad megfogni!)- magas szintű ( alaposan megmagyarázták miért nem szabad megfogni a játékot )

A megfelelő előkészítés után egyedül hagyták a gyerekeket a tilalmas játékokkal

Eredmények:

A magyarázat - magas kognitív szint - növelte a büntetés jelentőségét a válaszgátlás kialakításában. Ebben a csoportban ritkábban tanúsítottak deviáns viselkedést, mint az alacsony szintűben. Az alacsony szintűben viszont a korai büntetés eredményesebb volt. A büntetés időzítése azonban kevésbé fontos szerepet játszik a két csoportnál a válaszgátlás kialakításában, ha erős intenzitású büntetést alkalmaztak. De! A valós életben, amikor elhalasztják a büntetést, a büntetés intenzitásának puszta növelése nem képes mérsékelni az elkésett büntetés káros hatásait. A magas szintű kognitív struktúra eredményesebb eszköz lehet a késedelmesen kiszabott büntetés következményeinek leküzdésében. Alacsony kognitív szint mellett az erős intenzitású büntetés nagy mérvű gátlást idézett elő.

Mennyire tartós a kialakított gátlás? Alacsony kognitív struktúra mellett növekedett - az idő függvényében - a deviáns tevékenységek mértéke, a magas szintűnél stagnált. Tehát a gátlás időbeli tartósságát a büntetés indoklása, ill. a kognitív struktúrák kialakítására irányuló eljárás erősen befolyásolja. A gyermek múltbéli tanulása is jelzés értékűvé válhat számára: a tilalom eredményes lehet a válaszgátlásban, mert a gyereknek már van tapasztalata arról, hogy a szabályokkal szemben tanúsított engedetlensége szorongással járt, s gyakran büntetéssel végződött. Kisgyermekeknél inkább kialakítható válaszgátlás testi fenyítéssel (sicc! ), serdülőknél eredményesebben alkalmazhatók azok a büntetési módszerek, melyek csökkentik a szorongás szerepét.

5. A büntetés következetessége.

 

A következetesség formái:

1, a szülők között milyen összhang alakult ki az általuk alkalmazott büntetésék fajtái, vagy szigorúsága tekintetében, valamint mennyire értenek egyet abban, hogy mit kell büntetni.

2, az aktív fél - a büntető - mennyire egyformán bírálja el az egyes vétségeket, valahányszor azok előfordulnak.

3, a szülő, vagy más aktív szocializáló személy milyen mértékben váltja be a büntetést kilátásba helyező fenyegetéseit.

Glueck és Glueck 1950. azt tapasztalta, hogy fiatalkorú bűnözők szülei “ szeszélyesebbek” voltak a fegyelmezési módszerek tekintetében, mint a nem bűnöző fiatalok szülei. A szeszélyesség jól korrelált a magas fokú kriminalitással.

Fisher 1955. Kutyakölykökkel kísérletezett.

1, csoport: dédelgetéssel jutalmazták, ha a kv-höz közelítettek.

2, csoport: őket is dédelgették néha, de alkalmanként gorombán bántak velük, néha meg is verték őket, ha a kv-höz közelítettek. Eredmények: azok a kölykök, melyek dédelgetést ( jutalmat ) és büntetést is kaptak sokkal nagyobb ragaszkodást mutattak a kv iránt, mint a csak dédelgetett ( jutalmazott ) csoport tagjai.

Ezt a jelenséget írta le, terjesztette ki elméletében Martin 1963. Hipotézisük szerint a jutalom elmaradása frusztrációt okoz. Az azonos célhoz kapcsolódó jutalom és büntetés nagyobb mérvű ellenállást hoz létre a kioltódással szemben. Tehát egy válasz megerősítése, ha büntetik is időnként e válasz bekövetkezését, azt eredményezi, hogy a közelítő válaszhoz klasszikus módon kondicionálódik a büntetett válasz, és ezáltal nagyobb mérvű ellenállás jön létre a kioltódással szemben. Ezt állat- és felnőtt kísérletek is alátámasztják.

Banks 1966. kiterjesztette Amsel elméletét. Banks szerint az időközönként alkalmazott jutalmazás és büntetés rendje olyan választ eredményez, amely a rendszeresen, vagy következetesen alkalmazott büntetéssel szemben rendkívül ellenálló.

Deur és Parke 1968. Kísérletében azt találták ( agressziókutatás felnőtteknél ), hogy mind az 50%-os jutalomhiány, mind az 50%-os büntetés nagyobb ellenállást alakított ki a kioltással szemben, mint a folytonos jutalmazás.

 

6. Következtetések

Az eddig vázoltak a tanulmány szerint tökéletlen és részleges válaszokat adnak a büntetésnek a szocializációban játszott szerepére. Azaz arra, hogy milyen változók befolyásolják a gyermek viselkedését szabályozó büntetés eredményességét. Továbbiakban kérdéseket vet föl a témával kapcsolatban.

Érdemes vizsgálódni a téma ökológiai érvényessége területén?

Bizonyos típusú büntetések eredményesebbek-e, mint mások? S mi ezek elriasztó sajátossága? ( mármint a devianciától elriasztó! )

Melyek azok az ingerfeltételek, melyek okvetlenül büntetéshez vezetnek?

Milyen szerepet játszik maga a gyermek abban, hogy milyen módszerekkel büntetik?…….

Több kérdést nem írok, mert az is lehet, hogy már mindet megválaszolták az elmúlt 30-40 évben! Remélem érthető volt a kivonat. Ha az összes kísérlet érdekel amiről írtak, akkor feltétlen olvasd el a tanulmányt eredetiben. A kísérletek érdekesek, de kivonatosan leírni nagyon nehéz. Sok tanulásra fordítható időt és megfelelő koncentrációt kívánok a tanuláshoz!

A vizsgára meg a szokásosat: egy nagy kalappal!

Herczeg Andrea