A legelső és legfontosabb tárgykapcsolat az anya – gyermek közti kapcsolat, mely az önfenntartást, valamint a személyiség lelki és testi megalapozását szolgálja.

Az újszülött pszichológiai szempontból differenciálatlan. A különböző funkciók az érés és fejlődés során különülnek el.

Fejlődés: a funkciók megjelenése az organizmus és a környezet kölcsönhatásának eredményeként.

Spitz az élet első évét kutatta, ahol nincs szimbolikus értelmezés, nincsenek elhárító mechanizmusok.

A veleszületett tényezők: © öröklés

A kapcsolat aszimmetrikus, mert anya és gyermek pszichés struktúrája különbözik, a szociális környezet minden hatása az anyán keresztül érvényesül.

1. Objekt nélküli fok

A primer nárcizmus időszakával esik egybe, tudatos és tudattalan, Én és Es nem különül el. A tárgyakat nem tudja megkülönböztetni sem egymástól, sem magától. Észlelését magas ingerküszöb védi (ha külvilági inger tör be ® heves kínreakció).

Spitz elveti a születési trauma elméletét. Az első napokban egyetlen emocionális megnyilvánulás a negatív izgalom (ellentéte a nyugalom). Az újszülöttnek meg kell tanulnia az ingerek jelentését ® koherens világkép.

© Az ingerek jelentéssé alakításának feltételei

· magas ingerküszöb

· az ingerek beáramlása és jelentésnyerése csak fokozatosan mehet végbe

· önmagába zárt világ, ahol az anya az ingerektől védi gyermekét

· az anya a szükséglet-kielégítéssel segít az ingerek feldolgozásában

· anya-gyermek kölcsönkapcsolata = dialógus (akció – reakció - viszontakció)

Vannak már meglévő bonyolult, veleszületett magatartásmódok (pl.: orientációs mozgások). Ezeket a belső érzékszervi-érzékelési rendszer útján ható ingerek váltják ki = coenesthesiás organizáció. Központja az autonóm idegrendszer, affektusokban nyilvánul meg. A későbbi fejlődés eredménye a diakritikus organizáció, mely peripheriás érzékszervekből indul, körülírt és intenzív érzékelés, közponjai az agykéregben vannak, kognitív folyamatokban nyilvánul meg.

A coenesthesiás organizáció a fejlődés során háttérbe szorul, de tudattalan hatásai megmaradnak, fontos a személyiség ökonómiájában. Az egész élet folyamán tovább funkcionál, és bizonyos helyzetekben előtérbe kerül (Pl.: vészhelyzet – affektusok eluralkodása, pszichotikus reakciók, stb.). Belőle fejlődik a diakritikus organizáció.

A nyolcadik napon a csecsemő reakciói kezdenek specifikussá válni, külső jelzésekre reagál (Pl.: a felemelt csecsemő vízszintes helyzetben a mell felé fordul). Az első hónap végéig csak akkor “ismeri” fel a mellet, ha a szájában van, és éhes ® “nirvána – elv uralkodik, a kínzó feszültség azonnali levezetése a cél. Az embert megkülönbözteti a tárgyaktól. Kb. egy hónapos korban: koncentrált figyelem az emberi arcra.

© Az észrevevés kialakulása

Az érzékelési benyomás = észrevevés felismerésében fontos szerepe van a szükséglet-kielégítésnek.

Kutatása bonyolult:

· a kutató (Spitz) beleéli magát a csecsemő szubjektív helyzetébe

· felvetéseit összeveti a megfigyelhető tényekkel és adatokkal

· észleléseit összeveti a felnőttek regresszív észleléseivel

A csecsemő az érzékelés szemhez kötöttségét nem ismeri fel:

· az észrevevés diffúzan kezdődik

· a modalitások tanulás révén különülnek el ® tanulás ® észrevevés

A kezdeti érzékszervi észlelés összefolyik a coenesthesiás észrevevéssel, mely szintén diffúz és nem lokalizált. A kettő találkozási pontja a száj és a szájüreg ® ingerlés ® keresés.

Áttérés a közvetlen észrevevésről (tapintás) a távolsági észrevevésre (látás).

Amikor szopik, tapintja az emlőt + látja az anya arcát. Amikor nem tapint, akkor is látja az anya arcát, tehát az optikus észrevevésre fog hagyatkozni, mert az megbízhatóbb. Ide vezethetők vissza a konstancia jelenségek. Az érzékelési módok kifejlődése a biogenetikus alaptörvényt követik.

Goldfarb megfigyelte, hogy a schizophreniás gyerekeknél a távolsági észrevevésre való áttérés károsodott (elhúzódó akusztikus ingerek traumaként hatnak rájuk).

Az észrevevés kialakulásában a szükségleti feszültségkor fellépő örömnek, kínnak is nagy szerepe van (közvetlen érzékelés – átmenet a távolsági érzékeléshez, közben frusztráció, mert a szükséglet és a kielégítés közé idő ékelődik).

A érzések élményegységekké olvadnak össze ® emléknyom.

A korai affektusok = affekt-előfutárok – az érzékelés szoros összefüggésben fejlődik velük.

2. Objekt előfutárok foka

A második hónaptól az emberi arc preferanciája, a harmadik hónaptól fajra jellemző reakció: a fölé hajoló emberi arcra rámosolyog, hasonló reakciót semmi más nem vált ki Û v.s.: kísérletileg igazolt, hogy a mosolyt kiváltó inger nem valódi objekt, hanem szignál. Az inger centruma a két szem, az ingert jelentő személy felcserélhető, a reakció profilba fordult arccal megszűnik, papírmasé figurával is kiváltható.

A kiváltó inger az objekt előfoka.

A gyermek figyeli anyját, és az anyai arcból egy gestaltot = jelentésteli elemet tud elkülöníteni. Ez tanulási folyamat.

A harmadik hónaptól megkülönbözteti saját hangját – fontos ágens a passzivitásból az aktivitásba történő átmenetben. A hangok szemantikus jelzésekké válnak, az anyai affektusok gazdagítják – a gyermek az affektusokra affektusokkal reagál. Az érzelmi klímát befolyásolja a csecsemő magatartása, az anya személyisége, a környezetében lévő többi személy, a történelmi kor, a hagyományok – mindezek az anyán keresztül érvényesülnek + fontos ágens az idegrendszer érése.

Az első objekt előfutár jelentősége:

· a gyermek a belső ingerek recepciójától a külső ingerek percepciójára tér át

· működni kezd a realitáselv, a gyermek egy külső ingert libidinózusan megszállhat

· a csecsemő emléknyomot tud őrizni, a lelki apparátus tagolódik (tudat, tudatelőttes, tudattalan)

· a gyermek képessé válik a megszállás áttolására egyik emléknyomról a másikra

· az áttolás megfelel a freudi értelemben vett gondolkodásnak

· csökevényes Én megjelenése ® képes célirányos viselkedésre

· az ingerküszöb védő szerepét az Én veszi át, az ingerek közt válogat

· a mosolyreakció a szociális kapcsolatok kezdetét jelzi

© A gyermeki psziché plaszticitása:

Az ember az élet első évében az alkalmazkodási kényszer hatására készségeket sajátít el.

Stádiumai:

· a harmadik hónap végére a teljes védtelenség és passzivitás ideje lezárul – készségek gyakorlása az objekt előfutárral való folyamatos interakciókban

Objektje még nincs, csak objekt előfutára. A csökevényes Én-t az anya kiegészítő énje segíti.

· hét és fél hónapos korban a gyermek a megfigyelő felé nyúl, a térdére akar mászni. Az objekt-képződés folyamatában van, még örül az újdonságnak. Az én még csak irányít, nem véd

· tizennégy hónapos gyermek rémülten menekül az idegen elől, objekt-relációban van az anyával, külső tulajdonságokról ismeri fel; az Én már védő funkciót is betölt (ezért menekül, szorong)

Az első évben a pszichés struktúra állandóan változik (reorganizálódik), a folyamatot uraló tényezők az organizátorok = kritikus csomópontok, az egyik megszilárdulása alapja a következő felé haladásnak. Ha a megszilárdulás elmarad, a fejlődés elakad, mialatt az érés tovább folytatódik = egyensúlyzavar.

© Az anya – gyermek kapcsolat szerepe a fejlődésben:

A kisgyermek külvilága az anya. Folyamatosan változó ingert jelent, ami reakciókat hív elő. Az anya a gyermek reakcióit megerősíti, ha ez számára kedvező.A gyermek próba-szerencse módon tanulja meg uralni a készségeit. Az anya tudattalan hozzáállása a felettes én-ből és a z én-ideálból fakad.

Az anya aggódással védekezik a számára veszélyes kisgyermekkori ösztönszabadság átvétele ellen (Pl.: aggódás az ujjszopás miatt).

Az anya-gyermek közt sajátos kommunikáció alakul ki. A csecsemő kommunikációs eszközei filogenetikusan adottak, erre épül rá az egyedfejlődés, és az egocentrikus kommunikációt allocentrikussá alakítja.

Jel: érzékszervi benyomás, ami valamilyen tárgy vagy helyzet megjelenéséhez kapcsolódik.

Jelzés: közmegegyezés alapján adott jelhez valamilyen tapasztalat társul.

Szimbólum: jel, ami valamilyen tárgyat, helyzetet, stb. helyettesít.

A felnőttek szimbólumokkal, a gyermekek jelekkel kommunikálnak. Az első életévben nonverbális jelek segítségével az egocentrikus kommunikáció jellemző. A tanult kommunikáció feltételes reflex, ami a coenesthesiás organizáció része – ennek megfelelően az ingerek és jelek = egyensúlyváltozás, hőmérséklet, testtartás, ritmus, stb. Ezek a jelek a felnőttek kommunikációjából hiányoznak.

A gyermeki személyiség az affektív áramlás alatt formálódik. Az affektív hatások fontosak az észrevevésben, gondolkodásban, cselekvésben. Az affektív élmények más területek fejlődését is segítik (Pl.:objekt előfutárok megjelenését) Þ a csecsemő első kapcsolata egy emberi lénnyel (anya) alakul ki, minden későbbi szociális kapcsolatnak ez szolgál alapul!

Az affektív folyamatok a gondolkodás kialakulásában is szerepet játszanak.

(Spitz: a szociális mosoly az első gondolkodási folyamat: észlel-felismer-anticipál.)

A frusztráció megfelelő mennyisége (tehát a negatív affektusok) az újszülöttet aktivitásra késztetik, ami segíti a realitáselv érvényesülését.

3. Valódi libidó objekt foka

Hat-nyolc hónapos kor között jelentős változás a viselkedésben: különbséget tesz idegen és barát között (elutasítja a kontaktust, szorong).

· a nyolcadik héttől intenció nélküli megnyilvánulások (de valamit kifejeznek)

Születés után még nem differenciálódtak, ez az első három hónapban megy végbe. A libidinózus és agresszív ösztön elkülönül, az objekt előfutár idején két objekt van: egy jó és egy rossz = praeambivalens stádium.

Az egyik a libidót, a másik az agressziót köti magához ® a kettő egyesülése a hatodik hónap végén. Feltétele az emlékezet és az integráló képesség fejlődése. Az első objektkapcsolatban a libidinózus ösztönök túlsúlya jellemző.

A gesztus átvétele az első absztrakt fogalom megjelenése, mivel a gesztus különböző helyzetekben ugyanazt jelenti = a helyzetek közös vonásainak absztrahálása.

Az anyai “nem” affektív frusztráció a gyermek számára, aminek emléknyomai speciális affektív megszállást nyernek ® a gyermek az aktivitás visszaszorítását nehezen viseli ® agresszió irányul az anyára ® konfliktus az anyához (objekt) fűződő libidinális és agresszív ösztönök között ® megoldás: identifikáció.

Az anya magatartásának összetevői: gondolkodás + kifejezés (szó, mozdulat) + affektus ® a gyermek globálisan felfogja az affektusokat, megérti a kifejezést, de nem érti meg a gondolkodást.

· az észlelésről bizonyos elemeket agresszív energiával lehasítunk

· lelencházi csecsemők

· börtönben lévő leányanyák, kik maguk gondozták a babát

· családban élő nagyvárosi, értelmiségi szülők gyermekei

· családban élő, szegény halászok gyermekei

· manipuláció az első életévben

Eredmény: · nagyvárosi gy.: viszonylag magas színvonalú, egyenletes fejlődés

· falusi gy.: átlagos, egyenletes fejlődés

· börtönben: kissé alacsonyabb szintű, de átlagos fejlődésmenet

· lelencházi gy.: kezdeti átlagos fejlődés után ijesztő hanyatlás!

· Az első életévben az anyjuk által gondozott csecsemők még akkor is jól fejlődnek, ha az anya kedvezőtlen helyzetben van és feszült.

· Az anya nélkül nevelkedett gyermekek fejlődése elakadnak. Ezt a jelenséget Spitz hospitalizmusnak nevezte el.

Spitz és Wolf másfél éven át követett nyomon 34 olyan gyermeket, aki élete első hat hónapjában kifogástalan anyai gondozásban részesült, majd el kellett válnia anyjától. Az anyától való elszakadás után a gyermekek testi és lelki állapota hónapról hónapra romlott:

· 1. hónap: nyafogás, nyűgösség, kielégíthetetlenség

· 2. hónap: fogyás, kevés sírás, inkább nyöszörgés, fejlődésük megrekedt

Spitz egy menhelyi bölcsődében végzett vizsgálata során 91 csecsemőt figyelt meg. A babák 3 hónapos korukig anyjukkal voltak, majd elválasztották őket.

· a gyermekek fejlődése rendellenessé vált

· az első két életév halálozási arányszáma jelentősen megemelkedett

· az életben maradottaknál 45 %-os hanyatlási mutató (fejlettségi szintjük a 2. Életév végén kb. 1 éves gyermekének megfelelő)

Goldfarb vizsgálatai bizonyítják, hogy az első életévben elszenvedett hospitalizmus nyomot hagy a személyiség fejlődésében:

· az értelmi képességek alacsonyabb szintűek (olvasási, számolási képesség)

Emocionális félreértés: az anya szereti gyermekét, de “rosszul” szereti. Nem alakul ki a kiegyensúlyozott anya-gyermek kapcsolat, mely biztonságot ad, s feltétele a későbbi társkapcsolatok dinamikájának.

Az anyának elvárásai vannak a csecsemővel szemben, aminek a gyermek nem mindig tud “megfelelni” (Pl.: nem követi az átlagos fejlődésmenetet, ne mindig nyugszik meg az anya karjában, stb.) ® az anya nyugtalan, türelmetlenebb ® a gyermek “fogja” – az ő várakozásának az anya nem felel meg (nem ad biztonságot, stb.) ® mindketten csalódnak. A folyamat tudattalan. Anya és gyermek is keserűséget, nyugtalanságot élnek át ® az anya egyre türelmetlenebb, a gyermek egyre dacosabb ® a kapcsolat eltorzul.

A harmonikus fejlődés alapfeltétele a kiegyensúlyozott anya-gyermek viszony. Az első életév történései határozzák meg, hogy határolódik el a gyermekben első kapcsolatának tárgya és ez későbbi kapcsolatainak mintája lesz.

M Újszülött rhesus-majmokat néhány órával születésük után véglegesen leválasztott az anyjukról, s a továbbiakban a majomanyát műanya helyettesítette.

Szőranyába kapaszkodás hasonló az igazi anyába kapaszkodáshoz, a fémanyába kapaszkodás inkább a faág megfogásához hasonlítható.

1. Minden kismajom ketrecében volt fémanya és szőranya is.

1. csoport: szoptatótartály a szőranyán
2. csoport: szoptatótartály a fémanyán

· élettani szempontból a két műanya egyforma értékűnek bizonyult, mindkét csoport azonos mennyiségű tejet szopott

· az anyai kapcsolat szempontjából nagy eltérés: a kismajmok naponta átlag 15 órát tartózkodtak a szőranyán, és csak két órát a fémanyán – függetlenül attól, hogy melyiken volt a szoptatótartály.

2. A szőranyán nevelkedő kismajmok ketrecébe egy játékmackót tettek, amely tett néhány lépést s közben dobolt. A kismajmok az első két hónapban rémülten menekültek előle, és rácsimpaszkodtak a szőranyára. A harmadik hónap végén néha elhagyták a szőranyát, közeledtek a játékállathoz, meg is fogták.

M Harlow és más kutatók az anya nélkül nevelkedett kismajmok fejlődésének más mozzanatait is vizsgálták.

A szőranyán nevelkedett majmok eleinte erősen kapaszkodtak az anyába, majd elengedték, és kezdtek barátkozni a játékszerekkel – odavitték a játékokat az anyának, vissza-vissza tértek hozzá.

Ha a szőranya nincs jelen, a kismajom dermedten kuporog, vinnyog, ujját szopja, rázza magát, oda-odakap egy játékhoz, de játékos manipuláció nem alakul ki.

A fémanya nem megnyugtató. A rajta nevelkedett kismajmok a játszószobában az anya jelenlétében is rémülten rohangálnak, vagy dermedten fekszenek, a földhöz verik magukat, játékos tevékenység nem figyelhető meg.

M Hempergő-kísérletek

• a valódi anyával nevelt csoport tagjai megijesztést követően a saját anyánál kerestek menedéket
• a szőranyán nevelkedett kismajmoknak mindegy volt, melyik szőranyába kapaszkodnak

A társaiktól elszigetelten vagy szőranyán nevelkedett kismajmoknál felnőtt korukban megfigyelhető, hogy kevésbé tudnak társaikkal játszani.

A kísérleti eredmények azt bizonyítják, hogy az anya gyerek kapcsolat fontos összetevője a testi érintkezés. A testi kapcsolat igénye összefügg azzal a biztonsággal, amit az anya jelent. Az élő anya szerepe az, hogy bevezesse kicsinyét a mindennapi élet szokásrendjébe (ezt a funkciót a műanya nem képes betölteni). Az anya – gyermek kapcsolat minden későbbi kapcsolat mintája és irányítója.