10./ B A tárgykapcsolatok belső pszichikus világa

(Flaskay cikk + órai referátum anyag + felsőbb évesektől már kidolgozott tétel).

M. Klein szinte minden megállapításánál Freud téziseire alapozott, csak a hangsúlyt máshová helyezte. Nevéhez fűződik az analitikus játéktechnika felfedezése, az Ödipusz-komplexumra vonatkozó új felismerések, a tudattalan fantáziák, és a két pozíció leírása.

 

I.Ösztönök

Freudot elsősorban az érdekelte, hogy mi lesz az ösztönök sorsa az ember életében, milyen folyamatokon és köztes állapotokon keresztül alakulnak ki a kompromisszumok az ösztönök kielégítése és az azt akadályozó erők között.→ állandó harc.

Tárgykapcsolati iskola Frudtól való eltérésben fontos!

M. Klein: Az ösztönök működése objektumokhoz (=tárgyakhoz) való viszonyokban manifesztálódik. A korai tárgykapcsolatok a későbbi emberi kapcsolatok alapjai. Nincsen olyan mentális folyamat, amely ne lenne összefüggésben egy objektummal, legyen az külső vagy belső. A tárgykapcsolatok az ember érzelmi életének a középpontját jelentik.”

Klein sokszor a tárgyakat mint részlettárgyakat értelmezte. Olyan tárgytípus melyet a részletösztönök vesznek célba anélkül, hogy vki az egészet választaná. Pl mell, pénisz, ürülék → lehet valódi vagy szimbólikus. Egy ilyen részlettárggyal (résztárggyal) az egész személy azonosítható. Üldöző anyamell, üldöző anya.→ csak az anyamell jelenik meg.

Részletösztönök veszik célba ezeket a t-kat: orális, szadisztikus késztetések.→ ezek egymással párhuzamosan léteznek.

Klein-féle tárgy a résztárgyat jelenti és ez a T olyan tulajdonságokat vesz fel ami az egész T-at jellemzi. → ezek fantáziált tárgyak!

II.Indulatáttétel

Freud szerint a hisztériás beteg elfojtott emlékeitől, elfojtott indulataitól szenved. Az indulatáttétel segítségével az emlékek tudatosítása, az indulatok feldolgozása történik, amely a beteg élettörténetének rekonstrukciójával elősegíti a gyógyulást. Az indulatátvitelt, elsősorban az ödipális szituációra vonatkoztatta.

M. Klein: Az egészen korai tárgykapcsolatok indulatáttételben való feldolgozása a múlt nagyobb, az ödipális helyzeten messze túlmutató tartományát képes rekonstruálni, nemcsak az élettörténetet, hanem a korai tudattalan fantáziák tartományát is magába foglalja. Klein: a tárgyhoz való viszony a születés pillanatában kialakul. A táplálkozási élmények fokozatosan alakítják.

III.Analitikus játéktechnika:

Elsősorban gyerekeket analizálva jutott el felfedezéseihez.

=A gyermek játékát Freud álomfejtéséhez alkalmazott módszerével értelmezi. A játék technika segítségével belátott a gyermek tudattalan fantáziavilágába, és tárgykapcsolatai jellegzetességeibe.

Többet várhatunk a gyerekek, mint a felnőttek analízisétől, mert ott közvetlenül jelennek meg a preverbális patogén élmények, fixációk, míg felnőttekében legtöbbször csak rekonstruálni tudjuk azokat.

Ha a gy. agresszív, tör, zúz, szétszed. Ebben megjelenik, nem csak az adott károkozás miatti félelem, hanem a tudattalan fantáziái miatti félelem is. Azt képzeli, hogy aminek ő kárt okozott az kárt fog okozni neki is. Megjelenik ebben a bűntudat, és az üldöztetéses szorongás is. → bűntudattól való félelem.

Pl kisautó ~ apa. Kisautó összetörése. A megtámadott játék ~ személy félelmetessé fog válni. Tudattalan félelem, a fantáziált apától fél.

 

IV.Ödipusz-komplexumra, és a Felettes-énre vonatkozó új felismerések:

Freud: A Felettes –én az Ödipusz-komplexum megoldásaként 4 éves korban, a fallikus fejlődési fázisban jön létre.

M. Klein: Az Ödipusz komplexumnak vannak korábbi, pregenitális megnyilvánulásai, a Felettes-énnek korábbi primitív, infantilis működései. A születés pillanatától kezdve létezik a kezdetleges én, amely képes arra, hogy szorongást éljen át, elhárító mechanizmusokat építsen ki, és primitív tárgykapcsolatokat létesítsen. A korai pregenitális korból származó tárgykapcsolatok határozzák meg a későbbi ödipális szituációt, tárgykapcsolatokat, és azonosításokat. Gyermek kezdettől fogva T-ban létezik! Ezek fantáziált T-ak, fantázált anya. ( Winnicottnál már igazi anya lesz.)

 

V.Tudattalan fantáziák:

Freud, Breuer: A hisztériás betegeket gyermekkorukban szexuális inzultus érte. Később változtatás: Legtöbbször ezek nem történtek meg a valóságban, csupán a betegek fantáziájának termékei.

M. Klein: A fantáziák az ösztönök mentális megnyilvánulásai.

A fantáziák és a valóság között állandó kölcsönhatás, sőt cirkulusz viciózusz van: percepciónkat projekciók torzítják, így az introjiciált valóság szubjektív, és megerősíti a korábbi projekciókat. Ez az egyik oka személyiségünk állandóságának. A pszichoterápiák során ez a tudattalan fantáziavilág biz. változásokon megy keresztül.

Vhogy észleljük a világot de ez függ attól, hogy mi van bennünk. Ezt kivetítjük →ez jön vissza.

 

VI.Pozíció fogalma:

1935-ben pozíció fogalma, elméletének alapfogalmává válik.

=nem valamilyen fázis vagy állapot, (mint pl. Freudnál az orális fázis), hanem a tárgykapcsolatok (amilyen szorongást átél, amilyen elhárítást alkalmaz, amilyen T-ban létezik), szorongások és az elhárító mechanizmusok specifikus konfigurációja.

  1. Paranoid-skizoid pozíció: (0-4 hó)

Ferenczi – ős-projekció = minden későbbi projekció alapja

A csecsemő születésekor nem különül el a belső és külső, az Én és a külvilág. Az első projekciós művelet, mikor a külvilágot kiközösíti és szembeállítja vele az Ént. A későbbi valódi projekciónál ez a kivülhelyezési mechanizmus már a rendelkezésére áll, így meg tud pl. szabadulni kellemetlen érzelmektől.

Ezzel ellentétes az ős-introjekció. A külvilág egy része nem tűri, hogy olyan könnyen megszabaduljanak tőle, ezért újra és újra rátukmálja magát az Énre, rákényszeríti, hogy vele szemben állást foglaljon: szeresse vagy gyűlölje. Ezzel az Én tkp. felveszi magába ezeket a tárgyakat. A kellemességi vagy kellemetlenségi érzések egy része áthárul azokra a tárgyakra, amelyek azokat az érzéseket kiváltották. Pl. a gyerek eleinte csak a jóllakást szereti, majd megszereti az anyát is.

Karl Abraham: Az orális fejlődési szakaszt két részre osztja:1. Békés orális fázisra, 2. Fogzással kezdődő orálszadisztikus fázisra.

 

Ösztönök polarizáltsága:

Freud: életösztön ↔ halálösztön.

Klein szerint a csecsemő úgy születik, hogy a halálösztön már benne van, ezért születéstől kezdve már képes szorongást átélni. Így tehát már ekkor beszélhetünk elhárító mechanizmusokról is: védekezés. Szorongás → destrukció, kiteszi ezt → agresszióként jelenik meg. Projektálja az agressziót: “Nem én élem át kiteszem vki másra”. Anya agresszív vele → anyamellre teszi → “paranoiddá” válik. ÉNVÉDŐ MECH. Ha elég fejlett lenne az énje el tudná viselni ezt az agressziót.

Paranoid pozícióra jellemző:

- agresszív és libidinális ösztöntörekvések együtt vannak jelen

- T alapvetően résztárgyt jelent

- két részre hasad: jó, rossz.

- szorongás nagyon heves és üldöztetéses jellegű. Fél a rossz T általi elpusztítástól.

Ambivalencia: libidó- agresszivitás együtt → orálszadisztikus érzés. (Úgy szeretem, majd megeszem.) Az ambivalenciának tehát van egy jó és egy rossz része.

M. Klein: A két szakasz nem különül el egymástól. (↔ Ferenczi)

A csecsemőben veleszületett destruktív késztetések vannak. Ezek a kín átélését hozzák. A csecsemő ezektől szabadulni igyekszik elsősorban projekció útján. Úgy, hogy az Én a splitting mechanizmusa segítségével megosztja saját magát, és azt a részét, amely a destruktív késztetést tartalmazza, kivetíti egy külső tárgyra. Arra a külső tárgyra, amely a csecsemő életében kizárólagos szerepet tölt be: az anyamellre. Így az anyamell a rossz objektummá válik, az Ént kívülről fenyegeti, és a perzekutoros (üldöző) szorongásnak az alapja lesz.

Az Én fennmaradó része az ideális objektummal létesít kapcsolatot. A libidó, a pozitív késztetés ugyancsak projiciálódik hogy létrehozzon egy olyan jó objektumot (ideális anyamell), amely kielégíti az Énnek az élet megőrzésére irányuló ösztöntörekvéseit.

A jó objektum fantáziája összeolvad az anyával és megerősödik az anyától kapott szeretet és táplálás révén, a frusztráció, amely elkerülhetetlen a csecsemőápolás során, egybeolvad a rossz objektum fantáziájával, és megerősíti az üldöző szorongást.

A csecsemő szükségleteinek teljesítése, nemcsak a komfortigény, a szeretetigény kielégítését és a táplálék nyújtását jelenti, hanem a kínzó perzekutoros szorongások távoltartását is a jó objektum megerősödése, és dominanciája révén.

A szükségletek ki nem elégítése nemcsak hiányállapotot jelent, hanem az üldöző szorongások megerősödését, amely akár az én-vesztésnek a félelmét keltheti. (ld.órán felrajzolt ábra).

 

Felettes-én: korai felettes én, szigorú! Korán alakul ki, amikor az orál-szadisztikus késztetések működnek. A felettes-én a gyerek által fantáziáiban megtámadott és ezáltal félelmetessé vált anyafigura ~ anyamell. Cs. kínzó saját agressziója → projektál → anyamell. (rossz anyamell: perzekutoros.) A korai felettes-én Freudnál inkább apai, Kleinnél inkább anyai.

A cs. agressziója által elpusztított és pusztítónak percipiált anyamell minden üldöztetésnek a prototípusa.

A sérült és ezért rettegett anyamellnek (pezekutoros anyamell)

+

A segítő és kielégítő anyamellnek az internalizációja adja .

↓

adja a felettes én magját!

A bosszútól való félelem eredete az egyén saját agresszivitásának kivetítése. A korai félelmek az anya elleni támadásból erednek.

A fenyegetés ellen az én elhárító mechanizmusokat mozgósít. Ezekkel az Én eltávolítani igyekszik a rosszat és magába fogadni a jót.

Idealizáció = a jó objektum fantáziában való felnagyítása azért, hogy az üldöző rossz objektummal szemben az Én védve legyen.

Omnipotens tagadás = ha a külső fenyegetés túl erős, a tagadás az üldöző objektum teljes megsemmisítését célozza.

Projektív identifikáció = ez az agresszió viszont azzal fenyeget, hogy megsemmisíti az ideális objektumot, ezért az Én az agressziót kivetíti magából az Én egy részével együtt, és a külső objektumot ezzel az agressziót tartalmazó résszel azonosítja. Így a veszélyes saját agresszió kívülre kerül, és az anyában ölt tetet.

A paranoid-skizoid pozíció tehát nevét onnan kapta, hogy benne a vezető szorongás paranoid, az üldöző szorongás következtében, és az Én valamint az objektumok állapota szétesettségük (splitting) folytán skizoid.

Hasítás: alapvető mechanizmus. (dolog fekete vagy fehér)

Hárítás: magasabb szint. Gyerek fejlődik → dolgok nem jók vagy rosszak → ezt meg kell érteni, ehhez idő és folytonosság kell.

Szerencsés körülmények között, a szülőkkel való kiegyensúlyozott viszony esetén a csecsemő fantáziáinak nagy részét az ideális objektum foglalja el, amely fokozatosan beépül az Énjébe.

Ha a csecsemő életében a jó élmények felülmúlják a rossz élményeket a jó objektum erősebb lesz a fenyegető rossz objektumnál. Az Én lépésről lépésre azonosítja magát a jó objektummal, így önmaga erős lesz, és képessé válik a későbbi fejlődési szorongásainak leküzdésére anélkül, hogy igénybe kellene vennie a korai skizoid elhárításokat.

  1. Depresszív pozíció (3-6 hó)

Az elnevezés onnan származik, hogy Klein ebben a konstellációban találta meg a depresszív megbetegedések fixációs pontját.

Freud és Abraham az ösztönök felől, M. Klein a tárgykapcsolatok felől közelítette meg a problémát.

Freud: A gyász pszichológiai struktúrája hasonló a depresszív zavarok struktúrájához.

Gyász = a szeretett objektum nem létezik többé. Az egyén, hogy libidópozicióján ne kelljen változtatnia, fantáziájában megpróbálja újra létrehozni az elveszített objektumot. Később libidóját lépésről lépésre leválasztja az objektumról, majd azonosítja magát vele. Így a gyász véget ér, az egyén képessé válik új kapcsolatok kialakítására.

Melankólia = A libidómegszállás egy introjiciált belső objektumra vonatkozik. Így a veszteség, amely tudattalan, énen belüli veszteség lesz. Az Én itt is azonosítja magát az elveszített objektummal, de mivel az ahhoz való viszony ambivalens, a gyűlölet, amely eredetileg az objektumra vonatkozott, az azonosítás következtében az Énre fog vonatkozni. Innen származik az önlekicsinylés, és öndestrukció.

M. Klein:

= a személyiségfejlődés természetes állapota, amelyen az egészséges fejlődés túllép, előnytelen körülmények hatására fixálódik, és zavarokhoz vezet. Kezdete közvetlenül a paranoid-skizoid pozíció után. Fő feltétele az érzékszervek, és az idegrendszer érése, melynek eredményeként, a csecsemő a világot jobban körülhatárolt egységekbe fogja fel. A anyát így mint egész személyt képes felfogni, meg tudja különböztetni más személyektől. Az anya önálló individum, akinek saját szükségletei vannak, és más emberekkel is kapcsolatban van. Ez féltékenységet kelt. Felismeri azt a függő helyzetet is, ami az anyához köti.

Az addig egymástól külön lévő jó és rossz objektumok és Én-részek egységbe szerveződnek. Az anya egyszerre jó, az örömök forrása, és rossz is, akitől a frusztrációk származnak. A depresszív pozíció vezető szorongása az ambivalenciából fakad: a gyerek attól fél, hogy saját agressziói tönkreteszik azt az objektumot, amelyet szeret, és függ, és amelyet introjiciált.

Depresszív szorongása miatt a gyerek ebben az időszakban fokozottan igényli, hogy anyja vele legyen, mert ez bizonyítja számára, hogy a szeretett objektum létezik. Az anya tartós távolléte olyan fantáziák kialakulásához vezet, hogy az ő saját agressziója okozza az anya távollétét. Anyát mint egészet fogja fel. Csökken a jó és rossz T közti ellentét. A libidinális és agr. ösztön ugyanarra a T- ra irányul.(hasítás ereje csökken.). Depresszió → el tudja pusztítani az anyát. Anya a gy szadizmusa által tönkre megy.

Elhárító mechanizmusok:

Reparáció = az elveszített vagy destruált objektum fantáziában való újrateremtése. Az a vágy amit átél vki azért, hogy jóvá tegye a hasítást. Kleinnél a depressziós szorongáshoz, bűntudathoz kapcsolódik.

Rombolási fantázia: Kleinnél: szétszaggatni, harapni, van egy strukturáló hatása is. Ha jóvá teszi ezt a T-at akkor saját énjét is erősíti. → introjekció. T-at is jóindulatúnak fogja érzékelni, nem lesz annyira támadó. Klein ezt minden fajta művészeti vágy alapjának gondolja. → jóvátételi vágy, szublimáció.

Mániás elhárítás = Splitting, idealizáció, projektív identifikáció, tagadás, stb. is részt vesznek benne, de működésük már sokkal integráltabb, mint korábban. A depresszív szorongás, és a bűntudat ellen irányulnak. A mániás elhárítás a függőség-érzések megszüntetésre irányul. A módszer ehhez elsősorban a mágikus, omnipotens tagadás. A mánia azt az illúziót fejezi ki, hogy az Én szabad, nem függ az introjiciált belső objektumtól, sőt lenézi azt; nem kínozza bűntudat az objektummal szembeni érzései miatt és szabadon kötődhet.

(A mániás elhárítás ideje alatt a pszichoterápia nehéz, mert ilyenkor annak a belső, pszichikus tartománynak a tagadása jön létre, amely a pszichoterápiás folyamatok színtere.)

Depresszív megbetegedés: a személy élete korai szakaszában nem tudott túllépni az infantilis depresszív pozíción, azaz nem tudott felépíteni egy belső biztonságot jelentő erős jó objektumot. Amikor elveszít egy fontos személyt, a korai minták alapján erős gyűlölet, és agresszió ébred benne az elhagyó iránt. A fájdalom, amit átél nemcsak a veszteség felett érzett szomorúság, hanem szorongás is attól, hogy indulatai következtében elveszíti a belső jó objektumot is.

 

 

 

Felsőbb évesektől kapott tétel alapján uez:

Freud:

1. Az ösztönök és azok akadályba ütközése érdekelte. Az indulatáttétel csak az ödipális szituációkra vonatkozik.

2. A felettes én kialakulását a fallikus fázisra tette (az ödipusz válság megoldásaként jelenik meg a felettes én.)

3. Az emberekben rengeteg elképzelés létezik (fantázia) ami a legtöbb esetben tudattalan.

4. Elsősorban a személyiség struktúráira helyezte a hangsúlyt

5. Hangsúlyozta az apa szerepét.

Klein:

1. Az ösztönök szerinte az objektumhoz való viszonyukban manifesztálódnak. → fel kell tárni a tárgykapcsolatokat.

2 Hangsúlyozza korai tárgykapcsolatok indulatáttételben való feldolgozását. Indulatáttétel eredete egybe esik a korai tárgykapcsolatok kialakulásával.

3. Analitikus játéktechnikát alkalmazott. Cél a tudattalan feltárása, amely a gy.-nél szorosan együtt működik a tudatossal.

4. A freudi csúcspontot egy évekig tartó fejlődési folyamat előzi meg, amiben már megtalálható az ödipusz komplexus pregenitális megnyilvánulása + infantilis felettes én. A pregenitális korból származó tárgykapcsolatok és szorongások határozzák meg a később kialakuló ödipusz konfliktus és a tárgykapcsolatok jellemzőit.

5. A fantáziák az ösztönök mentén alakulnak és azok mentális megnyilvánulásai. A fantázia funkciója: menekülés a külső és belső realitás elől.

6. Anya szerepét hangsúlyozta.

7. Átvette Freud ösztönkoncepcióját és a freudi felosztást. Én, ösztön én, felettes én.

Klein elmélete szerint a születés pillanatától kezdve létezik egy kezdetleges én. Amely képes: a) szorongást átélni, b) elhárító mechanizmusok alkalmazására, c) primitív tárgykapcsolatokat kialakítani.

( A szorongás a destruktív késztetések eredményeként jön létre. Az elhárító mechanizmusok pedig a halálösztön agresszióba való átültetése.)

Klein szerint az a), b), és c) megfelelő konfigurációja adja a pozíciót. ( Korspecifikus és egész életen át fennmarad )

Paranoid-skizoid pozíció:

- első 3 (v. 4 ? Lénárd Kata szerint) hónapra jellemző.

- libidinózus és destruktív késztetések viszonyát jelenti.

- A világ felosztása részobjektumokban történik.

- Paranoid szorongás van jelen.

- (Ferenczi: ős-projekció: a külvilág és az én szemben állása.

ős-introjekció: a szeretett tárgyakat magába foglalja.)

►A csecsemő szabadulni akar a destruktív késztetésitől → projektál. Az én a splitting mechanizmus segítségével megosztja magát és azt a részt, amely a destruktív késztetést hordozza kivetíti az akkor uralkodó résztárgyra. → anyamell.

Anyamell = rossz anyamell. → kívülről fenyeget → pezekutoros félelem. (a szorongásból félelem lett.)

► Közben az én fennmaradó része az ideális objektummal létesít kapcsolatot projekció útján. Az énnek tehát két objektummal van kapcsolata: Az elsődleges objektum két részre hasadt.

▬► ideális anyamell

▬► perzekutoros anyamell

Ideális anyamell: a jó objektum fantáziája összeolvad a valóságos anyával és megerősödik az anyától kapott szeretet által.

Perzekutoros anyamell: rossz objektum fantáziája egybeolvad a frusztrációval és megerősíti a perzekutoros félelmet.

Depresszív pozíció:

► Klein szerint itt van a depressziósok fixációs pontja.

► Freud felismerte, hogy a gyász pszichológiai struktúrája hasonlít a depresszív zavarok struktúrájához. → a realitás-vizsgálat megmutatja, hogy szeretett tárgy nem létezik többé. → Az egyén annak érdekében, hogy libidó pozícióját fenntartsa, fantáziájában megpróbálja újra létrehozni a tárgyat.

► a depresszív pozíció a paranoid-skizod pozíció után következik.

► Kialakulásának feltétele az érzékszervek és az idegrendszer fejlődése:

- a világot új aspektusból szemléli a csecsemő.

- a környezetében egész tárgyakat észlel, nem csak részeket. Bizonyíték: felismeri az anyát és meg tudja különböztetni.

- felismeri, hogy a) az anya önálló individuum, b) saját szükségletei vannak, c) függőségét az anyától.

► Én fejlődésére jellemző:

- a szétválasztás (splitting) szigorúsága csökken.

- kialakul az ambivalencia: jó és rossz egyberendeződnek.

► Depresszív pozíció hátterében az ambivalencia áll. A cs. fél, hogy a destruktivizmusa tönkreteszi az anyát → bűntudat → depresszió.

► Fokozottan igényli az anya jelenlétét: bizosíték, hogy a szeretett tárgy létezik.

► Speciális elhárító mechanizmusai ennek a szakasznak:

  1. REPARÁCIÓ: az elveszett tárgy fantáziában való újrateremtése.

  2. MÁNIÁS ELHÁRÍTÁS: részei → splitting

→ projekció

→ introjekció

A mániás szorongás a depresszív szorongás és bűntudat ellen irányul: a személy ezáltal szabadnak érzi magát és nincs bűntudata az objektummal szemben.

► Klein szerint a depresszió onnan származik, hogy vki nem tud túljutni a depresszív pozíción → nem tudott felépíteni egy belső, biztonságos, jó objektumot.

 

 

 

 

 

Készítette: Marton Éva