Flaskay G. (1983): Melanie Klein elméleti és technikai újításai az analitikus pszichoterápiában.
In: Magyar Pszichológiai Szemle, 2. 119-133.
1919: Magyar Pszichoanalitikus Egyesület tagja, Ferenczi Sándornál tanul, gyerekekkel foglalkozik
Freud téziseire alapoz, de a hangsúlyt máshová helyezte. >Freud: mi lesz az ösztönök sorsa?
Melanie Klein: objektumokhoz való viszony, korai tárgykapcsolatok kihangsúlyozása
Indulatáttétel:
Freud: - tudatosítja az emlékeket >Ödipális konfl. “a hisztériás főleg az emlékezésekben szenved”
M. K.: az élettörténet, a korai tudattalan fantáziák és a fantázia-tárgykapcsolatok is beletartoznak.
- az ~ eredetét ugyanazokban a folyamatokban találjuk, amelyek a korai fejlődési időszakban a tárgykapcsolatokat is meghatározzák
Analitikus játék-technika:
álomfejtés-módszer = az álomban működő archaikus mechanizmusok megfelelnek a kisgyermek pszichés munkamódjának + a tudattalan a tudatos szférával kapcsolatban működik
>közvetlen hozzáférés (felnőtteknél csak rekonstruálás lehetséges)
Felettes-én kialakulása:
Freud: fallikus fejlődési fázisban, kb. 4éves korban
M. K.: hosszabb fejlődés előzi meg, praegenitális megnyilvánulások, primitív, infantilis ~
Tudattalan fantáziák koncepciója:
Freud: mindenkiben az elképzelések egész világa létezik, nagy része tudattalan
M. K.: az ösztönök mentális megnyilvánulásai, nemcsak a realitás elől való menekülés eszközei
- a születéstől fogva létezik
- hatása van rá az érzékelésnek, észlelésnek, külső és belső valóság tapasztalatainak
- állandó kölcsönhatás a fantáziák és a valóság között
- percepcióinkat projekcióink torzítják – szubjektív > személyiség állandósága
- nem azonos a nappali álmodozással – a lelki élet megnyilvánulása, ami mélyen a tudattalanban gyökerezik, és eredetét az ösztönműködésekben találhatjuk meg.
Ösztönfelfogás:
- a születéstől van kezdetleges én, képes szorongás átélésére, elhárító mechanizmusok kiépítésére, primitív tárgykapcsolatok létesítésére.
Pozíció fogalma (1935):
-tárgykapcsolatok, szorongások és elhárító mechanizmusok specifikus konfigurációja, ami bizonyos életkorban kizárólagos, máskor kevésbé meghatározó, de az egész életen át fennmarad.
1. paranoid-skizoid pozíció: első életév első negyedében jelenik meg
- libidinózus és destruktív késztetések dinamikus viszonya, ennek során a világ felfogása részobjektumokban történik, a primitív énben és a objektumban a “splitting” (hasítás) kezdetleges elhárítása működik és paranoid szorongás van jelen
> a csecsemő szabadulni igyekszik a veleszületett destruktív késztetéstől > projekció – az én megosztja magát (splitting) , destruktív tartalmú rész külső tárgyra vetítődik = rossz objektum lesz > perzekutoros szorongás alapja
orális szakasz két része (időben nem különülnek el egymástól):
a. békés orális fázis & b. orál-szadisztikus fázis
projekció > ideális objektummal kapcsolat
- 2 objektummal kapcsolat(az elsődleges obj. két részre hasad): ideális és perzekutoros anyamell
- a jó obj. fantáziája összeolvad a valóságos anyával, megerősödik a szeretet és táplálás révén
- a frusztráció egybeolvad a rossz obj. fantáziájával, megerősödik a szorongás
- kontroll kialakítása: rossz obj. belsővé válik – hipochondriás szorongások forrása
- elhárító mechanizmusok: idealizáció, extrém idealizáció, projektív identifikáció
> paranoid szorongás → valóságos veszélyérzet
> splitting → elfojtás
> idealizáció → bizalom, jóindulat
> projektív identifikáció → empátia, szimbólumképzés
2. depresszív pozíció: első életév második negyede (nincs éles határvonal a két pozíció között)
- a személyiség fejlődésének természetes állapota, ami csak bizonyos előnytelen körülmények hatására fixálódik és vezet zavarok kialakulásához.
- olyan állapot, amelyben a csecsemő a környezetében élő embereket -elsősorban az anyát- mint egész személyt képes felfogni és úgy is viszonyul hozzá, mint egész személyhez → a felismeri anyját, más személyektől meg tudja különböztetni. > féltékenység, saját függő helyzetének felismerése
- ambivalencia kialakulása > jó és rossz komponensek egységbe rendeződnek, az anya jó és rossz
*a paranoid-skizoid pozícióban a legjellemzőbb szorongás, hogy a rossz obj. tönkreteheti, megsemmisítheti az Ént
*a depresszív pozíció vezető szorongása az ambivalenciából fakad (a gyerek attól fél, hogy saját agressziói tönkreteszik a szeretett obj.-t)
> sok frusztráció hatására korai bűntudat, korai gyászreakció, fájdalom jelenik meg
- az anya távolléte fantáziák kialakulásához vezethet > saját agressziója okozza anyja távollétét
speciális elhárítások a depresszív pozícióban:
- reparáció – újrateremtés
- mániás elhárítás: a deprivációs szorongás és a bűntudat ellen irányul, a függőségérzés teljes megszüntetésére, módszere a mániás omnipotens tagadás
→ depresszív megbetegedés eredete: a személy nem tudott túllépni az infantilis depresszív pozíción = nem tudott felépíteni egy belső biztonságot jelentő erős, jó objektumot. Amikor pedig elveszít egy fontos személyt, erős gyűlölet és agresszió ébred benne az elhagyó iránt > fájdalom a veszteség felett érzett szomorúság és szorongás is , hogy indulatai miatt veszíti el a belső jó obj.-t.
L a paranoid és depresszív szorongások az egész életen át fennmaradnak, és aktívak a személyiségen belül > az infantilis neurózis a mögötte meghúzódó -’’-elhárításaként jön létre
- a depresszív pozícióban foglalt integratív folyamatok (szorongáscsökkentés, reparáció, szublimáció, kreativitás) célja: helyettesíteni a pszichotikus és a neurotikus elhárításokat
készítette: Ambrus Noémi és Kovács Viktória
2004. március 10.