A pszichológia feladata az, hogy feltárja a megismerő tevékenység és cselekvés egységének törvényszerűségeit.

A tevékenységek végrehajtása alakítja ki az egyes emberi tulajdonságokat, és ugyanakkor a már korábban kialakított tulajdonságok részt vesznek a későbbi tevékenységek lefolytatásában.

A tevékenységek által kialakított tulajdonságok együttesét egy konkrét emberre vonatkoztatva nevezzük személyiségnek. A személyiség tulajdonságai nem eleve adottak és változatlanok, hanem éppen az ember különböző tevékenységeiben formálódnak és fejlődnek.

A materialista psz tárgya az ember és környezete pontosan meadott kapcsolata, míg az idealista pszichológia tárgya a lélek, a lelki olyan elszigetelt szemlélte, amely még attól a testtől is el van választva, amely “hordozza”.

A megismerő tevékenység alapja az észlelés. Folyamatában az ember az érzékszervek, az agy és az idegrendszer összműködésével képes felfogni mindazokat az első és második jelzőrendszerhez tartozó ingereket, benyomásokat, melyek a környezet, a külvilág felől érkezik. Az ember és a környezet viszonyában alapvető funkciói:

c.- értelmi feldolgozás: a megismerő tevékenység legmagasabb foka, melyet gondolkodásnak nevezünk.

Pl: egyszerű ábra felfogása: 10 mp-ig mutatják, majd le kell rajzolni

Eredmény: csak az tudta megoldani a feladatot, aki az ábrát szavakkal is meg tudta fogalmazni (2 “S” betűből áll, ezek 90 fokban el vannak forgatva, mindegyik S vége a másik S kanyarulatában helyezkedik el)

- a veszélyeket csak a gondolkodás segítségével tudta megelőzni

Sok kérdésre a választ közvetett, kerülő úton kell keresnünk, következtetéseket vonva le meglevő ismereteinből. Ez maga a gondolkodási tevékenység.

Probléma: az a helyzet, amelyben bizonyos célt el akarunk érni, de a cél elérésének útja számunkra rejtve van. (pl: elveszett tárgy megtalálása, egy zár kinyitása, vmely munka elvégzése, idő beosztása… stb.)

1. magasabb idegműködés: kérgi foly-ok neurodinamikai törvényei állnak a háttérben

3.viselkedés tanulmányozása: támpontot adhat a gondolkodás tanulmányozására azzal, hogy a gondolkodással együtt járó érzelmi megnyilvánulások leolvasására lehetőséget nyújt.

Megfelelő rejtvények alkalmazása lehetővé teszi a gondolkodási tevékenység hosszabb időn át tartó vizsgálatát. Az alábbi feladatokban a gondolkodás serkentését előidéző konfliktushelyzet erősen ki volt élezve.

a. kardfeladat: egy kerek, felülről üveggel ellátott dobozban centrális tengely körül egy kard mozog. A dobozon áthatol egy lyuk, amelybe egy rudat kell belehelyezni. A kard a dobozon található pöcök segítségével elmozdítható volt (A---B). Úgy tűnt, mintha a kard a fejjel díszített rudat “lenyakazná”. Konfliktushelyzetet itt az idézte elő, hogy a látszólagos tapasztalat ellentmond a tényeknek =>mozgás ideje: 100 szigma, a kard valójában a hosszabb úton jutott B-be.

b. nyúlfeladat: három egyfülű nyúl, ebből kell három kétfülűt csinálni. Konfliktushelyzet oka: hogyan lehet 3 adatból 6 adatot előállítani.

c. házfeladat: házat kell építeni azzal a feltétellel, hogy mind a négy oldalán lévő ablak dél felé nézzen. Konfliktus oka: általában a ház alakját szoktuk megváltoztatni bizonyos célok elérése érdekében, szokatlan gondolat a helyét (ti. az Északi-sarkon kell építeni).

Minden gondolkodási lépésnek kettős funkciója van. Az egyiket a problémamegoldás egésze határozza meg. Minden gondolkodási lépésnek a problémamegoldás egészében pontosan meghatározó jelentése van. A gondolkodási lépéseket ebben a szerepükben gondolkodási fázisoknak nevezzük. A gondolkodási fázisok együttese adja a gondolkodási folyamat makrostruktúráját.

1. ténymegállapítás: a probléma adatainak vagy a megoldás menetében felismerhető bármilyen összefüggésnek a megnevezése.

- spontán ténymegállapítás: a probléma adataiból, összefüggéseiből egyet megnevez anélkül, hogy a k.sz. arra a gondolkodási foly-ban a következő lépésnél építene

- tervszerű ~: a k.sz. a megoldási menetben felhasználja

- téves ~: a k.sz. valamely adatot v. összefüggést nem a tényeknek megfelelő módon állapít meg. Oka legtöbbször az, hogy az emberek gondolkodás nélkül belevetítik a problémákba addigi tapasztalataikat.

2. probléma módosítása: a gondolkodó ember aktivitása nem merül ki abban, hogy a probléma adatait és összefüggéseit leolvassa, hanem azon a megoldás érdekében célszerű változtatásokat is végrehajt

7. bosszankodás: azok a megnyilvánulások, melyek elárulják, hogy a szituáció negatív felszólítójellegű.

A ténymegállapítás és a próbálkozás egyaránt fontos lépés a probléma megoldása szempontjából. A lényeges előrehaladást azonban nem ezek, hanem a megoldási javaslatok jelentik. Ezek lehetnek helyesek v. helytelenek, éppen ezért állásfoglalást követelnek a k.sz-ektől. Az állásfoglalás a kritika formájában nyilvánul meg.

- A ténymegállapítások a gondolkodás menetében túlnyomó részben új szakasz megnyitását jelentik. A lehetséges elgondolások körének szűkítésére szolgálnak. A helyes ténymegállapítás biztosítja a megfelelő kapcsolatot az objektív valósággal.

- A kritika mindig egy előző szakaszt zár le, amennyiben valamely megállapítást elvet v. helyesel.

- A csodálkozás az új gondolkodási szakasz kezdésére jellemző, míg a kételkedés egy szakasz lezárását jelenti.

- A módosítás szintén egy biz. irányba történő elmozdulást jelent, a rá következő ténymegállapítás a helyzet tisztázását szolgálja.

Egyes gondolkodási műveletek:

2. Szintézis: az a gondolkodási művelet, amely a részeket gondolatban, cselekvésben, v. mindkettőben összekapcsolja. (Az analízis és a szintézis a legalapvetőbb gondolkodási műveletek)

3. Elvonás/absztrachálás: valamely egész olyan adatát, tulajdonságát, sajátosságát emeli ki, amely nem tekinthető az egész részének, vagyis önállü egységnek.

4. Összehasonlítás: két v. több tárgy, jelenség stb. azonosságát v. különbözőségét tárja fel.

7. Kiegészítés: valamely tárgy, jelenség, stb. ismeretében megtalálja a megnevezett relációnak megfelelő másik tárgyat, jelenséget, stb.

10. Rendezés: tárgyak, jelenségek stb. csoportjából valamely felismert v. megadott elv, szempont alapján kiválasztja a megfelelőket.

11. Analógia: két gondolkodási művelet egymás után történő alkalmazása pl: összefüggések felfogása, majd kiegészítés. Az analógia alkalmazása a többszörösen összetett gondolkodási műveletek csoportjába tartozik.

- Maier szerint a problémák megoldását az új irányok megtalálása segíti elő, a megszokott irányok követése nem alkalmas problémamegoldásra.

Az irányfogalommal rokon a beállítódás. Elősegítheti, v. gátolhatja a problémák megoldását.

- Woodworth-Sells: atmoszférahatás = egyének időleges beállítódását jelenti olyan esetekben, amikor sorozatos feladatok megoldása alkalmával a megoldás alternatív lehetőségeket rejt magában. Ez a beállítódás a k.sz-eket hibás megoldásokhoz juttatta.

- M. A. Jeeves foglalkozott a gondolkodás irányultságával, ő Bartlett felfogásához csatlakozva az irányultságot a problémaszituációval hozza kapcsolatba. Szerinte a különböző problémaszituációkban megtalálhatók azok a közös vonások, amelyek irányoknak foghatók fel.

- Eliava: a beállítódásnak nemcsak negatív, hanem pozitív, a gondolkodást elősegítő szerepe is van. Ugyanakkor az ember hajlamos a korábbi beállítódásának megfelelően eljárni az új feladatok esetén is. => eszerint a beállítódás kétféle értelmezése lehetséges. A múlt tapasztalata, a begyakorlás, a tanulás, mint beállítódás akadályozhatja a gondolkodást. Ugyanakkor a feladat jellegének megfelelő beállítódás elősegíti a helyes megoldást.

- Rubinstein: szerinte a gondolkodás irányítottságát az okozza, hogy az adottból, az ismertből kiindulva kell megtalálni az elrejtett, az implicite adott, a keresett ismeretlent. Az irányítottság az adott és a keresett viszonyából fakad.

Irány: az a gondolkodási lépés v. ezek együttese, amellyel a gondolkodó ember tényleges erőfeszítést tesz a megoldás megközelítése érdekében. Ez lehet helyes v. helytelen.

A problémamegoldó gondolkodásra általában az jellemző, hogy a gondolkodó ember a lényegtelen lépésekkel is a megoldás irányába tör. Ezek azonban csak abban az esetben nevezhetők az előbbi értelemben vett iránynak, ha a megtett lépések konkrét eredménnyel is járnak.

A beállítódás nem egy irány alkalmazását jelenti, hanem lehetővé teszi több irány felvetését.

- az irányok a probl.megoldás fázisai közül elsősorban a megoldási javaslatokkal vannak szorosabb kapcsolatban, de nem azonosak a megoldási javaslatokkal