A latencia- és adoleszcenskori személyiség alakulása

Analitikus fejlődéslélektan szeminárium – ami már nem fért bele

Kulcsár Zsuzsa (1992): A latencia- és adoleszcenskori személyiség alakulás pszichológiai és központi idegrendszeri tényezői In: Korai személyiségfejlődés és énfunkciók 209-219 oldal

Juhász Szabolcs

Rekapituálció, avagy a fejlődési mintázatok ismétlődése

Állatkísérletek: ilyenkor a komplex tanulás nehézkes, inadekvát viselkedések jelenhetnek meg; ugyanakkor az egyszerű tanulás sima.

Idegrendszeri háttér: katekolamin(CA) agonisták csökkent viselkedést okoznakè kate- kolaminerg rendszer hiposzenzitív. Ennek okát a dopaminerg autoreceptorok érésében találja meg. A preszinaptikus autoreceptor ingerlése gátolja a DA felszabadulást; a posztszinaptikus DA receptorok a viselkedés aktivitását okozzák. Ha ez a mezolimbikus rendszerben zajlik è normális folyamat. Ha ez korábbi életkorban megjelenik, és a striatális rendszerbenè hiperaktivitás.

Következtetés: A kisiskolás korban megjelenő előzmények nélküli hiperaktivitás normális.

A kamasz a káoszból az alkotás segítségével a megújulás felé halad. Ezt akkor tudja megtenni, ha a gyermekkori szeretetkapcsolatot sikeresen interiorizálta. è innen táplálkozhat a művészi alkotótevékenység is.

Grastyán elkülönítette az exploratív és az automatikus, munkamódot a hippocampusban. Akkor vált az állat exploratív módra, ha frusztráció éri. Ez párhuzamba állítható a deautomatizálással.

 

Prince a modern amerikai társadalom metafizikai mozgalmait beavatási rítusnak tekinti, aminek végén nincs elérni vágyott pozíció.