ARCHAIKUS SZEMÉLYISÉGELMÉLETEK, ALKATI ÉS PSZICHOLÓGIAI TIPOLÓGIÁK

Viselkedésközpontú személyiségelméletek

• A típusalkotás, mint az emberi tapasztalatok rendezésének segítője a gondolkodás általános vonása: a tapasztalatok végtelen változatosságát a megismerés gazdaságossága érdekében bizonyos kiinduló minták, prototípusok köré szervezzük.
• Tkp. a sokféleséget akarjuk visszavezetni néhány jellegzetes sajátosságra, alaptényezőre. A típusba sorolás által következtethetünk a típusával együttjáró további tulajdonságaira is.
• antropológusok szerint maga az osztályba sorolás, mint az emberi logika alapja, eredendően az emberek besorolása volt (férfi-nő, felnőtt-gyermek, saját-idegen), és csak azután terjedt a természeti világ taxonomizálására.

A tipológiai gondolkodás a tudományban

• a 19. század végén a típus áthidaló fogalom a nomotetikus természettudományok és az ideografikus szellemtudományok között: nagymértékű különbözőségen belül lényeges hasonlóságok is találhatók.
• bevezetésre került az ideáltípus fogalma is: egyedi megnyilvánulásokban közvetlenül, tisztán sosem megjelenő mintázat.
• a típusfogalom nagy karriert futott be a pszichológián kívül is:
• Max Weber (1864-1920) megértő szociológiája: a tiszta formában nem létező mintázat segíti megérteni a valóságos társadalmi folyamatokat
• Wilhelm von Humboldt (1767-1835) nyelvtipológiája
• Leo Frobenius (1873-1938) néprajz: misztikus gondolkodású etióp típus - racionalista hamita népek

• a tipológiai alaptényezőket a személy állandó sajátosságai körében keresték (pl. jól látható és állandó testalkati jegyek)
• szanszkrit írások szerint már az ókori ind orvosok megkülönböztették a nők gazella / szarvastehén / elefánttehén és a férfiak nyúl / csődör / bika típusait ® a típusalkotás alapja az emberi test felépítése lehetett
• az emberi test bizonyos funkcióinak megfigyeléséből fejlődött ki az első részletesen kidolgozott típustan, amely Hippokratész nevéhez fűződik.

Hippokratész vérmérsékleti tipológiája

Hippokratész nagy mértékben támaszkodik Empedoklész tanítására: az emberi test, mint minden a világon, a négy alapelemnek a keveréke:

• a tűznek
• a víznek
• a levegőnek és
• a földnek

Az egészséges embert a négy elem arányos megoszlása jellemzi.

• Hippokratész a személyiséget a testnedvek közvetlenül nem megfigyelhető működésével magyarázta.
• Szemléletét “nedvkórtannak” (humoralis pathologia) hívjuk, mert a szervezetben négy alapnedvet (humor = nedv, folyadék) tételezett fel:
• a szív által termelt vér (sangvius)
• az agy által termelt nyák (flegma) a máj által termelt sárga epe (chole)
• a lép által termelt fekete epe (melaina chole)
• Ha e nedvek kellő arányban keverednek, akkor az ember egészséges, ha az arányuk megváltozik, akkor betegség támad, ugyanis a szervezet egyes betegségek alkalmával bizonyos nedveket választ ki (pl. gyulladásos betegségeknél fokozott nyáktermelés + égető érzés).

Hippokratész tanát félezer év elteltével egy római orvos, Claudius Galenus fejlesztette tovább:

• Típusalkotásuk alapja az emberek vérmérséklete, érzelmi életük sajátossága.
• Az érzelmek keletkezésének gyorsasága azért válik tipikussá, mert e tulajdonság gyakran együtt jár illetve kiegészül, kombinálódik az érzelmi élet egyéb jellemzőivel, bizonyos érzelmi és akarati vonásokkal, illetve testi jegyekkel.
• Az érzelmek keletkezésének gyorsasága mentén szerveződő sűrűsödési pontok körül tehát nemcsak egy, hanem több egymással összefüggő tulajdonság helyezkedik el ® a típustanok megalkotása során éppen ezeket a pontokat ragadják meg, ezek alapján írnak le egy-egy típust.

E tipológia képviselői szerint ugyanazok az élettani sajátosságok határozzák meg a vérmérsékletet és a vele összefüggő lelki tulajdonságokat, mint a testalkatot.Mindenki meghatározott alkattal születik, a nedveknek jellemző keveredésével ® a vérmérséklet, illetve annak tipikus vonásai veleszületett adottságok.

A vérmérséklet típusos jegyei csak a reagálás-viselkedés formájáról, módjáról, stílusáról adnak felvilágosítást, az értelmi teljesítőképesség színvonaláról és az erkölcsi karakterről semmit nem mondanak.

A ‘20-as, ‘30-as évek a tipológiai gondolkodás virágkorát jelentik az európai pszichológiában, magára valamit is adó pszichológus újabb típustannal állt elő.

Ernst Kretschmer (1888-1964) német pszichiáter hozzájárulása az alkatelmélethez elmegyógyintézetben ápolt pszichotikusok vizsgálatából nőtt ki. ”Körperbau und Charakter” (1921) c. munkájában három alapvető testalkati típust írt le, s azt igyekezett igazolni, hogy ezek bizonyos elmebetegségeknél gyakoribbak.

érzékenység / pszichesztézia: érzékeny - tompa

értelmi felfogás

intellektuális teljesítmény

pszichomotilitás

Az affektivitás magában foglalja annak humorális-idegi alapjait, ebből adódik az összefüggés a temperamentum és a testalkat, azaz a személyiség testi és lelki sajátosságai között.

Alkat, temperamentum és elmebántalom

Alkat és temperamentum

A normális változatok és betegek között kontinuum van

Vizsgálati személyeit elmebetegek jelentették, nem vette figyelembe életkori sajátosságaikat.

Az amerikai Wlliam Herbert Sheldon (1899-1977) - William James keresztfia - a chicagói egyetemen végezte tanulmányait, majd két évet töltött Európában: tanult Jungtól, meglátogatta Freudot és Kretschmert is.

Elmélete nagy mértékben rokonítható Kretschmer típusaival, típusalkotási eljárásában mégis figyelemre méltóak a különbségek:

• nagy jelentőséget tulajdonított az egzakt mérési adatoknak
• nagyobb, és ‘normális‘ populáción végezte vizsgálatait
• testrészek tipikus arányainak megállapítása vérmérsékleti jegyek vizsgálata (pl. figyelmi folyamatok, akarati folyamatok, mozgáskészség, beszédkifejezés)
• erőteljesen törekedett az elfogultság, az előítélet, a nem ellenőrzött megfigyelések kiküszöbölésére

Sheldon módszertana

vérmérséklettel foglalkozott: 700 tulajdonságból álló lista ® logikai elemzés, összehasonlítás nyomán 50-re szükítette ® kísérleti személyeit minösítette e tulajdonságok mentén ® a temperamentum sajátosságait tesztek és interjúk segítségével azonosították, objektiválták és egy 7-fokú skálán osztályozták.

minden szóban forgó vonást mindegyik másikkal összevetette és együttjárásuk (korrelációjuk) mértékét kiszámította ® a vizsgálatok eredményeként megállapította, hogy a tulajdonságok három típus körül rendezödnek:

ezt követöen az emberi test (kb. 4000 fotó alapján), részeit szintén aprólékosan elemezte (18 antropometriai mutató mentén): az eljárás eredményeképp minden egyes személyt három számértékkel jelöltek egy hétfokú skálán - pl. 7-1-1 = szélsőségesen endomorf, míg a másik két összetevö minimális, vagy 4-4-4 = mindhárom érték a skálák középpontján van. (tkp. az összetevoket folyamatos változónak tekintették, amelyek a különbözö fizikumban különbözö mértékben szerepelnek.)

hasonló számítások útján jutott el a morfológiai típusokhoz, az ún. szomatotípushoz:

a vérmérsékleti és a morfológiai típusjegyek közötti korreláció-számítás nyomán írta le a közöttük lévö tipikus megfeleléseket (a korrelációs együttható értéke 0,8 fölött volt).

A szomatotípus (állandóságát tételezte fel) mellett több másodlagos változót is kezelt Sheldon:

Sheldon elképezése szerint a testalkat és a vérmérséklet között az embriológia teremti meg a kapcsolatot. (kérdés - a testalkat és a temperamentum közötti viszony veleszületett-e, avagy a tapasztalatok hatására később fejődik ki?)

Mivel a csíralemezekkel operál, vegyes típusokat is megenged, hisz a három csíralemez együtt is lehet fejlett.

Noha alkati besorolását finomította, a temperamentumra vonatkozóan nincsenek mért adatai, ahogy ezt napjaink személyiség-lélektana elvárná: tulajdonságlistákkal dolgozik, ezt rendeli a vizsgált személyekhez.

Kritikusai úgy találták, hogy a korrelációk túl magasak, így eredményeiről azt feltételezték, hogy hibásak ® a további kutatások enyhébb korrelációkat eredményeztek, de sheldonnak a testtípusra és a temperamentum közötti kapcsolatra vonatkozó hipotézise igazolást nyert.

Erich Jaensch (1883-1940) marburgi német professzor, akinek munkássága a látás és tér reprezentációjának kutatására irányult. 1925-ben kezdett el a típus-alkotással foglalkozni, amely tisztán pszichológiai tipológia: lelki működések szerveződéséhez kerestek biológiai megfelelőket.

Típusalkotásuk kiindulópontja az eidetikus látás = utóképszerűen éles, részletes emlékképek megléte:

Jaensch a fasiszta propaganda keretében integratív típusát az északi - felsőbbrendű - emberfajta jellemzőjévé emeli, s szembeállítja vele a fegyelmezetlen, szentimentális ”ellentípust” (Gegentype).

Jung megfelelést látott a naív-apollói és a szentimentális-dionüszoszi típusok között, s úgy jellemezte őket, az egész lelki élet energiáját adó libidó az objektumra, a külvilágra (extravertált), illetve a szubjektumra, a belső világra (introvertált) irányul.

”Az introvertált absztrahálóan viszonyul a tárgyhoz; tulajdonképpen mindig arra törekszik, hogy elvonja belőle a libidót... ezzel szemben az extravertáltnak pozitív a tárgyhoz való viszonya. Olyannyira igenli annak jelentőségét, hogy szubjektív beállítottságát szüntelenül a tárgyhoz igazítja és arra irányítja.” (Jung, 1988. 5-6.o.)

Mindkét alapvető beállítottságon / irányultságon belül különböző lelki működések lehetnek uralkodók:

Jung életformákat, valósághoz való viszonyulás és az alkotás személyiségmintázatait írja le: például az extravertált gondolkodó típus - általános sémákat, elveket, képleteket keres a valóságban, míg az introvertált gondolkodó jellegzetes példája az ismeretkritikát előtébe állító Kant.

Pavlov a hippokrateszi-galenusi hagyományhoz visszanyúlva a vérmérsékleti típusok idegrendszeri alapját kutatta. A feltételes reflexek módszerével tárta fel az izgalmi és a gátlási idegfolyamatok alapvető tulajdonságait- erejét (erős/gyenge), egyensúlyát (kiegyensúlyozott/kiegyensúlyozatlan), mozgékonyságát, és ezek kombinációjával jellemezte a kutyákat:

A pszichiátriai kórformákat az idegrendszer elemi izgalmi és gátlási folyamatainak arányával hozta kapcsolatba: neuraszténia - izgalmi túlsúly, hisztéria - gátló folyamatok túlsúlya.

A típushoz számos előítélet-teli értékmozzanat is társul (szőke nők...)

vannak-e következményei a besorolásnak?

a típus nem azonos a logikai osztály fogalmával, amelybe a kérdéses objektum vagy teljesen beletartozik vagy egyáltalán nem

mennyire állandó egy-egy típus, illetve mennyire változtathatók az ember tipikus tulajdonságai?